Tulajdonképpen tudok rá válaszolni. Tegnap, Szentgyörgyön éreztem azt, hogy boldog vagyok, amikor kiszakadtam innen a fesztivál szervezésével és lebonyolításával járó gondok közül, s elmentem Szentgyörgyre próbálni, este meg előadásban játszottam.
S akkor azt mondtam, istenem, be jó, de boldog vagyok, hogy játszhatom, és nem adminisztrálok. S akkor úgy el is gondolkodtam, hogy jó nekem ez egyáltalán? Nem a színészmunka, hanem az adminisztrálás. Voltak nehezebb periódusaim is, de a színpad az hálistennek mostanában elég gyakran boldoggá tesz.
Amiben az utóbbi két-három évben játszom, én mindenik előadást szeretem.Tehát olyan szerepeket kapok, amelyek hozzám nőnek, és az előadásokat is szeretem, különösen azt, ami most van mű soron Szentgyörgyön, a
Kazimir és Karoline, meg a Háromszék Táncegyüttessel a
Vérnászt. Imádom ezt a két előadást. Szeretem a
A helység kalapácsát, amit most a nyáron csináltunk itt a Figuránál, és nagyon remélem, hogy Az ember tragédiája, amit Árkosival csinálunk, meg a következő előadás is, ahová Bocsárdi hívott meg, hasonló élményekben részesít.
Igaz, ma hívtak fel valami filmesek, hogy van egy szerepajánlatom, így októberben
Az ember tragédiáját is kéne próbálni, és filmezni is kellene, úgyhogy most nagy a dilemmám. Nem fér bele mind a kettő. Mert okt. 19-én van a Tragédia bemutatója, s a filmesek okt. 5-én kezdenek.Úgyhogy ez most dilemma.
Ezentúl, hogy mi tenne még boldoggá: mindjárt az anyagi javak jönnek. De szerény kívánságom van. Szeretném, hogy az a kertes ház, amit bérelek, az enyém lenne. Vagy egy hasonló. Mert az, amire vágyom, egy nyugodt, csendes, családi otthon. Csak, ahogy telik az idő, egyre kevesebb az esélyem rá.
Úgyhogy ennyit a boldogságról. Mondhatnám azt, hogy szeretném, ha béke lenne, s nem bántanánk egymást. Történnek ilyen súlyos meglepetések, mint a Világkereskedelmi Központ elleni merénylet, s akkor az ember meggyőződik arról, hogy mennyire sebezhető, s mennyire kiszámíthatatlan az eszelősség, az őrület.