Akkor érzek elégedettséget, amikor pozitívan tudom értékelni a dolgokat. Tehát amikor sikerül arra gondolni, hogy valamit megvalósítottam, valami megvan. Az a jó, ha félre tudom tenni a negatívumokat, a kudarcokat, és azt látom, ami sikerült eddig. Ez megnyugtat.
E megvalósítások nem csupán anyagi, szakmai jellegűek, a legfontosabbak érzelmi síkon történnek. Akkor vagyok elégedett, ha az emberek közti kapcsolataim jól alakulnak, ha mindenki boldog körülöttem.
A legjobban a gyerekeim megvalósításainak tudok örvendeni. Meg hogy olyanok, amilyennek elképzeltem őket. Amit beléjük akartam oltani, az megfogant, sikerült, nem csalódtam bennük.
Meg az is elégtétel, hogy önerőből csináltam meg mindent. Az eszemnek, a tudásomnak köszönhetem, hogy valamit egyáltalán megvalósítottam: anyagilag is, meg a gyerekeim nevelését is. Hogy elismernek (ha elimernek), azt is a szakmai tudásomnak köszönhetem.
Meg hát nagyon sokfelé jártam, nagyon sok szép dolgot láttam, megéltem. Ez már bennem van. Így van egy hely, ahová (gondolatban persze) vissza tudok menni, ha jól akarom érezni magam.