Az tett volna boldoggá, ha a mai este után azt látom, hogy a közönség, amely avatott és értő közönség volt, és figyelt ránk, amikor olvastuk a verseket, prózaszövegeket, nos, hogyha ez a közönség meg is vásárolhatta volna például az én könyvemet. De egyetlen darabot sem hoztak ide a szervezők, holott Budapestről több száz jött most át (ott adták ki a
Hollóidőt), tekintve, hogy van ez a felolvasókörút... Nem tudom, mit csináltak, Csíkszeredába miért nem hoztak el belőlük.
Tehát ilyen szempontból ma boldogságra különösebben nincsen okom. Ahhoz, hogy néhány név szerint ismeretlen hívem hazaszaladjon a régi köteteimért, és azokat hozza el, hogy beleírjam a nevem, hát ez elég kétes értékű boldogság vagy öröm. De hát mégis valamelyest elégtétel, hogy a huszonöt évvel ezelőtt megjelent könyveimre emlékeznek. Hát erről ennyit.