Egy regényt lehetne fűzni az élet boldog pillanataiból. Persze a sanyarú percek sem maradtak el, de hát az már kinek érdekes…
Eleinte a színészet volt a legfőbb jó az életemben, aztán a szerelem, akkortájt, amikor megnősültem. Később az unokák születése, az, ha láthatom őket. Bárcsak többször fordulna ez elő...
Mostanra már a múltam, jelenem és -- ha lesz még, de reméljük, hogy lesz -- a jövőm együttesen működik közre ennek az életérzésnek a kialakulásában.