• Megosztás:

W. SOMERSET

(részlet)

A rovatot 2000-2002-ben
Zsigmond Andrea vezette

Mi teszi Önt boldoggá?



Richard Harenger boldog ember volt. Annak ellenére, amit a pesszimisták a Prédikátorok könyve óta hirdetnek,

boldogtalan világunkban az ilyesmi nem is olyan ritka jelenség. De Richard Harenger tudatában is volt a boldogságának, és az már valóban ritka tünemény. A régiek által oly nagyra becsült arany középút kiment a divatból, és mindazoknak, akik ennek követői, meg kell alkudniok az olyanok udvarias gúnyolódásaival, akiknek szemében az önmegtartoztatás nem érdem, a józan gondolkodás nem erény. Richard udvarias és ironikus vállrándítással könyvelte el ezeket. Éljenek csak mások veszélyesen, égjenek el a gyémánt tüzében, tegyék fel vagyonukat egyetlen kártyalapra, egyensúlyozzanak kifeszített kötélen, mely a dicsőséghez, vagy a sírhoz vezeti őket: vagy tegyék kockára életüket egyetlen ügyért, szenvedélyért vagy kalandért. Nem irigyelte hőstetteik nyomán támadt hírnevüket, és nem vesztegetett rájuk semmi szánalmat, ha erőfeszítéseik katasztrófába sodorták őket. (...)

Richard Harenger eledta St. John' s Wood-i házát, és lakást bérelt nem messze a Whitehalltól. Fogadószobája falát könyvekkel bélelte, ebédlőjét mintha egyenesen Chippendale-bútorhoz méretezték volna, tágas egyszemélyes hálószobájában aludt, a konyhán túl pedig személyzeti szobák sorakoztak. St. John' s Woodból magával hozta szakácsnőjét, aki már évek óta nála szolgált, de minthogy nem volt már szüksége nagyszámú személyzetre, valamennyit elküldte, és a háztartási alkalmazottakat elhelyező irodánál szobalányt keresett. Pontosan tudta, hogy mire van szüksége, és az irodavezetőnőnek aprólékos pontossággal taglalta igényeit. Azt kívánta, hogy a lány ne legyen túl fiatal, mert a fiatalok hebehurgyák, másodszor pedig, noha Harenger jól benne járt a korban, és az elvek embere volt, megszólnák, ha más nem, a házmester és a fűszeres, s így mindkettőjük jó hírnevének érdekében azt akarja, hogy a jelentkező érett korú nő legyen. (...)

Az élet furcsaságaihoz tartozik, hogy ha csak a legjobbat akarjuk elfogadni, nemegyszer meg is kapjuk; ha semmiképp sem vagyunk hajlandók megalkudni azzal, amit kaphatunk, akkor elképzelhető, hogy előbb–utóbb azt kapjuk, amit szeretnénk. Mintha a sors azt mondaná: ez az ember bolond, a tökéletességet kívánja – majd nőies szeszélyből az ölébe dobja. Egy szép napon, teljesen váratlanul, a házmester szólította meg Harengert.
– Halottam, uram, hogy szobalányt keres. Ismerek valakit, aki esetleg megfelelne önnek.
– Személyesen tudja ajánlani?
Richard Harengernek határozottan az volt a véleménye, hogy ha egyik alkalmazott ajánl egy másikat, az sokkal többet ér, mintha a munkaadója ajánlaná. (...)

Szívott egyet a cigarettáján, és elgondolkodva pillantott a nőre. Meglehetősen magas volt, majdnem olyan, mint ő maga, de Harenger úgy gondolta, hogy a nő magas sarkú cipőt visel. Fekete ruhája megfelelt társadalmi helyzetének. Tartása jó volt, kellemes vonásait piros arca tette élénkebbé.
– Volna szíves levenni a kalapját?
A nő levette a kalapot, és Harenger látta, hogy világosbarna, jól ápolt hajából előnyös frizurát fésült. Nem volt sem kövér, sem sovány. Megfelelő szobaruhában igen jól fog festeni. Nem volt a kelleténél csinosabb, de határozottan üde, és ha más társadalmi rangban él, csinos asszonynak számítana. (...)

– Igen szívesen alkalmaznám -- szólt végül Harenger. -- De nem szeretek változtatni, a szakácsnőm tizenkét éve szolgál a házamban: ha maga beválik, és a hely megfelel magának, remélem, itt is marad. Úgy értem, nem szeretném, ha három-négy hónap múlva közölné, hogy férjhez megy és kilép.
– Ettől nem kell tartania, uram. Özvegyasszony vagvok. Nem hinném, hogy az én munkakörömben egy házasság nagy nyereség volna. A férjem soha egy szalmaszálat nem tett keresztbe házasságunk első percétől a halála napjáig. Nekem kellett eltartanom. Ma már csak jó otthonra vágyom.
– Azt hiszem, egyetértünk - mondta Harenger mosolyogva. -- A házasság igen jó dolog, de nagy hiba, ha szokássá válik. (...)

A nő távozása után Richard Harenger úgy erezte, hogy jó munkát végzett. Bizonyos volt abban, hogy végre megtalálta, akit keresett. Csengetett a szakácsnőnek, és közölte, hogy felvett végre egy szobalányt. (...)

Amint Harenger úgy látta, hogy Pritchard elég jól beletanult már a munkájába, egyszer egy héten ismét vacsoravendégeket hívott. Rájött arra, hogy Pritchard kitűnően tud felszolgálni az asztalnál, és lídönös megelégedés töltötte cl, amikor észrevette, hogy milyen hozzáértéssel bonyolít le egy vendégséget. Gyors volt, csöndes és figyelmes. Alighogy a vendég megkívánt valamit Pritchard máris ott termett mellette, és kínálta vele. Hamarosan kitanulta a közvetlen baráti kör- ízlését; emlékezett rá, hogy az egyik vízzel issza a whiskyt szóda helyett, és hogy a másik különösen kedveli a báránycomb csontos végét. Pontosan tudta, milyen hideg legyen a rajnai feltér bor, hogy megtartsa a zamatát, és meddig állhat a bordói a szobában, hogy megfelelő legyen a "bukéja". Élvezet volt nézni, hogyan tölti a burgundit poharakba, anélkül, hogy felkavarná az alját. (...)

– Ez a nő mintapéldány, elhiheted.
– Tudom – felelte Harenger. – Maga a tökély. Nem is tudom, mit csinálnék nélküle. És az különös az, hogy nem nagyon kedvelem.
– Miért nem?
– Azt hiszem, egy kicsit untat. Nincs témája, gyakran próbáltam beszélgetni vele. Ha szólok hozzá, válaszol, ennyi az egész. Négy év alatt egyetlenegyszer sem tett egy önálló megjegyzést. Nem tudok róla semmit. Fogalmam sincs, kedvel-e, vagy tökéletesen közömbös vagyok neki. Olyan, mint egy automata. Becsülöm, nagyra tartom, bízom benne. A világon minden jó tulajdonsággal rendelkezik, és gyakran csodálkozom, miért hagy mégis olyan hidegen. Azt, hiszem, talán azért, mert nincs benne egy szikrányi báj sem. (...)

Csengetett. Az előszobaajtót Pritchard nyitotta ki. A kulcsokat a kezében tartotta.
–Mit csinál itthon, Pritchard? – kérdezte Harenger. – Úgy tudom, szabadnapja van.
– Igen, uram. De nem volt kedvenc elmenni, és szóltam Mrs. Jeddynek, menjen el helyettem.
– Igazán el kellene mennie. ha alkalma nyílik rá - mondta Harenger, szokásos gondoskodó modorában. – Nem tesz jót magának, ha mindig itthon ül a négy fal között.
– Egyszer-másszor elmegyek elintézni valamit, de este már vagy egy hónapja nem voltam el.
– De hát miért, az isten szerelmére?
– Hát nem valami mulatságos egyedül eljárogatni, és mostanában nem ismerek senkit, akivel szívesen mennék.
– Néhanapján magának is szüksége van szórakozásra. Jót tenne.
– Valahogy leszoktam róla.
– Ide figyeljen, éppen most készülök moziba. Volna kedve velem tartani?

Kedvesen beszélt, mintegy a pillanat hatása alatt; s alighogy kimondta, már félig meg is bánta.
– Nagyon szívesen. uram.
– Jól van, siessen, vegyen kalapot.
– Azonnal itt leszek.
A nő kisietett. Harenger pedig bement az úriszobába és rágyújtott. Egy kicsit mulatott azon, amit tesz, de tetszett is neki. Kellemes dolog, ha ilyen csekély erőfeszítéssel buldoggá tehet valakit az ember. Jellemző Pritchardra, hogy sem meglepetést, sem tétovázást nem tanúsított. Váratta vagy öt percig, és amikor visszajött, Harenger észrevette, hogy átöltözött. Kék ruhát viselt, Harenger műselyemnek nézte, kis fekete kalapot kék brossal, és ezüstrókát a nyaka körül. Harenger megkönnyebbülten állapította meg, hogy Pritchard öltözéke nem kopottas, és nem is csiricsáré. Ha látják is, senkinek sem jut majd eszébe, hogy az előkelő belügyminisztériumi tisztviselő a szobalányával megy moziba. (...)

Harenger whiskyt rendelt magának. A nő jóízűen fogyasztotta cl a vacsorát, és noha Harenger nem volt éhes, mégis evett, hogy az étkezésnél társaságot szolgáltasson. A közösen megtekintetd. film elegendő témával szolgált a beszélgetéshez. Harenger úgy érezte, vendégeinek igaza volt a minap: Pritchard valóban csinos nő, és még az sem zavarta volna, ha meglátják vele. Jó történet is adódhat belőle a legközelebbi baráti összejövetelen, ha elmondja, hogyan vitte el a páratlan Pritchardot moziba és utána vacsorázni. Pritchard a táncolókat figyelte, ajka körül halvány mosoly játszott.
– Szeret táncolni? – kérdezte Harenger. (...)

Igazán jól sikerült ez az este. Richard Harenger meg volt magával elégedve. Nagyon kedves volt tőle, amit tett. Ha őszinte örömet szerez az ember valakinek, kellemes érzése támad a nyomában. Jóindulata felmelegítette a szívét, és egy pillanatra forró szeretet töltötte el az emberiség iránt.
– Jó éjt, Pritchard - mondta Harenger, és mert boldog volt és jóságos, átölelte a nőt és szájon csókolta.
Puha volt az ajka, egy pillanatra elidőzött a férfi száján, majd viszonozta a csókot. Harenger egy élete virágjában lévő, egészséges asszony meleg, szívből jövő ölelését érezte, és ez jólesett neki. Egy kicsit szorosabban vonta magához az asszonyt, Pritchard pedig átölelte a férfi nyakát.

Általában olyankor ébredt fel reggelenként, amikor Pritchard bejött a postaival, de ezen a reggelen már fél nyolckor fenn volt. Meghatározhatatlan, furcsa érzése tárriadt. Hozzászokott, hogy két párnát tegyen a feje alá, és most hirtelen rádöbbent, hogy csak egy párnán fekszik. A másik ott volt mellette. Hála istennek, nem pihent rajta alvó fej, de nyilvánvaló volt, hogy feküdt rajta valaki. Harenger megrémült. Hideg veríték ütött ki rajta.
– Uram isten, teljesen megürültem! – kiállott fel hangosan.
hogy vetemedhetett, ilyen ostobaságra? (...)

– Micsoda őrült vagyok! Milyen megvetésre méltó csirkefogó!
Kopogtak. Harengernek izgalmában felkavarodott a gyomra.
– Tessék.
Richard Harenger igen boldogtalan ember volt.

Pritchard óraütésre lépett be. (...)

– Most óhajt reggelizni, uram, vagy inkább fürdő után?
– Reggeliznék.
– Igenis, uram.
Lassú, nyugodt, higgadt mozdulattal hagyta el a szobát. Arcán a szokásos komoly, figyelmes és személytelen kifejezés. Ami lejátszódott, álom is lehetett volna. Pritchard magatartásában nyoma sem volt az előző este történteknek. Harenger megkönnyebbülten fölsóhajtott. Minden rendbe jön. Nem kell elküldeni, nem kell elküldenie. Pritchard a tökéletes szobalány. Most már bizonyos, hogy a nő sem szóban, sem magatartásában nem fog soha utalni arra, hogy néhány rövid percre más volt a kapcsolatuk mint, gazdáé és alkalmazotté.
Richard Harenger igen boldog ember volt.

[Részletek W. Somerset A gyöngyszem c. elbészéléséből]


Válaszoltak még:


Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő
Vujity Tvrtko riporter
Tamás Gábor énekes
Halász Judit színész
Budapest Bár Farkas Róbert zenekarvezető
Horia Roman Patapievici filozófus
Szemerédi Endre matematikus
Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeskönyv szerzője, "hobbi irodalomtörténész"
Charly és Pitchin Dirtyphonics
Baricz Gergő énekes
Závada Péter és Havas Patrik Akkezdet Phiai
Péterfy Bori énekesnő
Mogács Dániel humorista
Mága Zoltán hegedűvirtuóz
Bangó Margit magyarnóta-énekes
Till Attila filmrendező, műsorvezető
Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági zenészek
Garaczi László író
Kőhalmi Zoltán humorista
Janklovics Péter humorista
Nádas Péter író
György Péter író, esztéta
Albu István rendező
Mezei Gabriella színésznő
Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész
Parti Nagy Lajos író, költő
Bagdy Emőke boldogságpszichológus
Sandro zenebohóc
Krasznahorkai László író
Gergely Tibor óvóbácsi
Bálint Rezső harsonaművész, zenekarvezető
Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, kultúrtörténész, író
Esterházy-Dés alkotópáros
Gyerekek, szülők, nagyszülők karácsonyról és nemcsak
Szarka Gyula és Tamás, Ghymes zenekar
Majorosi Marianna a Csík Zenekar énekesnője
László Beáta fiatal divattervező
Francis W. Scott (alias Bíró Szabolcs) szlovákiai író, énekes, optimista
Mihalkó Gyula kalapkészítő mester
Laurent Maindon rendező, költő, világutazó
Schäffer Erzsébet író, publicista
Tamaka dj, kisherceg
Angele Diabang Brener szenegáli filmrendező
Miqueu Montanaro vándorzenész
Szipál Márton fotóművész
Harry Tavitian zenész, zeneszerző
Csókolom az együttes tagjai
Muuuvi-csapat a rövidfilm-fesztivál szervezői
Goger Attila műrepülő
Hbib, Abdul, Rahma és Arabdul tunéziai kereskedők
Hubay Miklós író, műfordító
a sZempöl zenekar tagjai
Ricardo spanyol freelancer
Hot Jazz Band jazz-zenekar
Ana Bojan a macska- és irodalombarát restaurátor
Dj Vasile lemezlovas
Kiss Tibor énekes-gitáros
Max sármos és ínyenc olasz üzletember
Heinrich Böll író
Yonderboi (ifj. Fogarasi László) zenész
Keleti András és Szinovszki Márton a Colorstar zenekar tagjai
Jaime de Angulo indiánokat kutató antropológus
dr. Juan Antonio Vallejo-Nágera pszichiáter
Csáth Géza író, orvos
Desmond Morris viselkedéskutató
Kis kínai nem érti a nagy kereszténységet
Detlef B. Linke neuropszichológus
Palotai Zsolt lemezlovas
Jung a pszichológus
Dobrovits Mihály orientalista
Yilmaz akinek a szülei választottak feleséget
Kate Thurston új-zélandi utazó
Aman Sethi újságíró
Toni Morrison író
Karafiáth Orsolya költő
Bucsi Orsolya grafikus (Budapest)
Su-jin és Young-chae koreai televíziósok
Emily Bronte az Üvöltő szelek szerzője
Stanislav Lem a Kiberiáda szerzője
Szüsz-Szatmári Réka korrektor
Anna egyetemi hallgató (alias Röné Deszkártesz)
Boldogság-koktél négy világ, egy attitűd
Mihály László újságíró
Kelemen Zoltán informatikus
Kurt Vonnegut író
Karácsonyi Zsolt költő
Sarvadi Paul Kolozsvár
A hegyi beszéd részlet
Tenger Iván Budapest
Mild Zsuzsa informatikus
Sógor Csaba lelkész, RMDSZ-szenátor
Csillik Iharka csillagász
Vígh Zsuzsa diák
Szabó Márta virágárus, Kolozsvár
Áron deszkás
D. Á. képzőművész, Budapest
Thomas Bernhard író
W. SOMERSET (részlet)
Mit kérnének a gyerkőcök az angyaltól
Müller Péter író
Petri György: Mosoly (vers)
Machiavelli
Erőss Zsolt hegymászó
Lázár Ervin író
Susan Sontag: Halálkészlet (részlet)
Körvélyessyné G. Júlia édesanya, nagynéni, keresztanya
A. Gergely András filozófus
Giacomello Roberto, a Csíki Játékszín színésze
Bungie-jumpingolók 2003. augusztus 23.
Kató Béla református lelkész és civil harcos
Kovi pornófilm- rendező
Hermeczi Zsolt Krisna-hívő szerzetes
Mácsai Pál színész
Soós Róbert, filozófia szakos hallgató
Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége
László Noémi költőnő
Márkus Barbarossa János hangszerkészítő, régiségkereskedő, irodalomszervező
Egyed Emese, irodalomtörténész, költő
Douglas Adams, Galaxis Útikalauz stopposoknak
Boros Zoltán, az RTV magyar adásának volt főszerkesztője
Székely István, a romániai státusirodák vezetője, Kolozsvár
Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke
Németh Zsolt, Fidesz-es országgyűlési képviselő
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere
Kardos M. Róbert színművész, Kolozsvár
14 éves gyerekek
Farkas Beáta Amerikából
Demény Péter költő, publicista
Zsigmond Márton képzőművész, pedagógus, tanfelügyelő
Somlyó György költő, Bp.
18 éves diákok
Fodor Sándor író, publicista
Barabás Balázs ProTV-tudósító, a Számítástechnika.hu szerkesztője
Mundruczó Kornél, filmrendező, Bp.
dr. Csedő Csaba István polgármester, Csíkszereda
Detlef Linke, agysebész, neurofilozófus
Székely Melinda, bölcsészhallgató, Kolozsvár
Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtanács tanácsosa, (Csíkszereda-) Bukarest
Kovács András Ferenc, költő
Lohinszky Loránd színművész, Marosvásárhely
Kelemen Örs Csongor képzőművész, Csíkszereda
Ady Endre Absolon boldog szégyene c. verse
Mátray László színész, Sepsiszentgyörgy
Woody Allen
Jánosi Antal képzőművész, Csíkszereda
Szt. Ágoston egyházatya
Selyem Zsuzsa irodalmár
Székedi Ferenc újságíró, publicista
R. L., rendőr
Szilágyi Mihály filozófus
B. Mária, 76 éves
T. Sz. Matild néni, 73 éves
Márdirosz Ágnes színésznő, Csíkszereda
Michele (47), tébolyult
Zudor János legújabb kötetébõl
Barabás Olga színházi rendező
Szilágyi István író
Szilágyi Kinga és Csomós Tamás informatikus házaspár
Lázár István mérnök-menedzser, Csíkszereda
Jungel Klára iskolaigazgató, Csíkszereda
Jorge Luis Borges költő, esszéíró
Popper Péter pszichológus, Budapest
Komlósi Gábor sportriporter, a Komlósi Oktatási Stúdió vezetője
Kukorelly Endre költő, író, Bp.
Szabó Tibor, a Figura Színház igazgatója, Gyergyószentmiklós
Rosmer és Rebekka párbeszéde Ibsen Rosmersholm c. drámája alapján
Ficzere Gabriella gyógyszerész-hallgató, Szlovákia
10-11 éves gyerekek
Bárdos Deák (Kamondi) Ágnes énekesnő (most Ági és a fiúk), Bp.
Emile M. Cioran (A világ egyensúlya)
Friedrich Nietzsche (A boldogság tenyészete)
Cristi Marosvásárhelyről, nyugati autókkal kereskedik
Horváth Andor, irodalmár, docens, BBTE
Esterházy Péter író, Budapest
Bartha János 83 éves parasztköltő (Olasztelek)
Gáspár István énekművész (Bp.)
Kötő József színháztörténész
L.M. hajléktalan (Bp, metrólejáró)
A főszereplő Fritz Lang Dr. Mabuse, a játékos c. némafilmjéből
Kovács Levente színházi rendező
Brassói Lapok
Kántor Lajos irodalomtörténész, szerkesztő
György Attila prózaíró és szerkesztő
"A macska" folyóirat
Pascal Bruckner esszéista és regényíró
Ségercz Ferenc népzenész és hangszerkészítő
Széles Anna színésznő
Toldi Levente mozdonyvezető
Anita Garaczi László Fesd feketére c. drámájából
Gáspárik Attila, az Audio-Vizuális Tanács tagja
Bocsárdi László és B. Angi Gabriella színházi rendezõ ill. színésznõ
Dózsa Karola, a Music Pub vécésnénije
Bartalis Gabriella színésznő
Egyed Péter filozófiatörténész, író
Sas Péter művelődéstörténész
Szilágyi N. Sándor kognitív nyelvész
Klein Levente amerikai olvasónk
dr. Veress Albert pszichiáter
Farkas Zsolt irodalomkritikus, esztéta, író
Eckstein Péter szenátor
Charlie (Horváth Károly) rockénekes
Elekes András lelkipásztor
Lászlóffy Aladár költő
Gücü, alias Boda Szabolcs KMDSZ-elnök
Orbán János Dénes költő, író
Elekes Sándor programozó
Kovács Péter RMDSZ kampánystáb-elnök
Panek Kati színésznő
dr. Péntek János nyelvész







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS