Hogy mi tesz engem boldoggá? Jó kérdés. Azt hiszem, igen sok minden kell a boldogsághoz Romániában... Az egyszerűsítés kedvéért, kissé pragmatikusan két részre osztanám a kritériumokat, és ha mindkét oldalon teljesül egy vagy több feltétel, akkor állíthatom, hogy boldog vagyok.
Ezt úgy értem, hogy (akár tetszik, akár nem) van egy adott hétköznapi, menetrendszerű háttér, ami az elsődleges kritérium szerepet tölti be, és amit sajnos nem igen tudok leválasztani a magánéletemtől, hiszen ez (is) biztosítja a másodlagos kondíciók teljesítését.
Ha tudom, hogy a kollegáimnak biztosítva van egy normális, kulturált munkahely, megfelelő civilizált körülményekkel, nem tartozom senkinek, és nekem sem tartoznak mások, munkánkat jól végeztük el, az ügyfeleink meg vannak velünk elégedve, akkor az előfeltételek adottak, és jöhetnek a másodlagos kondíciók:
- éppenséggel nincs semmi tennivalóm, és barátnőmmel el tudunk menni valahova, úgy hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni apró, lényegtelen dolgokról, mobiltelefonok kikapcsolva, napsütés, csend, tisztaság, emberek hiánya
- barátaimmal beszélgetünk az életről, a bizniszről, bármiről
- beülök az autóba és csak úgy cél nélkül, ráérősen egyet "kocsikázok" kevésbe forgalmas úton, hallgatom a kedvenc CD-lemezeimet, és nem gondolok semmire, ami "fontos"
- ha barátaim, közeli ismerőseim, kollegáim elmondják, hogy valami okból kifolyólag ők is boldogok
- munkaidő után a kollegákkal - szándékosan nem mondom azt, hogy az alkalmazottaimmal - együtt vagyunk (és ennek ellenére) jól érezzük magunkat és tudunk nevetni anélkül, hogy ezt kellene csinálni
Még sorolhatnám…
Talán ezek a hozzávalók. Nem biztos. Persze el kell tekinteni a szociális problémáktól, az általános nyomortól, kretén politikusok viselt dolgaitól, a mindennapi zűrzavartól... Szóval igen nehéz ezek után huzamosan boldognak lenni. De néhány percnyi boldogság is jól esik az embernek, ha egyáltalán van belőle.