Egy megoldott probléma: a boldogság és az ész
(részlet a szerző az Agy című könyvéből, fordították: Kurucz Andrea és Tillman J.A.)
A legrégebbi filozófiai problémák egyike megoldódott. A boldogság és az ész kapcsolatának a gyakorlati életben oly fontos kérdése megnyugtatóan ábrázolható. Az emberek mindig is feltették a kérdést, mennyire igazságos a világ, s nem ritkán kétségbeestek azon, hogy növekszik az igazságtalanság, és nemcsak hogy büntetlen marad az, aki igazságtalan, hanem éppenséggel “boldogságjavakat” és gazdagságot tud felhalmozni.
E tényre való tekintettel a filozófusok számára nehéz volt annak beláthatóvá tétele, hogy miért is kell az embernek igazságosan élnie, hiszen majd mindenfelé látni való, hogy az igazságtalanságot díjazzák, és az igazságos élet csak hátrányokkal jár. Voltak filozófiai rendszerek, amelyek azt kívánták megértetni, hogy az igazságosság belső látása már magában is boldogság. A filozófia 2500 évvel ezelőtti első nagy felvirágzásaiban nem hiányoztak a gyakorlati életre vonatkozó utalások sem: nemcsak az igazságosság benső látásár, hanem a gyakorlati életben való megvalósítására irányuló fáradozás is boldogságra vezet.
A filozófusok nem ritkán keseregtek azon, hogy milyen kevesen akarnak megtérni a bölcsesség szeretetének, és nem mindig tudták elkerülni, hogy valamiféle “bosszúból” mindazon javakat, melyekkel az emberek a boldogulni törekszenek, “alacsony értékekként” sorolják be. Az ilyesféle szerencsétlen kommunikáció nyomán keletkezett ellentétek nem vezetnek a boldogság kérdésének megoldására.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az agykutatásra kellett várni ahhoz, hogy ezekben a vitatott kérdésekben igazi eredményre jussunk. Az emberiség történetében rengeteg példa akad ész és igazságosság jól sikerült kapcsolatára. Az agykutatás újabb belátásai, eredményei és perspektívái azonban érthetőbbé teszik, hogy miként kerülhet sor az emberrel szemben állított általános követelmények és a gyakorlati életszükségletek eredményes összekapcsolására.
Az antik filozófusok arra mutattak rá, hogy a boldogsághoz etikus élet révén lehet eljutni. Ellenfeleik ezt cáfolva látták a világ valóságától, melyben az igazságtalan ember gazdaggá válhat anélkül, hogy még ebben a világban büntetés érné. A tényállás pontosabb elemzései során más eredményre lehet jutni. A viselkedés vezérlésében döntő, és a különböző impulzusok kiegyenlítését végző agyterületek olyan biológiai mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyeknek közük van a boldogsághoz.
Ez azt jelenti, hogy az igazságos kapcsolat másokkal, sőt a dolgokkal és saját érzéseinkkel még ha ez nem is egyszerűen a későbbi jutalom elérésének eszköze maga is élénkíti azokat az agyi mechanizmusokat, amelyek a boldogság megtapasztalásához elengedhetetlenül szükségesek. Az emberi agykéreg szerotonin transzmitteranyaggal dolgozó prefrontális régióiról van szó.
Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy elértünk a Paradicsom kapujába. Elegendő lenne elektródákat helyezni a prefrontális cortexbe, és azt elektromosan ingerelni úgy, hogy erősebb szerotonin-termelésre ösztökéljen. Súlyos pszichikai fájdalom esetén indokolt lehet a szerotonin-anyagcsere fokozására törekedni. A prefrontális cortex jelentős szerepének felismerése azonban a terapikus lehetőségeken túlmenően hozzásegíthet az igazságos emberi viselkedés és lelki jólét profilaxisához, azaz a betegségek kialakulásának elkerüléséhez.
Nem kevés olyan filozófus volt elég csak Ludwig Wittgensteinre gondolni , aki a filozófiát valamiféle terápiaként kívánta űzni. Egyetértek a filozófia valamiféle gyógyászatként való felfogásával, ám úgy vélem, fontos, hogy a terápia előtt visszanyerjük a profilaxis, a megelőzés lehetőségeit. A filozófia és a gyógyászat egyaránt a lélek betegségeinek megakadályozására törekszik. Annak felfedezése, hogy a prefrontális cortex az igazságosságot éppúgy szolgálja, mint a boldogságot, egy új, gyümölcsöző szövetséget ígér a diszciplínák között.
(...)
Az ész az a képesség, mely lehetővé teszi, hogy kibírjuk a feszültséget, s hogy ellen tudjunk állni az olyan határok megvonására csábító kísértésnek, melyeken belül a titkos boldogságot kellene keresni.
Az ész ezáltal az igazságosság lehetővé tétele. Igaznak lenni az emberekkel és igazságosnak lenni az emberek között ez a boldogság legfőbb lehetősége. Ez érzelmi erőt feltételez: azt, hogy kibírjuk a feszültséget. Így az észnek az igazságosságot megvalósító képessége tekintélyes és intenzív érzelmi összetevőt tartalmaz.
Az igaz bánásmód a dolgokkal, a szavakkal, a gondolatokkal és az emberekkel túlmegy a Tízparancsolat mózesi törvényén. Olyan ész bevonásával jár, amely felelősséget érez az emberek, de lehetőleg még több iránt. Ez a több kockázatos.
Fordította: Kurucz Andrea és Tillman J. A.