• Megosztás:

Goger Attila

műrepülő

A rovatot 2000-2002-ben
Zsigmond Andrea vezette

Mi teszi Önt boldoggá?



Honnan tudod meg, hogy egy tömegben ki a pilóta? Egyszerű, odajön, és megmondja neked.

Végtelen sok dolog képes boldoggá tenni, amelyek nem kapcsolódnak feltétlenül a repüléshez. Mindenképpen a repülés a legfontosabb elfoglaltságom, de mindig úgy próbálok erre a tevékenységre tekinteni, hogy ez mégiscsak egy hobbi, egy foglalkozás, és most már egy kereseti lehetőség is.

A repülés elsősorban szenvedélyem, amelytől azonban megéri a boldogságot függetleníteni. Ha egy szenvedélyhez kapcsolom a boldogságot, nem biztos, hogy jó vége lesz, mert előfordulhat, hogy fel kell hagyjak vele, például egészségi okokból. Ezért jó, ha az embert nemcsak a szenvedélye, hanem egyéb is képes boldoggá tenni.

Általában jókedvű vagyok, örülök az embereknek, akikkel kapcsolatba lépek, vagy ha valamilyen – akár szakmai téren is – elégtételben van részem. Emellett a legbanálisabb dolgok, események is boldoggá tudnak tenni. Talán ez úgy működik, hogy akár szakmai, akár társadalmi, akár párkapcsolat terén az embernek hasznosnak kell éreznie magát ahhoz, hogy boldog lehessen.


A kötelék

Az idén nemcsak a román nemzeti hivatalos, Hawks of Romania nevű műrepülő-válogatottba kerültem, hanem ennek keretén belül sikerült felküszködnöm magam a román sportrepülés bemutató kötelékébe.

Amikor köteléket mondok, azt arra értem, hogy két vagy négy gép egyszerre hajt végre manővereket, úgy viselkedik, mintha egy gép lenne, mivel az egymáshoz viszonyított távolság nem változik. A mi kötelékünkben négy gép repül, rombusz alakzatban, amelyet valójában gyémántalakzatnak hívnak.


Hawks of Romania


A vezérgép mögött van egy jobb és egy bal szárny, a rombuszt záró pozíció pedig az én helyem a kötelékben. A kötelékrepülésnél nincs látványosabb repülés, Romániának egyetlen egy ilyen köteléke van.

A vezérgépet Románia összes repülőtér-parancsnokai közül a legfiatalabb, a mindössze 25 éves George Rotaru vezeti, a jobb szárny gépében Románia egyedüli űrhajósának a fia, a 31 éves Cătălin Prunariu ül, aki repülő oktató, és repülőhatósági felügyelő. A bal szárny gépének a pilótája Dobre Mihai, a repülő családból származó 22 éves fiatalember, nemzeti bajnok. 34 évesen én vagyok a legidősebb a kötelékben.

Leszállás után

A Hawks of Romania kötelékben való szereplésem mindeddig a legnagyobb büszkeségem, mert 18 év repülés után olyan kötelékbe kerültem, amelyet szájtátva bámultam repülő fiatalemberként. Nem is álmodtam arról, hogy valaha közéjük kerülök. Illetlenségnek tartottam magam előtt is, hogy ilyesmin ábrándozzak. Ez a teljesítmény mindenképpen a boldogságot, elégtételt jelent számomra.

Azonban nem leszek olyan szűklátókörű, hogy ne legyek képes semmilyen más boldogságot elképzelni, hiszen ez a kiváltságos állapot nem fog örökké tartani: nagyon sok a fiatal, tehetséges pilóta, akiknek idővel át kell majd adnunk a helyünket.

A lehető legtöbbet kell önzetlenül megtanítani a fiatalabb, tapasztalatlanabb pilótáknak, és majd mikor tudásban, ügyességben meghaladnak, képesek kell legyünk önzetlenül mosolyogni és hátralépni, és nézni, ahogy az illető olyan szintet ér el a repülésben, amit mi soha. Ez nem könnyű feladat, mert a pilóták mind „nagy mellényűek”, mindenik jól fejlett egóval rendelkezik. Viccelődünk is egymás között: Honnan tudod meg, hogy egy tömegben ki a pilóta? Egyszerű, odajön, és megmondja neked.

Miért kezdtem repülni? Számított az, hogy édesapám a repülőtér mellett dolgozott. Bár neki semmi köze nem volt a repüléshez, ennek presztízsét belém nevelte azzal, hogy ha valami jól sikerült, jutalomként repülőnézőbe vitt a civil reptérre.



Azt is el tudom képzelni, hogy a tudatalattimba ültette a szakma iránti vonzódásomat, hiszen amióta az eszemet tudom, a családomban felnéztek a repülésre, kiváltságos szakmának állították be. A civil repülőtéren a pilótákkal is beszélgethettem, akik azt ígérték, hogy ha jól tanulok, és ambícióm is lesz, akkor pilóta lehetek.

A jó tanulás részéhez nem fűlött a fogam, mert nem vagyok kifejezetten a jó tanuló típus. A suliban mindig ímmel-ámmal ment a tanulás. Nem azért, mintha nem lett volna hozzá eszem, hanem mert hiányzott a motivációm. Amihez van, abban a dologban a csillagokat is el tudom érni. A repülés elméleti és gyakorlati részének az elsajátításában nem voltak motivációs problémáim.

16 éves voltam, amikor elkezdtem repülni. Egyrészt azért kezdtem el, mert valami különlegeset akartam csinálni, mint bármely korombeli fiatal. Egyesek karikát tesznek az orrukba, mások elkezdenek cigizni a suli illemhelyiségében azért, mert nem szabad.

Az osztályban csendes, jó fiúnak számítottam, aki mindig rendesen fésült, nem tekeregtem, nem jártam feltűrt ujjú zakóban. Ennél különlegesebb dologgal akartam kitűnni, nem éreztem szükségét a lázadásnak. A kamaszkoromat meghatározta, hogy már 17 éves koromban egyedül repültem.

Megtapasztalhattam közvetlenül, hogy milyen az, mikor a saját döntéseid eredményezik azt, hogy életben maradsz vagy sem. Jobban éreztem azt, hogy mennyire kezemben van az életem, mint az a fiatal, aki esetleg kábítószerezi magát, és nem veszi észre, hogy életveszélyben van, mert nincs józan eszénél.

A repülés is egyfajta kábítószer, csak az a jó benne, hogy minden pillanatát átéled. Mikor fent vagy a levegőben, nincs semmiféle eufória benne, csak utána üt be, amikor leszálltál már a földre. Belülről nézve nem annyira romantikus, mint ahogy azt a kívülálló látja: végtelenül hosszú gyakorlás és tanulás áll a háttérben. Repülés közben nem is veszi észre az ember, hogy mennyi mindent tud, mivel annyira elfoglalt azzal, hogy alkalmazza tudását.


Emlékszel-e, milyen érzés volt először repülni?

Arra mindig emlékezni fogok. Kamaszként repültem egyedül először. Részegítő élményben volt részem, annak ellenére, hogy már rutinszerű volt: az oktató pilótával 113-szor kellett felszállnom, mielőtt egyedül is megpróbálhattam. Vitorlázórepülővel repültem, amely egy hosszú szárnyú, motor nélküli gép.

Ezzel a repülést úgy kell elképzelni, mint a papírrepülő-makett szállásának pályáját: ha kidobod az ablakon, egy ideig repül, majd földet ér.

A vitorlázó repülésben csupán annyi a különbség, hogy nem az ablakon dobnak ki, hanem felemel egy vontatógép, vagy egy csörlőszerkezet a magasba, és mikor a pilóta kiakasztja a vontatókábelt, siklik, és folyamatosan veszít a magasságából, mintha egy láthatatlan lejtőn csúszna lefelé.

Ez a repülés legtisztább formája, minden más repülés erre alapszik. Minél nagyobb a gép teljesítménye, a magasságvesztés annál enyhébb.


Volt halálközeli élményben részed a levegőben?

Szerencsére nem. Most ettől el is komolyodok, hiszen a pilóták között ez nem tabutéma. Semmiféle jó mesét nem tudok elmondani. A pilóták esetleg a kocsmában vagánykodnak egymás között, mindenféle szörnyűséget elmesélnek egymásnak, amit odafenn átéltek.

Kívülről nagyon murisnak tűnhet, végtelenül sokat lehet ezeken a történeteken kacagni. De szerintem stresszoldó hatású az, hogy egyik pilóta elmeséli a másiknak, hogy milyen őrültségeket csinált. Abban a pillanatban, mikor valami baj történik, senki nem tartja jópofának.

Sem az, aki a gépben ül, sem pedig az, aki ezt lentről látja, mivel az életveszély iminens. Konkrétan volt néhány alkalom, amikor életveszélyben voltam: egyszer egy kis sportgéppel röpködtem és leállt a motor. Akkor sem kifejezetten az életveszélyt éreztem.



Utólag elemezve, rájöttem, hogy mekkora bajban voltam, de olyan sok mindent kellett tennem másodpercek töredéke alatt, hogy a fejemhez kapásra, vagy a kiáltozásra nem jutott időm. Nem úgy éli meg az ember ezeket a helyzeteket, mit mondjuk autóvezetés közben, egy baleset alatt.

Hál' istennek soha nem volt komoly balesetben részem, de odafent nagyon gyorsan történnek a dolgok. Kényszerleszállást kellett végrehajtanom egy mezőn, a kicsi repülővel szerencsére könnyen meg tudtam állni, és a gép sem sérült meg. Ez nagyon nagy mértékben függött a tapasztalattól is, de a szerencsefaktort sem lehet kizárni.

A motorleállás bekövetkezhet olyan magasságban vagy körülmények között is, amikor a tapasztalat már nem segít. A tapasztalat arra jó, hogy az ember ne kerüljön olyan helyzetekbe, hogy csupán a szerencsén múljon az élete.

Azt mondják repülős körökben, hogy az ember két hordóval kezd repülni: az egyik tele van szerencsével, a másik pedig üres, a jövendőbeli pilóta ebbe gyűjti a tapasztalatot. Ideális eset az, amikor a szerencse-hordó nem fogy ki addig, míg a tapasztalat-hordó meg nem telik.


Te műrepülő vagy...

Igen, ez az alapvető foglalkozásom, akrobatikus repülést végzek, ami konyhanyelven fogalmazva cirkuszi mutatványnak számít, amit a pilóták azért csinálnak, hogy mások szájtátva nézzék őket. A pilóta elégtételéért találták ki a műrepülést, aki azért űzi, mert képes rá.

A repülés történetének kezdetén elgondolkoztak, véghez lehet-e vinni egy-egy mutatványt, és ha valaki azt mondta, hogy képtelenség, akkor biztos akadt egy másik, aki be akarta bizonyítani az ellenkezőjét. A műrepülés első sorban egy sport, egy versenyszám, amit vagy versenyeken, vagy bemutatókon adnak elő.

A kétféle bemutató között van egy alapvető különbség: a bemutatókon a pilóta igyekszik elkápráztatni a nézőket, és olyan mutatványokat hajt végre, amelyek nem feltétlenül nehezen kivitelezhetők, azonban annál inkább látványosak, netán ijesztőnek tűnnek a közönségnek.

A versenyeken nem a látvány a fő szempont: unalmasabbak a versenyszámok, de nehezebbek, hiszen óriási precizitást, mértani pontosságot igényelnek. A műrepülés légi balett, nagyon hasonlít a műkorcsolyázásra.

Adva van egy, földön kimért négyzetkilométer, amelyet pár száz méter magasságban kell a pilótának maximálisan kihasználnia, mint egy korcsolyázó a jégpályát.


Milyen érzés fejjel lefelé repülni?

Minden egyes alkalommal ijesztő, de a műrepülésnek az a lényege, hogy az ember addig űzze, amíg természetesnek tűnnek a legfurcsább testhelyzetek is. Mindenképpen saját magával harcol az ember, mikor műrepülni kezd.

Annyira természetellenes ez a légi akrobatika, hogy előbb saját magát kell az embernek legyőznie, a gépet csak ezután tudja legyűrni. A repülőt műrepülés közben ugyanúgy irányítják, mint máskor: az ember akár bukfencezik, bucskázik, orsózik, háton repül, zuhan vagy függőlegesen felfele megy, ugyanazokat a manővereket hajtja végre, mint egy normális repülés alkalmával.

Bár nem kell másképpen irányítani a gépet, a nehézséget az okozza, hogy a műrepülés erősen, és határozottan rossz irányba befolyásolja a pilóta közérzetét.

Vannak emberek, akik meg tudják szokni és nem lesznek rosszul, mások lehet, hogy különböző okokból soha az életben nem lesznek képesek műrepülni: például kiderülhet, hogy a pilótának egyensúly-problémái vannak.



A pilóta agyára ható G erők annyira erősek lehetnek, hogy akár a látását is elveszítheti pár pillanatra. Ha a G erő hatása nem szűnik meg, akkor a pilóta eszméletét veszítheti.

Mindenképpen számolni kell időnkénti látásvesztéssel, de mivel már reflexszerűen tudjuk, hogyan kell repülni, arra az egy másodperc képkihagyásra fel vagyunk mindig készülve.


Gondoltál már arra, hogy utasszállító gépeken legyél pilóta?

Az utasszállítás nyugodt és rutinos, emellett borzasztóan felelősségteljes foglalkozás, de illik erre gondolni, mert ezekből az úgymond őrültségekből, amelyekkel én foglalkozom, nem lehet megélni.

A kötelékrepülésben elődeink, akiknek a szintjére próbálok lejutni, mind az utasforgalomban dolgoznak már. Amúgy ezek a Boeingek és Airbusok nagyon automatizáltak, a repülés elégtétele teljes mértékben hiányzik.

Mindennek ellenére kiváltságos állapot, ha az ember azért kap pénzt, amit amúgy is csinálna. 34 éves vagyok, most már ideje „megkomolyodni”. De ahhoz, hogy utasokat szállíthassak, el kell végeznem a Romániai Felsőfokú Repülési Akadémiát.

Ősztől be fogok iratkozni, de már megígértem magamnak, akkor sem hagyok fel a műrepüléssel, ha utasforgalmi gépeken leszek pilóta.


Válaszoltak még:


Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő
Vujity Tvrtko riporter
Tamás Gábor énekes
Halász Judit színész
Budapest Bár Farkas Róbert zenekarvezető
Horia Roman Patapievici filozófus
Szemerédi Endre matematikus
Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeskönyv szerzője, "hobbi irodalomtörténész"
Charly és Pitchin Dirtyphonics
Baricz Gergő énekes
Závada Péter és Havas Patrik Akkezdet Phiai
Péterfy Bori énekesnő
Mogács Dániel humorista
Mága Zoltán hegedűvirtuóz
Bangó Margit magyarnóta-énekes
Till Attila filmrendező, műsorvezető
Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági zenészek
Garaczi László író
Kőhalmi Zoltán humorista
Janklovics Péter humorista
Nádas Péter író
György Péter író, esztéta
Albu István rendező
Mezei Gabriella színésznő
Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész
Parti Nagy Lajos író, költő
Bagdy Emőke boldogságpszichológus
Sandro zenebohóc
Krasznahorkai László író
Gergely Tibor óvóbácsi
Bálint Rezső harsonaművész, zenekarvezető
Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, kultúrtörténész, író
Esterházy-Dés alkotópáros
Gyerekek, szülők, nagyszülők karácsonyról és nemcsak
Szarka Gyula és Tamás, Ghymes zenekar
Majorosi Marianna a Csík Zenekar énekesnője
László Beáta fiatal divattervező
Francis W. Scott (alias Bíró Szabolcs) szlovákiai író, énekes, optimista
Mihalkó Gyula kalapkészítő mester
Laurent Maindon rendező, költő, világutazó
Schäffer Erzsébet író, publicista
Tamaka dj, kisherceg
Angele Diabang Brener szenegáli filmrendező
Miqueu Montanaro vándorzenész
Szipál Márton fotóművész
Harry Tavitian zenész, zeneszerző
Csókolom az együttes tagjai
Muuuvi-csapat a rövidfilm-fesztivál szervezői
Goger Attila műrepülő
Hbib, Abdul, Rahma és Arabdul tunéziai kereskedők
Hubay Miklós író, műfordító
a sZempöl zenekar tagjai
Ricardo spanyol freelancer
Hot Jazz Band jazz-zenekar
Ana Bojan a macska- és irodalombarát restaurátor
Dj Vasile lemezlovas
Kiss Tibor énekes-gitáros
Max sármos és ínyenc olasz üzletember
Heinrich Böll író
Yonderboi (ifj. Fogarasi László) zenész
Keleti András és Szinovszki Márton a Colorstar zenekar tagjai
Jaime de Angulo indiánokat kutató antropológus
dr. Juan Antonio Vallejo-Nágera pszichiáter
Csáth Géza író, orvos
Desmond Morris viselkedéskutató
Kis kínai nem érti a nagy kereszténységet
Detlef B. Linke neuropszichológus
Palotai Zsolt lemezlovas
Jung a pszichológus
Dobrovits Mihály orientalista
Yilmaz akinek a szülei választottak feleséget
Kate Thurston új-zélandi utazó
Aman Sethi újságíró
Toni Morrison író
Karafiáth Orsolya költő
Bucsi Orsolya grafikus (Budapest)
Su-jin és Young-chae koreai televíziósok
Emily Bronte az Üvöltő szelek szerzője
Stanislav Lem a Kiberiáda szerzője
Szüsz-Szatmári Réka korrektor
Anna egyetemi hallgató (alias Röné Deszkártesz)
Boldogság-koktél négy világ, egy attitűd
Mihály László újságíró
Kelemen Zoltán informatikus
Kurt Vonnegut író
Karácsonyi Zsolt költő
Sarvadi Paul Kolozsvár
A hegyi beszéd részlet
Tenger Iván Budapest
Mild Zsuzsa informatikus
Sógor Csaba lelkész, RMDSZ-szenátor
Csillik Iharka csillagász
Vígh Zsuzsa diák
Szabó Márta virágárus, Kolozsvár
Áron deszkás
D. Á. képzőművész, Budapest
Thomas Bernhard író
W. SOMERSET (részlet)
Mit kérnének a gyerkőcök az angyaltól
Müller Péter író
Petri György: Mosoly (vers)
Machiavelli
Erőss Zsolt hegymászó
Lázár Ervin író
Susan Sontag: Halálkészlet (részlet)
Körvélyessyné G. Júlia édesanya, nagynéni, keresztanya
A. Gergely András filozófus
Giacomello Roberto, a Csíki Játékszín színésze
Bungie-jumpingolók 2003. augusztus 23.
Kató Béla református lelkész és civil harcos
Kovi pornófilm- rendező
Hermeczi Zsolt Krisna-hívő szerzetes
Mácsai Pál színész
Soós Róbert, filozófia szakos hallgató
Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége
László Noémi költőnő
Márkus Barbarossa János hangszerkészítő, régiségkereskedő, irodalomszervező
Egyed Emese, irodalomtörténész, költő
Douglas Adams, Galaxis Útikalauz stopposoknak
Boros Zoltán, az RTV magyar adásának volt főszerkesztője
Székely István, a romániai státusirodák vezetője, Kolozsvár
Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke
Németh Zsolt, Fidesz-es országgyűlési képviselő
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere
Kardos M. Róbert színművész, Kolozsvár
14 éves gyerekek
Farkas Beáta Amerikából
Demény Péter költő, publicista
Zsigmond Márton képzőművész, pedagógus, tanfelügyelő
Somlyó György költő, Bp.
18 éves diákok
Fodor Sándor író, publicista
Barabás Balázs ProTV-tudósító, a Számítástechnika.hu szerkesztője
Mundruczó Kornél, filmrendező, Bp.
dr. Csedő Csaba István polgármester, Csíkszereda
Detlef Linke, agysebész, neurofilozófus
Székely Melinda, bölcsészhallgató, Kolozsvár
Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtanács tanácsosa, (Csíkszereda-) Bukarest
Kovács András Ferenc, költő
Lohinszky Loránd színművész, Marosvásárhely
Kelemen Örs Csongor képzőművész, Csíkszereda
Ady Endre Absolon boldog szégyene c. verse
Mátray László színész, Sepsiszentgyörgy
Woody Allen
Jánosi Antal képzőművész, Csíkszereda
Szt. Ágoston egyházatya
Selyem Zsuzsa irodalmár
Székedi Ferenc újságíró, publicista
R. L., rendőr
Szilágyi Mihály filozófus
B. Mária, 76 éves
T. Sz. Matild néni, 73 éves
Márdirosz Ágnes színésznő, Csíkszereda
Michele (47), tébolyult
Zudor János legújabb kötetébõl
Barabás Olga színházi rendező
Szilágyi István író
Szilágyi Kinga és Csomós Tamás informatikus házaspár
Lázár István mérnök-menedzser, Csíkszereda
Jungel Klára iskolaigazgató, Csíkszereda
Jorge Luis Borges költő, esszéíró
Popper Péter pszichológus, Budapest
Komlósi Gábor sportriporter, a Komlósi Oktatási Stúdió vezetője
Kukorelly Endre költő, író, Bp.
Szabó Tibor, a Figura Színház igazgatója, Gyergyószentmiklós
Rosmer és Rebekka párbeszéde Ibsen Rosmersholm c. drámája alapján
Ficzere Gabriella gyógyszerész-hallgató, Szlovákia
10-11 éves gyerekek
Bárdos Deák (Kamondi) Ágnes énekesnő (most Ági és a fiúk), Bp.
Emile M. Cioran (A világ egyensúlya)
Friedrich Nietzsche (A boldogság tenyészete)
Cristi Marosvásárhelyről, nyugati autókkal kereskedik
Horváth Andor, irodalmár, docens, BBTE
Esterházy Péter író, Budapest
Bartha János 83 éves parasztköltő (Olasztelek)
Gáspár István énekművész (Bp.)
Kötő József színháztörténész
L.M. hajléktalan (Bp, metrólejáró)
A főszereplő Fritz Lang Dr. Mabuse, a játékos c. némafilmjéből
Kovács Levente színházi rendező
Brassói Lapok
Kántor Lajos irodalomtörténész, szerkesztő
György Attila prózaíró és szerkesztő
"A macska" folyóirat
Pascal Bruckner esszéista és regényíró
Ségercz Ferenc népzenész és hangszerkészítő
Széles Anna színésznő
Toldi Levente mozdonyvezető
Anita Garaczi László Fesd feketére c. drámájából
Gáspárik Attila, az Audio-Vizuális Tanács tagja
Bocsárdi László és B. Angi Gabriella színházi rendezõ ill. színésznõ
Dózsa Karola, a Music Pub vécésnénije
Bartalis Gabriella színésznő
Egyed Péter filozófiatörténész, író
Sas Péter művelődéstörténész
Szilágyi N. Sándor kognitív nyelvész
Klein Levente amerikai olvasónk
dr. Veress Albert pszichiáter
Farkas Zsolt irodalomkritikus, esztéta, író
Eckstein Péter szenátor
Charlie (Horváth Károly) rockénekes
Elekes András lelkipásztor
Lászlóffy Aladár költő
Gücü, alias Boda Szabolcs KMDSZ-elnök
Orbán János Dénes költő, író
Elekes Sándor programozó
Kovács Péter RMDSZ kampánystáb-elnök
Panek Kati színésznő
dr. Péntek János nyelvész







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS