Spenót
A koncertek. Abból is leginkább a beállást szeretem. De a zenét nem, és nem is hallgatom. Például tavaly a Szigeten egy csomó koncerten végignéztem a beállást, aztán továbbmentem, másik koncertre.
A kolozsvári koncerten (október 24-én, a Tranzit házban) sokkal hamarabb sikerült a közönséget közel hozni a színpadhoz. Ez rajtunk múlik, mert a közönség legszívesebben mindig az első sorba jönne, csak akkor nem, ha nem jó a zenekar.
A csajom.
Az úszás. Nagyon sokat, gyorsan és gyönyörű szépen tudok úszni. Voltam háromszor óceánúszó versenyen, Ausztráliában. Sidney közelében levő szigetek között kellett úszni.
A pénz.
A sorban állás. De csak akkor, amikor senki nem tolakszik és nyugi van. Sajnos ritka az ilyen. Amikor tudod, hogy fel vagy tartóztatva mások által, ugyanakkor velük együtt, és ezt mindenki tudomásul veszi, hogy úgyis végig kell csinálni, ez jó érzés. Patikákban van olyan, hogy egy sor van, de több pénztár és az első mindig oda megy, ahol éppen üres, ez tetszik, ez a rend.
Amikor nincs dugó.
Zsuzsi
A zene. Nem hiszem, hogy depisek lennének a számaink, inkább ironikusak. Az idő és a tapasztalat messzebbre viszi azokat az érzéseket, amiket hordoznak. Lehet, hogy abban a pillanatban véresen komolyan írok meg egy-egy szöveget, de később aztán nevetek rajta.
A természet. Én először jártam a Szent Anna-tónál, és nagyon tetszett, Erdélyben gyönyörű helyek vannak és a szép természet felemelő.
A társak, akikkel együtt zenélünk. Öröm együtt játszani tehetséges emberekkel, akiket szeretek, akikkel jól érzem magam.
A jó emberek, jó társaság, öregek, gyerekek. A szeretet. Szeretek szeretni, habár néha nem könnyű, de a legjobb dolog.
Amikor süt a nap. És amikor esik az eső.
Balázs
A munkám: bútor-restaurátor vagyok.
A családom: a csajom és a két gyerek, 6 és 4 évesek.
A hobbim, a zene: minden koncert ad valamit a zenésznek és a közönségnek is. Minden koncerten más a hangulat és ez nagyon hat a közönségre (meg fordítva is). A mai az nagyon félénken indult, de aztán mi is lazultunk és ettől a közönség is. Én két éve játszom a zenekarban, de az összes koncertre emlékszem, az összes hangulatra. Budapesten, ahol sokat játszunk, ott sok ismerős arc van, már ez is egy felhúzott állapot, De most már Kolozsváron is voltak ismerős arcok és ezt jó volt látni.
Az egyik törzshelyünkön a Tandem Caféban max 150 ember fér el, és amikor megtelik, levegőt sem lehet kapni. Ezért utoljára egy nem-dohányzó koncertet tartottunk, kezdés előtt megkértünk mindenkit, hogy ne gyújtson rá és ez nagyon jól bevált. Mert amíg lehetett dohányozni, a nem-dohányzóknak kibírhatatlan lehetett, olyan füst volt mindig. Úgyhogy ez egy sikerélmény volt, alkalomadtán megismételjük.
Lackó
Ez a koncert. Csak mindig az van, hogy az embereknek a felénél jut eszükbe, hogy közelebb lehet jönni és bulizni. És a koncert végén meg nem akarják abbahagyni. Akkor inkább jöttek volna előre hamarabb és akkor többet bulizhattak volna, nem? Kolozsváron hamarabb felpörgött a közönség. Ott egy zsinagógában játszottunk, ez nagyon érdekes volt.
Az egész életem. Hogy pontosabban mi? Azt elmondom, de csak, ha nem írod le.
>> A Csókolom zenekar honlapja >>
Az együttes erdélyi turnéja alkalmával először Sepsiszentgyörgyön, majd Kolozsváron, Nagyváradon, végül pedig Temesváron lépett fel. Mi a nagyváradi Metrion Animációs Filmfesztiválon tartott koncert után beszélgettünk velük.