• Megosztás:

Laurent Maindon

rendező, költő, világutazó

A rovatot 2000-2002-ben
Zsigmond Andrea vezette

Mi teszi Önt boldoggá?



Amikor nincs úticélom, csak felszívódom a tájban, egy város forgatagában, megpróbálva elfelejteni, ki vagyok. Hagyom, hogy a hangok, zörejek, színek inspiráljanak.


Aki egy merőben protokolláris eseményen piros surranóban, nyakkendő nélkül jelenik meg, igazi francia lazasággal, arról joggal feltételezem, hogy színházi ember. Esetleg sajtós. De mégse, hiszen sem mappa, írószer, laptop nincs nála, előadóként pedig szabadon, élményszerűen beszél az európai színházak együttműködéséről, nem elhanyagolva ennek informális vonatkozásait, a kocsmázásokat, a hajnalig tartó beszélgetéseket, bort és bulit. Laurent Maindon rendező negyvenöt éves, a Quartet nemzetközi színházi fesztivál egyik alapembere. Írt már tanulmányt a berlini fal graffittijeiről, körbestoppolta Európát, imádja Ciorant, és hazajár Egerbe.


Mi tesz téged boldoggá?

Az utazás. Amikor nincs speciális célom, csak felszívódom a tájban, egy város forgatagában, megpróbálva elfelejteni, ki is vagyok. Hagyom, hogy a hangok, zörejek, színek inspiráljanak. Ez az, amire az embernek szüksége van, ha külföldre utazik. Abszolút szükségét érzem, hogy rendszeresen, újra meg újra megtapasztaljam a gyökértelenséget. Ez az egyik dolog, ami boldoggá tesz. A másik: apának lenni. Rájönni arra, hogy nem tudsz semmit, ha egy gyerekre nézel. Azt érzed, sokkal több ő, mint te vagy. Több ártatlanság, tisztaság, valami, amit mi már elveszítettünk a neveltetésünk, a társadalmi kapcsolataink, a tapasztalataink halmozódása révén. Öt-hatéves korunkig még megvan bennünk, s ez annyira szép – és ugyanakkor annyira kegyetlen.

Ugyanígy, mindennek, ami boldoggá tesz az életben, két oldala van: a boldogság és a szomorúság. Mindig összekapcsolódik a kettő. A szerelem, az élvezet esetében is ugyanabban a pillanatban, amikor boldog vagyok, szomorúságot is érzek. De nem is lenne lehetséges boldognak lenni, ha nem ismernéd a szomorúságot.

Mi tesz még boldoggá? Tengeri gyümölcsöt enni a tengerparton. Zenét hallgatni. Nem szeretek mindent, de sokfélét: Janáček, Bartók, Beethoven, Chemical Brothers, Fatboy Slim – számomra a zene a legnagyobb titok. Én magam nem tudok egyetlen hangszeren sem játszani, de a zenei nyelv gazdagsága elvarázsol, mert mindent ki tud fejezni, amit mindannyian egy hosszabb, bonyolultabb formában próbálunk kimondani. Akárcsak a színjátszás. De a színjátszás nem olyan titokzatos számomra, mint a zene.

Emberekkel találkozni, és hagyni időt arra, hogy megosszuk az érzéseinket, tapasztalatainkat, gondolatainkat – egy újabb forrása a boldogságnak.

Laurent Maindon egy tévéinterjúban
<br />
<i>(forrás: www.DailyMotion.com)</i>Laurent Maindon egy tévéinterjúban
(forrás: www.DailyMotion.com)


Az utazás a munkád révén vált szenvedéllyé?

Nem, amint az első fizetésem megkaptam tizenhat évesen egy vakációs melóért, azonnal utazásra költöttem. Elstoppoltam Németországba, barátokhoz. Ez maga az igazi szabadság.


Mikor stoppoltál utoljára?

Hű, jó régen:) Talán huszonnégy-huszonöt évesen. Akkor még nagyon kevés pénzem volt, de ez nem akadályozott meg az egyetem évei alatt sem az utazásban. Germanisztikát tanultam, és gyakran látogattam Ausztriába és Németországba. Egy évet Ausztriában tanítottam, s többek közt arra is használtam az alkalmat, hogy a környező országokat – Csehszlovákiát, Magyarországot, Lengyelországot – felfedezzem. Szinte egész Európát bejártam, kivéve talán a skandináv országokat, azok közül csupán Dániában voltam.

Később aztán sok időt töltöttem Ázsiában. Thaiföldön, ezután Indonéziában voltam – Jáván és Balin. Pontosan azután, ahogy a diktátor uralma alól felszabadult az ország. Suhartót 1998-ban üldözték el. Hihetetlen volt, ahogy az emberek annyi év hallgatás után elkezdtek beszélni. Mindenki beszélgetni akart, főleg politikáról, hiszen húsz évig nem tehették. Majd voltam Vietnámban, Kambodzsában, Kínában… most két éve pedig Indiában. Mindegyik nagyon más. Nagyon eltérően fogják fel az időt. Nagyon sokat dolgoznak, de mégis hagynak maguknak időt… Csend és nyugalom fog el, mikor ott vagy – India mondjuk kivétel, ott rengeteg ember van, és rengeteg tragédia körülötted, ami sokkoló. Azelőtt megnézel egy csomó tévériportot és filmet Indiáról, de amikor valóban szembesülsz azzal, ami ott van, nagyon nehéz elfogadni, hogy mindez megtörténhet. Nem a bűntudatról beszélek – nem érezheted magad hibásnak a világ szomorúságaiért. De ott rájössz arra, milyen is az erőszak maga. Legközelebb Dél-Amerikába készülök – de várnom kell, hiszen a fiam még pici, kilenc hónapos.

Afrika? Csak Marokkóban voltam, a sivatagban. A gyarmatosítás miatt. Talán ha elmennék, megtisztulnék ettől a problémás érzéstől – de most úgy gondolom, ott mindenki neokolonialistaként tekintene rám, és nem tudnának másképp látni. Talán túl sokat gondolkodom ezen, és csak úgy oda kellene utaznom, és olyan lenne, mint Ázsiában. De Ázsiában nem voltak francia gyarmatok, míg Afrikában ott voltunk, hosszú évszázadokig, és nagyon sok rosszat tettünk, főleg Szenegálban, Elefántcsontparton, Gabonban.

Afrikáról beszélgetünk. Az elfojtott harag, az elnyomás évszázadai, a béke lehetetlensége, a megbélyegzettség, a szégyenletes európai-amerikai összejátszás a rabszolgakereskedelemben, a fekete kontinens kincseinek kifosztása, a mindkét részről fennmaradt, lappangó vagy nyílt formát öltő bűntudat. Ressentiment. Nem egyszerű, szinte a lehetetlennel határos új alapokra helyezni a kapcsolatot az afrikaiakkal – idő kell, türelem kell, őszinteség és nyíltság. Ki kell beszélni a bűntudatot. Távol állunk még a kölcsönös tisztelettől, és valljuk be, a megalázottság, nyomor és passzivitás nehezen is lehet csodálatraméltó. Marokkóban az emberek kevésbé passzívak, és az arab kultúra büszkeségével tudják kezelni a helyzetet. Hisznek önmagukban. Talán mert társtettesek voltak a rabszolgakereskedelemben? Az afrikaiaktól a gyarmatosítók nemcsak a javaikat, de a legfontosabb dolgot lopták el: a büszkeségüket. És a történelem ismétli önmagát.

This is the same shit, and the same happiness. Az együttélés formái nem változtak. A hatalom az emberiség rákos betegsége. Két emberrel kezdődik, akár egy párkapcsolat is példa lehet. Az emberek közötti kapcsolatokat szerintem leginkább a hatalom mérgezi meg. Nemrég jöttem rá, hogy az összes darab, amit rendezek, erről szól, e köré szerveződik. Hatalom a párkapcsolatban, a történelmi szituációban, barátok között stb. Októberben a Quartet fesztiválon, Egerben olyan darabot mutatok be, amely két férfiről szól, akik meggyőznek egy harmadikat arról, verjen meg valakit. Csak úgy, poénból. Nem tudjuk, kik a szereplők, hol történik mindez, miért teszik mindezt, csak azt látjuk: hogyan történik. De magyarázat nincs. És nincs hepiend. Tipikus szituáció, amit a nyugati középosztály is megél: a nyílt erőszak, ami bármikor felütheti a fejét, akár itt a legközelebbi sarkon. A hatalom mindent felmorzsol, a személyiséget, a kapcsolatokat, mindent.

>> Aszfaltdzsungel - a Théâtre du Rictus előadása, rendező Laurent Maindon [az előadás weboldala] >>

Ha pedig már színházról beszélünk, a rendezés tesz boldoggá. A munka folyamata, ahogy kiválasztjuk a darabot, s ezzel gyakorlatilag már látod is magad előtt a szereplőket. Mikor együtt a csapat, és elkezded a színpadi munkát, csodálatos, mert meg kell találni minden szerepnek a kulcsát, a titkát. A rendező olyan, mint a bába. Fel kell fedezned minden esetben a színészek belső mozgatórugóit, képességeit, játékuk alapját, amivel néha ők sincsenek tisztában. Nagy boldogságot okoz megtapasztalni ezt a pillanatot.

Az írás is ilyen. Főleg verseket írok, néha novellát. Mint egy mentális rágógumi, növekszik bennem, feszítenek belülről a szavak, és egyszercsak érzem, hogy írnom kell. Néhány perc alatt történik, és megszületik a rendezett teljesség. Néhány órával azelőtt nem tudod, hogy mindez lehetséges. Olyan, mint a szeretkezés, nagyon intenzív. És annyira szomorú vagy, amikor kész, leírtad, vége.

lejegyezte: Bakk-Dávid Tímea


Válaszoltak még:


Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő
Vujity Tvrtko riporter
Tamás Gábor énekes
Halász Judit színész
Budapest Bár Farkas Róbert zenekarvezető
Horia Roman Patapievici filozófus
Szemerédi Endre matematikus
Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeskönyv szerzője, "hobbi irodalomtörténész"
Charly és Pitchin Dirtyphonics
Baricz Gergő énekes
Závada Péter és Havas Patrik Akkezdet Phiai
Péterfy Bori énekesnő
Mogács Dániel humorista
Mága Zoltán hegedűvirtuóz
Bangó Margit magyarnóta-énekes
Till Attila filmrendező, műsorvezető
Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági zenészek
Garaczi László író
Kőhalmi Zoltán humorista
Janklovics Péter humorista
Nádas Péter író
György Péter író, esztéta
Albu István rendező
Mezei Gabriella színésznő
Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész
Parti Nagy Lajos író, költő
Bagdy Emőke boldogságpszichológus
Sandro zenebohóc
Krasznahorkai László író
Gergely Tibor óvóbácsi
Bálint Rezső harsonaművész, zenekarvezető
Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, kultúrtörténész, író
Esterházy-Dés alkotópáros
Gyerekek, szülők, nagyszülők karácsonyról és nemcsak
Szarka Gyula és Tamás, Ghymes zenekar
Majorosi Marianna a Csík Zenekar énekesnője
László Beáta fiatal divattervező
Francis W. Scott (alias Bíró Szabolcs) szlovákiai író, énekes, optimista
Mihalkó Gyula kalapkészítő mester
Laurent Maindon rendező, költő, világutazó
Schäffer Erzsébet író, publicista
Tamaka dj, kisherceg
Angele Diabang Brener szenegáli filmrendező
Miqueu Montanaro vándorzenész
Szipál Márton fotóművész
Harry Tavitian zenész, zeneszerző
Csókolom az együttes tagjai
Muuuvi-csapat a rövidfilm-fesztivál szervezői
Goger Attila műrepülő
Hbib, Abdul, Rahma és Arabdul tunéziai kereskedők
Hubay Miklós író, műfordító
a sZempöl zenekar tagjai
Ricardo spanyol freelancer
Hot Jazz Band jazz-zenekar
Ana Bojan a macska- és irodalombarát restaurátor
Dj Vasile lemezlovas
Kiss Tibor énekes-gitáros
Max sármos és ínyenc olasz üzletember
Heinrich Böll író
Yonderboi (ifj. Fogarasi László) zenész
Keleti András és Szinovszki Márton a Colorstar zenekar tagjai
Jaime de Angulo indiánokat kutató antropológus
dr. Juan Antonio Vallejo-Nágera pszichiáter
Csáth Géza író, orvos
Desmond Morris viselkedéskutató
Kis kínai nem érti a nagy kereszténységet
Detlef B. Linke neuropszichológus
Palotai Zsolt lemezlovas
Jung a pszichológus
Dobrovits Mihály orientalista
Yilmaz akinek a szülei választottak feleséget
Kate Thurston új-zélandi utazó
Aman Sethi újságíró
Toni Morrison író
Karafiáth Orsolya költő
Bucsi Orsolya grafikus (Budapest)
Su-jin és Young-chae koreai televíziósok
Emily Bronte az Üvöltő szelek szerzője
Stanislav Lem a Kiberiáda szerzője
Szüsz-Szatmári Réka korrektor
Anna egyetemi hallgató (alias Röné Deszkártesz)
Boldogság-koktél négy világ, egy attitűd
Mihály László újságíró
Kelemen Zoltán informatikus
Kurt Vonnegut író
Karácsonyi Zsolt költő
Sarvadi Paul Kolozsvár
A hegyi beszéd részlet
Tenger Iván Budapest
Mild Zsuzsa informatikus
Sógor Csaba lelkész, RMDSZ-szenátor
Csillik Iharka csillagász
Vígh Zsuzsa diák
Szabó Márta virágárus, Kolozsvár
Áron deszkás
D. Á. képzőművész, Budapest
Thomas Bernhard író
W. SOMERSET (részlet)
Mit kérnének a gyerkőcök az angyaltól
Müller Péter író
Petri György: Mosoly (vers)
Machiavelli
Erőss Zsolt hegymászó
Lázár Ervin író
Susan Sontag: Halálkészlet (részlet)
Körvélyessyné G. Júlia édesanya, nagynéni, keresztanya
A. Gergely András filozófus
Giacomello Roberto, a Csíki Játékszín színésze
Bungie-jumpingolók 2003. augusztus 23.
Kató Béla református lelkész és civil harcos
Kovi pornófilm- rendező
Hermeczi Zsolt Krisna-hívő szerzetes
Mácsai Pál színész
Soós Róbert, filozófia szakos hallgató
Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége
László Noémi költőnő
Márkus Barbarossa János hangszerkészítő, régiségkereskedő, irodalomszervező
Egyed Emese, irodalomtörténész, költő
Douglas Adams, Galaxis Útikalauz stopposoknak
Boros Zoltán, az RTV magyar adásának volt főszerkesztője
Székely István, a romániai státusirodák vezetője, Kolozsvár
Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke
Németh Zsolt, Fidesz-es országgyűlési képviselő
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere
Kardos M. Róbert színművész, Kolozsvár
14 éves gyerekek
Farkas Beáta Amerikából
Demény Péter költő, publicista
Zsigmond Márton képzőművész, pedagógus, tanfelügyelő
Somlyó György költő, Bp.
18 éves diákok
Fodor Sándor író, publicista
Barabás Balázs ProTV-tudósító, a Számítástechnika.hu szerkesztője
Mundruczó Kornél, filmrendező, Bp.
dr. Csedő Csaba István polgármester, Csíkszereda
Detlef Linke, agysebész, neurofilozófus
Székely Melinda, bölcsészhallgató, Kolozsvár
Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtanács tanácsosa, (Csíkszereda-) Bukarest
Kovács András Ferenc, költő
Lohinszky Loránd színművész, Marosvásárhely
Kelemen Örs Csongor képzőművész, Csíkszereda
Ady Endre Absolon boldog szégyene c. verse
Mátray László színész, Sepsiszentgyörgy
Woody Allen
Jánosi Antal képzőművész, Csíkszereda
Szt. Ágoston egyházatya
Selyem Zsuzsa irodalmár
Székedi Ferenc újságíró, publicista
R. L., rendőr
Szilágyi Mihály filozófus
B. Mária, 76 éves
T. Sz. Matild néni, 73 éves
Márdirosz Ágnes színésznő, Csíkszereda
Michele (47), tébolyult
Zudor János legújabb kötetéb&otilde;l
Barabás Olga színházi rendező
Szilágyi István író
Szilágyi Kinga és Csomós Tamás informatikus házaspár
Lázár István mérnök-menedzser, Csíkszereda
Jungel Klára iskolaigazgató, Csíkszereda
Jorge Luis Borges költő, esszéíró
Popper Péter pszichológus, Budapest
Komlósi Gábor sportriporter, a Komlósi Oktatási Stúdió vezetője
Kukorelly Endre költő, író, Bp.
Szabó Tibor, a Figura Színház igazgatója, Gyergyószentmiklós
Rosmer és Rebekka párbeszéde Ibsen Rosmersholm c. drámája alapján
Ficzere Gabriella gyógyszerész-hallgató, Szlovákia
10-11 éves gyerekek
Bárdos Deák (Kamondi) Ágnes énekesnő (most Ági és a fiúk), Bp.
Emile M. Cioran (A világ egyensúlya)
Friedrich Nietzsche (A boldogság tenyészete)
Cristi Marosvásárhelyről, nyugati autókkal kereskedik
Horváth Andor, irodalmár, docens, BBTE
Esterházy Péter író, Budapest
Bartha János 83 éves parasztköltő (Olasztelek)
Gáspár István énekművész (Bp.)
Kötő József színháztörténész
L.M. hajléktalan (Bp, metrólejáró)
A főszereplő Fritz Lang Dr. Mabuse, a játékos c. némafilmjéből
Kovács Levente színházi rendező
Brassói Lapok
Kántor Lajos irodalomtörténész, szerkesztő
György Attila prózaíró és szerkesztő
"A macska" folyóirat
Pascal Bruckner esszéista és regényíró
Ségercz Ferenc népzenész és hangszerkészítő
Széles Anna színésznő
Toldi Levente mozdonyvezető
Anita Garaczi László Fesd feketére c. drámájából
Gáspárik Attila, az Audio-Vizuális Tanács tagja
Bocsárdi László és B. Angi Gabriella színházi rendez&otilde; ill. színészn&otilde;
Dózsa Karola, a Music Pub vécésnénije
Bartalis Gabriella színésznő
Egyed Péter filozófiatörténész, író
Sas Péter művelődéstörténész
Szilágyi N. Sándor kognitív nyelvész
Klein Levente amerikai olvasónk
dr. Veress Albert pszichiáter
Farkas Zsolt irodalomkritikus, esztéta, író
Eckstein Péter szenátor
Charlie (Horváth Károly) rockénekes
Elekes András lelkipásztor
Lászlóffy Aladár költő
Gücü, alias Boda Szabolcs KMDSZ-elnök
Orbán János Dénes költő, író
Elekes Sándor programozó
Kovács Péter RMDSZ kampánystáb-elnök
Panek Kati színésznő
dr. Péntek János nyelvész







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS