Laurent Maindonrendező, költő, világutazó
A rovatot 2000-2002-ben Zsigmond Andrea vezette Mi teszi Önt boldoggá?Amikor nincs úticélom, csak felszívódom a tájban, egy város forgatagában, megpróbálva elfelejteni, ki vagyok. Hagyom, hogy a hangok, zörejek, színek inspiráljanak. Aki egy merőben protokolláris eseményen piros surranóban, nyakkendő nélkül jelenik meg, igazi francia lazasággal, arról joggal feltételezem, hogy színházi ember. Esetleg sajtós. De mégse, hiszen sem mappa, írószer, laptop nincs nála, előadóként pedig szabadon, élményszerűen beszél az európai színházak együttműködéséről, nem elhanyagolva ennek informális vonatkozásait, a kocsmázásokat, a hajnalig tartó beszélgetéseket, bort és bulit. Laurent Maindon rendező negyvenöt éves, a Quartet nemzetközi színházi fesztivál egyik alapembere. Írt már tanulmányt a berlini fal graffittijeiről, körbestoppolta Európát, imádja Ciorant, és hazajár Egerbe. Mi tesz téged boldoggá? Az utazás. Amikor nincs speciális célom, csak felszívódom a tájban, egy város forgatagában, megpróbálva elfelejteni, ki is vagyok. Hagyom, hogy a hangok, zörejek, színek inspiráljanak. Ez az, amire az embernek szüksége van, ha külföldre utazik. Abszolút szükségét érzem, hogy rendszeresen, újra meg újra megtapasztaljam a gyökértelenséget. Ez az egyik dolog, ami boldoggá tesz. A másik: apának lenni. Rájönni arra, hogy nem tudsz semmit, ha egy gyerekre nézel. Azt érzed, sokkal több ő, mint te vagy. Több ártatlanság, tisztaság, valami, amit mi már elveszítettünk a neveltetésünk, a társadalmi kapcsolataink, a tapasztalataink halmozódása révén. Öt-hatéves korunkig még megvan bennünk, s ez annyira szép – és ugyanakkor annyira kegyetlen. Ugyanígy, mindennek, ami boldoggá tesz az életben, két oldala van: a boldogság és a szomorúság. Mindig összekapcsolódik a kettő. A szerelem, az élvezet esetében is ugyanabban a pillanatban, amikor boldog vagyok, szomorúságot is érzek. De nem is lenne lehetséges boldognak lenni, ha nem ismernéd a szomorúságot. Mi tesz még boldoggá? Tengeri gyümölcsöt enni a tengerparton. Zenét hallgatni. Nem szeretek mindent, de sokfélét: Janáček, Bartók, Beethoven, Chemical Brothers, Fatboy Slim – számomra a zene a legnagyobb titok. Én magam nem tudok egyetlen hangszeren sem játszani, de a zenei nyelv gazdagsága elvarázsol, mert mindent ki tud fejezni, amit mindannyian egy hosszabb, bonyolultabb formában próbálunk kimondani. Akárcsak a színjátszás. De a színjátszás nem olyan titokzatos számomra, mint a zene. Emberekkel találkozni, és hagyni időt arra, hogy megosszuk az érzéseinket, tapasztalatainkat, gondolatainkat – egy újabb forrása a boldogságnak. Az utazás a munkád révén vált szenvedéllyé? Nem, amint az első fizetésem megkaptam tizenhat évesen egy vakációs melóért, azonnal utazásra költöttem. Elstoppoltam Németországba, barátokhoz. Ez maga az igazi szabadság. Mikor stoppoltál utoljára? Hű, jó régen:) Talán huszonnégy-huszonöt évesen. Akkor még nagyon kevés pénzem volt, de ez nem akadályozott meg az egyetem évei alatt sem az utazásban. Germanisztikát tanultam, és gyakran látogattam Ausztriába és Németországba. Egy évet Ausztriában tanítottam, s többek közt arra is használtam az alkalmat, hogy a környező országokat – Csehszlovákiát, Magyarországot, Lengyelországot – felfedezzem. Szinte egész Európát bejártam, kivéve talán a skandináv országokat, azok közül csupán Dániában voltam. Később aztán sok időt töltöttem Ázsiában. Thaiföldön, ezután Indonéziában voltam – Jáván és Balin. Pontosan azután, ahogy a diktátor uralma alól felszabadult az ország. Suhartót 1998-ban üldözték el. Hihetetlen volt, ahogy az emberek annyi év hallgatás után elkezdtek beszélni. Mindenki beszélgetni akart, főleg politikáról, hiszen húsz évig nem tehették. Majd voltam Vietnámban, Kambodzsában, Kínában… most két éve pedig Indiában. Mindegyik nagyon más. Nagyon eltérően fogják fel az időt. Nagyon sokat dolgoznak, de mégis hagynak maguknak időt… Csend és nyugalom fog el, mikor ott vagy – India mondjuk kivétel, ott rengeteg ember van, és rengeteg tragédia körülötted, ami sokkoló. Azelőtt megnézel egy csomó tévériportot és filmet Indiáról, de amikor valóban szembesülsz azzal, ami ott van, nagyon nehéz elfogadni, hogy mindez megtörténhet. Nem a bűntudatról beszélek – nem érezheted magad hibásnak a világ szomorúságaiért. De ott rájössz arra, milyen is az erőszak maga. Legközelebb Dél-Amerikába készülök – de várnom kell, hiszen a fiam még pici, kilenc hónapos. Afrika? Csak Marokkóban voltam, a sivatagban. A gyarmatosítás miatt. Talán ha elmennék, megtisztulnék ettől a problémás érzéstől – de most úgy gondolom, ott mindenki neokolonialistaként tekintene rám, és nem tudnának másképp látni. Talán túl sokat gondolkodom ezen, és csak úgy oda kellene utaznom, és olyan lenne, mint Ázsiában. De Ázsiában nem voltak francia gyarmatok, míg Afrikában ott voltunk, hosszú évszázadokig, és nagyon sok rosszat tettünk, főleg Szenegálban, Elefántcsontparton, Gabonban. Afrikáról beszélgetünk. Az elfojtott harag, az elnyomás évszázadai, a béke lehetetlensége, a megbélyegzettség, a szégyenletes európai-amerikai összejátszás a rabszolgakereskedelemben, a fekete kontinens kincseinek kifosztása, a mindkét részről fennmaradt, lappangó vagy nyílt formát öltő bűntudat. Ressentiment. Nem egyszerű, szinte a lehetetlennel határos új alapokra helyezni a kapcsolatot az afrikaiakkal – idő kell, türelem kell, őszinteség és nyíltság. Ki kell beszélni a bűntudatot. Távol állunk még a kölcsönös tisztelettől, és valljuk be, a megalázottság, nyomor és passzivitás nehezen is lehet csodálatraméltó. Marokkóban az emberek kevésbé passzívak, és az arab kultúra büszkeségével tudják kezelni a helyzetet. Hisznek önmagukban. Talán mert társtettesek voltak a rabszolgakereskedelemben? Az afrikaiaktól a gyarmatosítók nemcsak a javaikat, de a legfontosabb dolgot lopták el: a büszkeségüket. És a történelem ismétli önmagát. This is the same shit, and the same happiness. Az együttélés formái nem változtak. A hatalom az emberiség rákos betegsége. Két emberrel kezdődik, akár egy párkapcsolat is példa lehet. Az emberek közötti kapcsolatokat szerintem leginkább a hatalom mérgezi meg. Nemrég jöttem rá, hogy az összes darab, amit rendezek, erről szól, e köré szerveződik. Hatalom a párkapcsolatban, a történelmi szituációban, barátok között stb. Októberben a Quartet fesztiválon, Egerben olyan darabot mutatok be, amely két férfiről szól, akik meggyőznek egy harmadikat arról, verjen meg valakit. Csak úgy, poénból. Nem tudjuk, kik a szereplők, hol történik mindez, miért teszik mindezt, csak azt látjuk: hogyan történik. De magyarázat nincs. És nincs hepiend. Tipikus szituáció, amit a nyugati középosztály is megél: a nyílt erőszak, ami bármikor felütheti a fejét, akár itt a legközelebbi sarkon. A hatalom mindent felmorzsol, a személyiséget, a kapcsolatokat, mindent. >> Aszfaltdzsungel - a Théâtre du Rictus előadása, rendező Laurent Maindon [az előadás weboldala] >> Ha pedig már színházról beszélünk, a rendezés tesz boldoggá. A munka folyamata, ahogy kiválasztjuk a darabot, s ezzel gyakorlatilag már látod is magad előtt a szereplőket. Mikor együtt a csapat, és elkezded a színpadi munkát, csodálatos, mert meg kell találni minden szerepnek a kulcsát, a titkát. A rendező olyan, mint a bába. Fel kell fedezned minden esetben a színészek belső mozgatórugóit, képességeit, játékuk alapját, amivel néha ők sincsenek tisztában. Nagy boldogságot okoz megtapasztalni ezt a pillanatot. Az írás is ilyen. Főleg verseket írok, néha novellát. Mint egy mentális rágógumi, növekszik bennem, feszítenek belülről a szavak, és egyszercsak érzem, hogy írnom kell. Néhány perc alatt történik, és megszületik a rendezett teljesség. Néhány órával azelőtt nem tudod, hogy mindez lehetséges. Olyan, mint a szeretkezés, nagyon intenzív. És annyira szomorú vagy, amikor kész, leírtad, vége. lejegyezte: Bakk-Dávid Tímea Válaszoltak még:Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő Vujity Tvrtko riporter Tamás Gábor énekes Halász Judit színész Budapest Bár Farkas Róbert zenekarvezető Horia Roman Patapievici filozófus Szemerédi Endre matematikus Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeskönyv szerzője, "hobbi irodalomtörténész" Charly és Pitchin Dirtyphonics Baricz Gergő énekes Závada Péter és Havas Patrik Akkezdet Phiai Péterfy Bori énekesnő Mogács Dániel humorista Mága Zoltán hegedűvirtuóz Bangó Margit magyarnóta-énekes Till Attila filmrendező, műsorvezető Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági zenészek Garaczi László író Kőhalmi Zoltán humorista Janklovics Péter humorista Nádas Péter író György Péter író, esztéta Albu István rendező Mezei Gabriella színésznő Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész Parti Nagy Lajos író, költő Bagdy Emőke boldogságpszichológus Sandro zenebohóc Krasznahorkai László író Gergely Tibor óvóbácsi Bálint Rezső harsonaművész, zenekarvezető Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, kultúrtörténész, író Esterházy-Dés alkotópáros Gyerekek, szülők, nagyszülők karácsonyról és nemcsak Szarka Gyula és Tamás, Ghymes zenekar Majorosi Marianna a Csík Zenekar énekesnője László Beáta fiatal divattervező Francis W. Scott (alias Bíró Szabolcs) szlovákiai író, énekes, optimista Mihalkó Gyula kalapkészítő mester Laurent Maindon rendező, költő, világutazó Schäffer Erzsébet író, publicista Tamaka dj, kisherceg Angele Diabang Brener szenegáli filmrendező Miqueu Montanaro vándorzenész Szipál Márton fotóművész Harry Tavitian zenész, zeneszerző Csókolom az együttes tagjai Muuuvi-csapat a rövidfilm-fesztivál szervezői Goger Attila műrepülő Hbib, Abdul, Rahma és Arabdul tunéziai kereskedők Hubay Miklós író, műfordító a sZempöl zenekar tagjai Ricardo spanyol freelancer Hot Jazz Band jazz-zenekar Ana Bojan a macska- és irodalombarát restaurátor Dj Vasile lemezlovas Kiss Tibor énekes-gitáros Max sármos és ínyenc olasz üzletember Heinrich Böll író Yonderboi (ifj. Fogarasi László) zenész Keleti András és Szinovszki Márton a Colorstar zenekar tagjai Jaime de Angulo indiánokat kutató antropológus dr. Juan Antonio Vallejo-Nágera pszichiáter Csáth Géza író, orvos Desmond Morris viselkedéskutató Kis kínai nem érti a nagy kereszténységet Detlef B. Linke neuropszichológus Palotai Zsolt lemezlovas Jung a pszichológus Dobrovits Mihály orientalista Yilmaz akinek a szülei választottak feleséget Kate Thurston új-zélandi utazó Aman Sethi újságíró Toni Morrison író Karafiáth Orsolya költő Bucsi Orsolya grafikus (Budapest) Su-jin és Young-chae koreai televíziósok Emily Bronte az Üvöltő szelek szerzője Stanislav Lem a Kiberiáda szerzője Szüsz-Szatmári Réka korrektor Anna egyetemi hallgató (alias Röné Deszkártesz) Boldogság-koktél négy világ, egy attitűd Mihály László újságíró Kelemen Zoltán informatikus Kurt Vonnegut író Karácsonyi Zsolt költő Sarvadi Paul Kolozsvár A hegyi beszéd részlet Tenger Iván Budapest Mild Zsuzsa informatikus Sógor Csaba lelkész, RMDSZ-szenátor Csillik Iharka csillagász Vígh Zsuzsa diák Szabó Márta virágárus, Kolozsvár Áron deszkás D. Á. képzőművész, Budapest Thomas Bernhard író W. SOMERSET (részlet) Mit kérnének a gyerkőcök az angyaltól Müller Péter író Petri György: Mosoly (vers) Machiavelli Erőss Zsolt hegymászó Lázár Ervin író Susan Sontag: Halálkészlet (részlet) Körvélyessyné G. Júlia édesanya, nagynéni, keresztanya A. Gergely András filozófus Giacomello Roberto, a Csíki Játékszín színésze Bungie-jumpingolók 2003. augusztus 23. Kató Béla református lelkész és civil harcos Kovi pornófilm- rendező Hermeczi Zsolt Krisna-hívő szerzetes Mácsai Pál színész Soós Róbert, filozófia szakos hallgató Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége László Noémi költőnő Márkus Barbarossa János hangszerkészítő, régiségkereskedő, irodalomszervező Egyed Emese, irodalomtörténész, költő Douglas Adams, Galaxis Útikalauz stopposoknak Boros Zoltán, az RTV magyar adásának volt főszerkesztője Székely István, a romániai státusirodák vezetője, Kolozsvár Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke Németh Zsolt, Fidesz-es országgyűlési képviselő Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere Kardos M. Róbert színművész, Kolozsvár 14 éves gyerekek Farkas Beáta Amerikából Demény Péter költő, publicista Zsigmond Márton képzőművész, pedagógus, tanfelügyelő Somlyó György költő, Bp. 18 éves diákok Fodor Sándor író, publicista Barabás Balázs ProTV-tudósító, a Számítástechnika.hu szerkesztője Mundruczó Kornél, filmrendező, Bp. dr. Csedő Csaba István polgármester, Csíkszereda Detlef Linke, agysebész, neurofilozófus Székely Melinda, bölcsészhallgató, Kolozsvár Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtanács tanácsosa, (Csíkszereda-) Bukarest Kovács András Ferenc, költő Lohinszky Loránd színművész, Marosvásárhely Kelemen Örs Csongor képzőművész, Csíkszereda Ady Endre Absolon boldog szégyene c. verse Mátray László színész, Sepsiszentgyörgy Woody Allen Jánosi Antal képzőművész, Csíkszereda Szt. Ágoston egyházatya Selyem Zsuzsa irodalmár Székedi Ferenc újságíró, publicista R. L., rendőr Szilágyi Mihály filozófus B. Mária, 76 éves T. Sz. Matild néni, 73 éves Márdirosz Ágnes színésznő, Csíkszereda Michele (47), tébolyult Zudor János legújabb kötetébõl Barabás Olga színházi rendező Szilágyi István író Szilágyi Kinga és Csomós Tamás informatikus házaspár Lázár István mérnök-menedzser, Csíkszereda Jungel Klára iskolaigazgató, Csíkszereda Jorge Luis Borges költő, esszéíró Popper Péter pszichológus, Budapest Komlósi Gábor sportriporter, a Komlósi Oktatási Stúdió vezetője Kukorelly Endre költő, író, Bp. Szabó Tibor, a Figura Színház igazgatója, Gyergyószentmiklós Rosmer és Rebekka párbeszéde Ibsen Rosmersholm c. drámája alapján Ficzere Gabriella gyógyszerész-hallgató, Szlovákia 10-11 éves gyerekek Bárdos Deák (Kamondi) Ágnes énekesnő (most Ági és a fiúk), Bp. Emile M. Cioran (A világ egyensúlya) Friedrich Nietzsche (A boldogság tenyészete) Cristi Marosvásárhelyről, nyugati autókkal kereskedik Horváth Andor, irodalmár, docens, BBTE Esterházy Péter író, Budapest Bartha János 83 éves parasztköltő (Olasztelek) Gáspár István énekművész (Bp.) Kötő József színháztörténész L.M. hajléktalan (Bp, metrólejáró) A főszereplő Fritz Lang Dr. Mabuse, a játékos c. némafilmjéből Kovács Levente színházi rendező Brassói Lapok Kántor Lajos irodalomtörténész, szerkesztő György Attila prózaíró és szerkesztő "A macska" folyóirat Pascal Bruckner esszéista és regényíró Ségercz Ferenc népzenész és hangszerkészítő Széles Anna színésznő Toldi Levente mozdonyvezető Anita Garaczi László Fesd feketére c. drámájából Gáspárik Attila, az Audio-Vizuális Tanács tagja Bocsárdi László és B. Angi Gabriella színházi rendezõ ill. színésznõ Dózsa Karola, a Music Pub vécésnénije Bartalis Gabriella színésznő Egyed Péter filozófiatörténész, író Sas Péter művelődéstörténész Szilágyi N. Sándor kognitív nyelvész Klein Levente amerikai olvasónk dr. Veress Albert pszichiáter Farkas Zsolt irodalomkritikus, esztéta, író Eckstein Péter szenátor Charlie (Horváth Károly) rockénekes Elekes András lelkipásztor Lászlóffy Aladár költő Gücü, alias Boda Szabolcs KMDSZ-elnök Orbán János Dénes költő, író Elekes Sándor programozó Kovács Péter RMDSZ kampánystáb-elnök Panek Kati színésznő dr. Péntek János nyelvész |
|