• Megosztás:

Till Attila

filmrendező, műsorvezető

A rovatot 2000-2002-ben
Zsigmond Andrea vezette

Mi teszi Önt boldoggá?



Szorongató boldogság: amikor Cannes-ban voltam, már elkezdtem aggódni a következő film miatt.

Mivel a kérdés is hordoz egy nagy adag szentimentalizmust, én is csak nagyon szentimentális, romantikus választ tudok adni: szerintem minden ember attól boldog, hogyan éli az életét, hogy a terveiből, vágyaiból, az általa elképzelt jövő-víziókból mennyit valósít meg. Hogy milyen családot szeretne, milyen körülmények között szeretne élni, egyedül, társsal, hogy művész akar lenni, vagy milliárdos, vagy világutazó – mindebből mennyit valósít meg.

Engem is csak az tud boldoggá tenni, amit a magam kis útját járva meg tudok valósítani abból a képből, amit magamról gondolok. Elég jól megvalósítottam eddig mindent, ilyen értelemben nem vagyok boldogtalan. Egyébként ilyen dolgokon sosem gondolkodik az ember kedden vagy szerdán: csak úgy élünk.


– Sokáig tévés műsorvezetőként dolgoztál, úgy tűnt: egyik pillanatról a másikra döntötted el, hogy filmeket szeretnél készíteni. Milyen boldogságot nyújtott a filmrendezés, amit a televíziózásban nem találtál meg?

– A televíziós munkák előtt képzőművésznek, festőnek készültem, vagyis az életemben mindig volt valamiféle váltás, valami párhuzamos: sohasem egyetlen dolgot csináltam. Nem tudom, mi az oka, és szerintem egyébként nem is annyira meglepő, a legtöbb ember több mindent csinál – csak éppen ez nem mindenkinél annyira hangsúlyos.

Irigylem az olyan embereket, mint Szabolcs (Thuróczy Szabolcs, a Csicska című rövidfilm egyik főszereplője), aki minden energiát a színészetbe, a színházba és a filmekbe tud fektetni. De lehet, hogy Szabolcs a mai napig szívesen lenne focista a Barcelonában – ő egyébként profi focista volt, Nyíregyházát erősítette. Engem boldoggá tesz Szabolcs, fontosak az ember életében az ilyen barátságok.

Till Attila és Thuróczy Szabolcs

A film a tévéhez képest ugyanolyan korán megtörtént az életemben: szerettem volna filmmel foglalkozni, de nem volt hozzá kellő erőm, hogy mindenféle intézményi háttér nélkül nekivágjak. A kilencvenes években jelentkeztem filmrendezői szakra, a Simó-osztályba, ahol Hajdu Szabolcs, Pálfi György végzett, de nem vettek fel.

Aztán a képzőművészeti egyetemet végeztem el, de már akkor mocorgott bennem ez a dolog. 2003-ban kezdtem el írni, akkor kezdtem bekattanni: hogy tényleg szeretnék filmeket csinálni, tényleg érdekel, gondolok erről valamit, vannak terveim, amiket el tudok képzelni a mozivásznon.

Sokszor van olyan, hogy az emberek szeretnének valamit csinálni, de közben elmegy az idő mellettük, elmegy az életük – én ettől megőrülök, ehhez túl tevékeny, túl szorongó alkat vagyok. Halálra szorongtam volna magamat, hogy nem élek olyan életet, amilyent szeretnék.


– Rejtőznek még benned hasonló, ki nem élt vágyak?

– Nem, ez a kör befejeződött: sem énekelni nem fogok, sem lovagolni. Szabolccsal mindig van bennünk legalább öt film, aztán jöhet az összes többi – szerintem mi már egy életre így maradunk. De eljöhet az a pillanat, amikor az ember annyi mindent megcsinál, akár a filmterveit is, hogy rájön, az egész nem is olyan érdekes, ismétled önmagad.

Van olyan filmrendező, aki egy idő után minden filmjét megcsinálja és kiszáll, Tarr Béla például interjúkban arról beszélt, hogy ő be akarja fejezni. És vannak rendezők, akiknek ez életforma, és teljesen mindegy, hogy esetleg ugyanazt a filmet forgatják harmadszorra – szükséges az életritmusukhoz az, hogy legyenek színészek, stábok, gondolkozzanak történeteken. Nem tudom megjósolni, én milyen leszek tíz év múlva.


– A Csicska állami támogatás nélkül, önerőből készült...

– Nagy összefogás volt, volt, aki pénzt adott, én is beszálltam pénzzel, volt, aki technikát adott, a színészek ingyen vállalták, volt, aki a szívét, lelkét adta... Egyébként ez nem volt olyan fájdalmas, mint amilyen heroikusnak tűnik egy olyan film elkészítése, amihez semmi intézményes támogatás nincs.




Kisfilmet lehet így csinálni, ha megvan benned a fanatizmus, a hit, ha biztos vagy benne, hogy neked muszáj megcsinálnod. A költőknek persze egyszerű a médiuma, mert papír és egy ceruza elég, hogy leírják a verset. De akármilyen nagy médium is a költészethez képest a film, mégis megcsinálható, a mai világban hálistennek nem is olyan fontos, hogy milyen hordozóra készül.

A filmezés szerintem alapvetően arról szól, hogy ha meg tudsz csinálni egy filmet, akkor az egy idő után érződik, melléd állnak. Amikor kérsz valamit az emberektől ebben az üzletágban, a filmes világban pontosan tudják, hogy ki vagy – bármelyik ország filmes világáról legyen is szó.

Rengeteg segítséget kaptunk, és nem volt szorongás, nem kellett a forgatókönyvvel nyolcvan helyen elszámolni, beszámolni. Egyrészt nehéz így összehozni egy filmet, másrészt azt gondolom, sokkal jobb: a magunk urai voltunk, azt csináltunk, amit akartunk.


– Abból, hogy önerőből kezdtetek el forgatni, következnie kell annak is, hogy erősen foglalkoztatott titeket a rabszolga-rabszolgatartó helyzet...

– Ez mindig kétirányú: van a téma, amiről szól egy műalkotás, és van egy nagyon primér dolog, az önkifejezés démona. A költő nem azért ír verset, mert mindig valami konkrétumot akar mondani a világról, hanem mert neki muszáj mindig átforgatnia magában a világot, és visszatükröznie a műalkotásain keresztül.

Egyszerre hajtott minket a zsigeri kényszer, hogy kell valamit csinálni, mi így szeretünk a világban létezni – és megérintett ez az őrült, drámai helyzet. Nem az ókorban élünk, de mégis elképzelhető egy olyan életút, hogy ha valaki picit máshová születik, más a habitusa, más a támogatottsága, akkor lehet rabszolga ma is.

Nyilván rengeteg empátia kell ahhoz, hogy ezzel foglalkozhasson az ember, de ennél bonyolultabb, mert a Csicska a rabszolgatartó szemszögéből van elmesélve. Nagyon egyszerű, kézenfekvő lett volna a rabszolga szemszögéből megcsinálni a filmet, de engem ez nem izgatott annyira. Jobban érdekelt, hogy ki az az ember, aki rabszolgát tart most Magyarországon, az ő kegyetlensége, ereje, feketesége, hogy az ő bűnössége milyen elemekből tevődik össze.


– Találkoztatok valódi rabszolgákkal és rabszolgatartókkal is?

– Rabszolgatartókkal kevesebbel, hiszen ez tulajdonképpen bűn. Nehéz bizonyítani, nehéz büntetni, de ha véletlenül valakit elkapnak, az több évre börtönbe kerül. A börtönben lakó legdominánsabb emberekkel is nehezebb elbeszélgetni arról, hogy is néz ki az ottani hierarchia, mint azokkal, akik alul vannak.

Többet táplálkoztunk alulról, illetve áttételesen: a rendőrség, illetve a helyi lakosok által elmondottakból. Ha nagyon megpiszkálod, agresszivitásba szaladsz bele, ami fölösleges – nem akartam volna beleszaladni egy késbe, vagy egy botba.


– Hogyan fogadta a sajtó, a közvélemény azt, hogy műsorvezetőként filmeket kezdtél forgatni? Találkoztál nehézségekkel, bizalmatlansággal?

– Már a Pánik – az első játékfilm, amit csináltunk – jól sült el: a Magyar Filmszemlén kaptunk három díjat, abból az egyik kifejezetten szakmai volt, a legjobb színésznőnek járó díj. Nem fájt ez különösebben senkinek. Azt elismerem, hogy egyedi út, nem tudok másvalakit mondani Magyarországról, aki ilyesmit csinálna.




De ennél sokkal fontosabbak a filmek, amiket csinálok: ha azokat megnézik a kritikusok, látják a hibáikat is, de azt is, hogy engem ez komolyan érdekel. Nem blöffölök, nem viccből, úri passzióból csinálom, hogy jaj, most a híres műsorvezető elment filmezni, de alapvetően semmi köze a filmhez. Szerintem a Pánikon és a Csicskán is látszik, hogy sokat foglalkozom filmekkel, igazán érdekelnek.


– A Csicskát nemrég Cannes-ban vetítették – milyen visszajelzéseket kaptatok?

– Cannes-ban az volt a legnagyobb bajom, hogy Szabolcs nem tudott eljönni, egyszerre három színházban játszik és egy HBO-sorozatot is forgat. Annyira össze vagyunk nőve a mindennapokban is, hogy nagyon jó lett volna, ha Cannes-ban együtt vagyunk. Cannes csodálatos, de mi, kelet-európaiak szemérmesek vagyunk, nehezen tudjuk elmondani az ilyen élményeket.

Nekem az tetszik – csak nem merek erről úgy beszélni –, ahogy Tarantino vagy Inarritu beszélt, amikor először járt Cannes-ban. Ők felszabadult amerikaiak, jobban el tudják mondani, inkább őket idézném: „ez szenzációs, óriási, hogy itt lehetek, hogy a világ egyik legnagyobb fesztiválján ez a film válogatásba került és egyáltalán, hogy megnézik az emberek.”


A Csicskát is vetítették olyan moziban, ahol 864 férőhely van, és majdnem teltház volt, és felszólítanak a színpadra, és kell mondanom valamit – amikor mindez megtörténik, teljesen primitíven mágikus. Nyilván, nem csak ezért csináljuk, de ezért is. Szorongató boldogság: amikor Cannes-ban voltam, már elkezdtem aggódni a következő film miatt, hogy vissza kell jönni nagyfilmmel, és melyik szekcióba rakjuk?

Nagy felelősség, számtalan emberrel megtörtént, hogy ott volt Cannes-ban kisfilmmel, de soha többé nem ment vissza nagyjátékfilmmel. Fölléptél egy dobogóra, ott kellene maradni, aztán továbblépni, és mindezt úgy értem, hogy nem a státus számít, hanem a tartalom. Valahol mindannyian ennek élünk, nem lehetünk ebben álszerények, hazugok. Ilyesminek él minden alkotó: „szeretném, ha szeretnének”: ebben benne van minden.


– Legközelebb milyen filmmel mennél Cannes-ba?

– Van egy kerekesszékes filmtervünk, de azt nem biztos, hogy meg tudjuk csinálni egy lendületből, teljesen pénz nélkül. Furcsa, kerekesszékes bűnfilm, szívügyileg és agyilag is nagyon ott kell lenni, bonyolultabb képlet. Sokkal erőteljesebb fikció, mint a Csicska: azt nagyon megvédi a valóság, aki látja a filmet, azonnal megérzi, hogy van ilyen az életben.

A kerekesszékes film teljes költészet, mindenféle védelem nélkül – támogatást kapunk majd nyilván azáltal, hogy a kerekesszékesek elesettek. De ezen szerintem tíz perc után túlteszi magát egy profi néző, és arra lesz kíváncsi, mit hozunk ki ebből az egészből. Nagy feladatok, de dolgozunk rajta – eddig még nem csináltunk olyan nagyon rossz dolgot, csak megbirkózunk a következővel is.


Válaszoltak még:


Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő
Vujity Tvrtko riporter
Tamás Gábor énekes
Halász Judit színész
Budapest Bár Farkas Róbert zenekarvezető
Horia Roman Patapievici filozófus
Szemerédi Endre matematikus
Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeskönyv szerzője, "hobbi irodalomtörténész"
Charly és Pitchin Dirtyphonics
Baricz Gergő énekes
Závada Péter és Havas Patrik Akkezdet Phiai
Péterfy Bori énekesnő
Mogács Dániel humorista
Mága Zoltán hegedűvirtuóz
Bangó Margit magyarnóta-énekes
Till Attila filmrendező, műsorvezető
Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági zenészek
Garaczi László író
Kőhalmi Zoltán humorista
Janklovics Péter humorista
Nádas Péter író
György Péter író, esztéta
Albu István rendező
Mezei Gabriella színésznő
Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész
Parti Nagy Lajos író, költő
Bagdy Emőke boldogságpszichológus
Sandro zenebohóc
Krasznahorkai László író
Gergely Tibor óvóbácsi
Bálint Rezső harsonaművész, zenekarvezető
Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, kultúrtörténész, író
Esterházy-Dés alkotópáros
Gyerekek, szülők, nagyszülők karácsonyról és nemcsak
Szarka Gyula és Tamás, Ghymes zenekar
Majorosi Marianna a Csík Zenekar énekesnője
László Beáta fiatal divattervező
Francis W. Scott (alias Bíró Szabolcs) szlovákiai író, énekes, optimista
Mihalkó Gyula kalapkészítő mester
Laurent Maindon rendező, költő, világutazó
Schäffer Erzsébet író, publicista
Tamaka dj, kisherceg
Angele Diabang Brener szenegáli filmrendező
Miqueu Montanaro vándorzenész
Szipál Márton fotóművész
Harry Tavitian zenész, zeneszerző
Csókolom az együttes tagjai
Muuuvi-csapat a rövidfilm-fesztivál szervezői
Goger Attila műrepülő
Hbib, Abdul, Rahma és Arabdul tunéziai kereskedők
Hubay Miklós író, műfordító
a sZempöl zenekar tagjai
Ricardo spanyol freelancer
Hot Jazz Band jazz-zenekar
Ana Bojan a macska- és irodalombarát restaurátor
Dj Vasile lemezlovas
Kiss Tibor énekes-gitáros
Max sármos és ínyenc olasz üzletember
Heinrich Böll író
Yonderboi (ifj. Fogarasi László) zenész
Keleti András és Szinovszki Márton a Colorstar zenekar tagjai
Jaime de Angulo indiánokat kutató antropológus
dr. Juan Antonio Vallejo-Nágera pszichiáter
Csáth Géza író, orvos
Desmond Morris viselkedéskutató
Kis kínai nem érti a nagy kereszténységet
Detlef B. Linke neuropszichológus
Palotai Zsolt lemezlovas
Jung a pszichológus
Dobrovits Mihály orientalista
Yilmaz akinek a szülei választottak feleséget
Kate Thurston új-zélandi utazó
Aman Sethi újságíró
Toni Morrison író
Karafiáth Orsolya költő
Bucsi Orsolya grafikus (Budapest)
Su-jin és Young-chae koreai televíziósok
Emily Bronte az Üvöltő szelek szerzője
Stanislav Lem a Kiberiáda szerzője
Szüsz-Szatmári Réka korrektor
Anna egyetemi hallgató (alias Röné Deszkártesz)
Boldogság-koktél négy világ, egy attitűd
Mihály László újságíró
Kelemen Zoltán informatikus
Kurt Vonnegut író
Karácsonyi Zsolt költő
Sarvadi Paul Kolozsvár
A hegyi beszéd részlet
Tenger Iván Budapest
Mild Zsuzsa informatikus
Sógor Csaba lelkész, RMDSZ-szenátor
Csillik Iharka csillagász
Vígh Zsuzsa diák
Szabó Márta virágárus, Kolozsvár
Áron deszkás
D. Á. képzőművész, Budapest
Thomas Bernhard író
W. SOMERSET (részlet)
Mit kérnének a gyerkőcök az angyaltól
Müller Péter író
Petri György: Mosoly (vers)
Machiavelli
Erőss Zsolt hegymászó
Lázár Ervin író
Susan Sontag: Halálkészlet (részlet)
Körvélyessyné G. Júlia édesanya, nagynéni, keresztanya
A. Gergely András filozófus
Giacomello Roberto, a Csíki Játékszín színésze
Bungie-jumpingolók 2003. augusztus 23.
Kató Béla református lelkész és civil harcos
Kovi pornófilm- rendező
Hermeczi Zsolt Krisna-hívő szerzetes
Mácsai Pál színész
Soós Róbert, filozófia szakos hallgató
Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége
László Noémi költőnő
Márkus Barbarossa János hangszerkészítő, régiségkereskedő, irodalomszervező
Egyed Emese, irodalomtörténész, költő
Douglas Adams, Galaxis Útikalauz stopposoknak
Boros Zoltán, az RTV magyar adásának volt főszerkesztője
Székely István, a romániai státusirodák vezetője, Kolozsvár
Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke
Németh Zsolt, Fidesz-es országgyűlési képviselő
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere
Kardos M. Róbert színművész, Kolozsvár
14 éves gyerekek
Farkas Beáta Amerikából
Demény Péter költő, publicista
Zsigmond Márton képzőművész, pedagógus, tanfelügyelő
Somlyó György költő, Bp.
18 éves diákok
Fodor Sándor író, publicista
Barabás Balázs ProTV-tudósító, a Számítástechnika.hu szerkesztője
Mundruczó Kornél, filmrendező, Bp.
dr. Csedő Csaba István polgármester, Csíkszereda
Detlef Linke, agysebész, neurofilozófus
Székely Melinda, bölcsészhallgató, Kolozsvár
Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtanács tanácsosa, (Csíkszereda-) Bukarest
Kovács András Ferenc, költő
Lohinszky Loránd színművész, Marosvásárhely
Kelemen Örs Csongor képzőművész, Csíkszereda
Ady Endre Absolon boldog szégyene c. verse
Mátray László színész, Sepsiszentgyörgy
Woody Allen
Jánosi Antal képzőművész, Csíkszereda
Szt. Ágoston egyházatya
Selyem Zsuzsa irodalmár
Székedi Ferenc újságíró, publicista
R. L., rendőr
Szilágyi Mihály filozófus
B. Mária, 76 éves
T. Sz. Matild néni, 73 éves
Márdirosz Ágnes színésznő, Csíkszereda
Michele (47), tébolyult
Zudor János legújabb kötetébõl
Barabás Olga színházi rendező
Szilágyi István író
Szilágyi Kinga és Csomós Tamás informatikus házaspár
Lázár István mérnök-menedzser, Csíkszereda
Jungel Klára iskolaigazgató, Csíkszereda
Jorge Luis Borges költő, esszéíró
Popper Péter pszichológus, Budapest
Komlósi Gábor sportriporter, a Komlósi Oktatási Stúdió vezetője
Kukorelly Endre költő, író, Bp.
Szabó Tibor, a Figura Színház igazgatója, Gyergyószentmiklós
Rosmer és Rebekka párbeszéde Ibsen Rosmersholm c. drámája alapján
Ficzere Gabriella gyógyszerész-hallgató, Szlovákia
10-11 éves gyerekek
Bárdos Deák (Kamondi) Ágnes énekesnő (most Ági és a fiúk), Bp.
Emile M. Cioran (A világ egyensúlya)
Friedrich Nietzsche (A boldogság tenyészete)
Cristi Marosvásárhelyről, nyugati autókkal kereskedik
Horváth Andor, irodalmár, docens, BBTE
Esterházy Péter író, Budapest
Bartha János 83 éves parasztköltő (Olasztelek)
Gáspár István énekművész (Bp.)
Kötő József színháztörténész
L.M. hajléktalan (Bp, metrólejáró)
A főszereplő Fritz Lang Dr. Mabuse, a játékos c. némafilmjéből
Kovács Levente színházi rendező
Brassói Lapok
Kántor Lajos irodalomtörténész, szerkesztő
György Attila prózaíró és szerkesztő
"A macska" folyóirat
Pascal Bruckner esszéista és regényíró
Ségercz Ferenc népzenész és hangszerkészítő
Széles Anna színésznő
Toldi Levente mozdonyvezető
Anita Garaczi László Fesd feketére c. drámájából
Gáspárik Attila, az Audio-Vizuális Tanács tagja
Bocsárdi László és B. Angi Gabriella színházi rendezõ ill. színésznõ
Dózsa Karola, a Music Pub vécésnénije
Bartalis Gabriella színésznő
Egyed Péter filozófiatörténész, író
Sas Péter művelődéstörténész
Szilágyi N. Sándor kognitív nyelvész
Klein Levente amerikai olvasónk
dr. Veress Albert pszichiáter
Farkas Zsolt irodalomkritikus, esztéta, író
Eckstein Péter szenátor
Charlie (Horváth Károly) rockénekes
Elekes András lelkipásztor
Lászlóffy Aladár költő
Gücü, alias Boda Szabolcs KMDSZ-elnök
Orbán János Dénes költő, író
Elekes Sándor programozó
Kovács Péter RMDSZ kampánystáb-elnök
Panek Kati színésznő
dr. Péntek János nyelvész







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS