Mi tesz engem boldoggá? Ha látom a csinos nőket, a szép lányokat. A szerencse. (hirtelen, szinte még röptében felkap egy eldobott cigarettát, ki sem aludt még, szívja) Kérdezzen, én meg válaszolok.
Vesztettem az életemből sokat. Nekem itt volt az Üllőin lakásom. Hogy mi történt? Megnősültem, másodszorra… Oszt kész.
Hol lakom? Ott, ahol a hunok. Hát most van olyan szerencsém, hogy a volt feleségemnek, elváltunk meg minden… neki van lakása; hát persze, énáltalam. Elváltunk… ilyen rafináció volt az egész. Kitalálta azt, hogy Misi, hát váljunk el, s a végén tudtam meg az egészet, hogy mire ment a játék. Elváltunk, felkérte a tanácsot, az önkormányzatot, hogy biztosítson neki lakást. Jó, az biztosított, minden, repültem, mint a kismadár. Most csak ott húzom meg magam.
Gyerekem hálistennek nincs. Bár lehet, hogy talán az összefogott volna minket.Talán ez. Sajnos nem jött össze.
Nem írok ebbe a lapba (a Fedél nélkül példányait kínálja), én árulom, a Kürt utcából veszem. És amit adományoznak, tudok valami szendvicset venni, vagy egy doboz cigit…
Nekem még az egy szerencsém, hogy le vagyok százalékolva. Hogy kapok minden hónapban, ez csak a mellékes. Jövő hónapban már nézek egy albérletet. Ha! Mert annyira nehezen… Én nem így néztem mindig ki… (kopott bőr(?)dzseki, piszkosabb farmernadrág)
Sokan mondják azt is, hogy dolgozzak. Igazuk van. Próbáltam én… Lehet, hogy már idős is vagyok (olyan negyvenöt körüli). Nem az, hogy nekem nincsen kedvem dolgozni, vagy valami, elmennék én szívesen. Csak hát… Már a kőművesek mellett is dolgoztam én, vittem a sittert, maltert, téglákat. Mi a sitter? Hát a homokot, a törmeléket. Volt… Csak - elég, ha kétszer átszúrtak, én már nem. Kiállok ide, vagy szerencsém van, vagy nem. Van, amikor összejön…
S komolyan újságíró? S írsz egy ilyen… Aztán írja össze egy kicsit, most nem vagyok olyan formában, kicsit elfáradtam… (enyhe italszag) Komolyan beírja? Kedves kisasszony. S a nevem leírja? Ne írja oda, mert engem sokan ismernek…
Van, amikor szerencsém van, van, amikor nem…