Az emberek nagy része szerint a boldogság szubjektív folyamat, lelki jólét és kiegyensúlyozottság, mely bizonyos külső hatásokra jön létre az ember lelkében. Pedig a boldogság nem csupán lelki élmény, hanem anyagi, materiális úton is megmagyarázható "folyamat".
Az ember eufórikus állapotáért az ún. boldogsághormonok a felelősek, ezek kémiai szintézise akkor kezdődik a szervezetben, ha az ember egy pozitív élményt él meg. Tudományos néven endorfinoknak nevezzük őket. Ezek az enkefallin származékok bizonyos aminosavszekvenciából álló fehérjemolekulák, melyek megfelelő hatásra egy hosszabb láncú fehérjemolekulából, a prohormonból szabadulnak fel a szervezetben.
Egyébként minden hormonnal így van. A hormonok fehérje alapú molekulák, melyek a szervezet bizonyos helyein képződnek (a mellékvesekéregben, az agyalapi mirigyben stb.), és mindeniknek saját célszervhez kötött a működése. A célszervre receptoron keresztül, minden hormon a saját specifikus receptorán keresztül hat. Ezek a célszerven található receptorok szintén fehérjék, vagyis térszerkezetük van, és ez a térszerkezet pontosan talál saját specifikus hormonjuk szerkezetével, más/idegen hormon tehát nem tud rájuk kapcsolódni.
Hormonra jó példa az inzulin, amely a hasnyálmirigyben (a pankreászban) képződik. Az inzulin működése a sejtek felületéhez kötődik. Egy csatornát nyit ki a sejtfelületen, ezen keresztül tud a glükóz a vérből a sejtekbe áramlani, hogy táplálékként hozzájáruljon a sejtekben végbemenő kémiai folyamatokhoz (a sejt légzéséhez, anyagcseréjéhez, a toxikus anyagok kiszűréséhez, hogy anabolizmus és katabolizmus – felépülés és lebomlás – menjen benne végbe stb.). A cukorbetegeknél a pankreász nem jól működik, nem termelődik elég inzulin, így a glükóz nem tud a sejtekbe jutni, és meggyűl a vérben.
Érdekes története van annak, hogyan fedezték fel a boldogsághormont Az endorfinnak ma ismeretes a fájdalomcsökkentő ereje (ezért azt is lehetne mondani, az ember boldogsága összefügg azzal, hogy nem fáj semmije). Először azonban csak azt tudták, hogy vannak bizonyos fájdalomcsillapítók (morfium, ópium), és a receptort is megtalálták, amelyen keresztül ezek a szervezetbe juttatott anyagok hatnak. Jött azonban a kérdés, hogy mivégre alakultak ki ezek a receptorok a szervezetben, bizonyára lennie kell valamilyen anyagnak magán a szervezeten belül is, ami pontosan ebbe a receptorba tud bekapcsolódni. Ekkor kezdték el keresni ezt a fájdalomenyhítő hatással rendelkező endogén anyagot. A hormon végül a nevét is innen kapta: endogén és morfin, tehát endorfin.
Majmokkal végzett kísérletekben kimutatták, hogy a majmok szervezetében is endorfinok szabadulnak fel, például akkor, ha egymás szőrzetében kaparásznak, mivel ez számukra egy pozitív, lélekmegnyugtató folyamat. A kísérletek viszont a dolog másik oldalát is bizonyítják. Ha az állatok vérkörébe injekcióban beadott endorfinokat juttattak, a közösségi érzésre apelláló kaparászás abbamaradt, a majmok nem igényelték többé ezt a cselekedetet, hiszen endorfinszintjük – boldogságszintjük – már elérte a megfelelő magasságot.
Kedves hölgyek, ha a közeljövőben szép virágcsokorral lep meg szívetek választottja, vagy igen tisztelt urak, ha asszonyaitok gyertyás vacsorával várnak haza, ne feledjétek, ez a boldogságra invitálás nem más, mint egy kis játszadozás az endorfinszintetekkel!