Láttam magam boldogan
Fegyvergyárosként
pocakos nyugodt tömeggyilkos
dúdolom valahol
Palma de Malorcán Jamaicában Miamiban
Lichtensteinben Genfben vagy Hágán
dalolgatom a Vörösmarty-dallamot
Népek Halála Nagyvilág
megint felrobbant egy ország
nyugágyban idézgetem
(bejött a biznisz)
"Népek hazája nagyvilág"
és boldog vagyok
mint a Halál
mikor arat.
Hol itt
Hol ott
holott.
Az ember és a madár
hommage a Brâncusi
1.
-- Te tudsz repülni?
-- Tudok -- válaszolta az ember.
-- S te hogy repülsz?
-- Így -- válaszolta az ember, s tovább faragta a szobrot.
-- Érdekes -- csodálkozott a madár, s elrepült.
2.
Másnap már beljebb merészkedett a kis szobába.
-- A te eged is kék? -- kérdezte az embert.
-- Az én egem nem kék, csak végtelen.
-- A végtelen színe a kék?
-- A végtelennek nincs színe. A végtelen végtelen színű -- mondta az ember. A szobor helyeslően hallgatott a keze alatt.
3.
A madár egyenesen az asztalra repült.
"Ez a szobor rám hasonlít" -- döbbent rá.
Az ember megfogta, és és gyöngéden beletette a szoborba.
"Ez a szobor én vagyok" -- döbbent rá a madár.
4.
-- Te tudsz repülni? -- kérdezte az ember.
-- Tudok -- válaszolta a madár.
-- Így? -- kérdezte az ember.
-- Így -- mondta a madár és tovább állt a talapzaton.
-- Érdekes -- mondta az ember, és elrepült.
in: Zudor János, És egy kicsit tovább. Posticum, Nagyvárad, 2001.