Hát így most hirtelen nem is tudom... Különben is hogy mondjam az asszony előtt?
(beleszól az anyja)
Mondd azt, hogy a gyerekek jól tanuljanak, legyen meg a jólét, hogy tudnánk őket iskoláztatni... Né, mennyi gyermeked van, itt vannak sorban. Csak egészséget adjon a jóisten.
Én is tudnék a nyugdíjamról mondani, a fene egye meg az életit.
Ha sikerülne egy házat vegyünk, a blokkból szabadulni, mert nagy a közköltség...
(R. L.)
Szóval nem ott tartunk, hogy mitől vagyunk, hanem hogy mitől lehetnénk boldogabbak. A megvalósultak helyett a lehetőségek... Hát elsőnek az egészség, aztán az életszínvonal, s kicsi pénz... Ez a három, ami fontosabb.
Azt én hiába mondom, hogy akarnék egy szép házat falun valahol, mert úgysem valósul meg. Egy vagesz kocsit (lecserélném a Daciát). A nőket azt hiába mondom, mert az lejárt.
A szakmában minél több professzionalizmust a közszemély megvédése alkalmakkor. A betörések, lopások, ölések kivédése. Ezeket meg lehet előzni: ha pl. két család között van egy konflikt, azt ilyen-olyan módszerrel megoldani, hogy né, béküljenek ki. Ezt is lehet idejében orvosolni, mint a súlyos kórokat.
S akkor még olyan dolgok, hogy legyen egyenlő életszínvonal, ne legyen csak szegény és csak gazdag, mert most ez a kettő van.
A pénzösszeg stabilizálása a korrupció megelőzésében is segítene. Mert mondjuk van Jóska bácsinak egy cége, s azon mindenféle hamis dolgokat futtat, hogy valahogy a széle érje a hosszát. Nekünk meg bizony kötelességünk őt a törvény elé vonni.
Hát, ennyi lenne.