Én akkor vagyok boldog, amikor nem vagyok boldogtalan.
Én akkor, amikor nincsen semmi gondom, és biciklizhetek.
Mostanság nem igazán vannak boldog emberek. A legtöbb ember a kevés fizetés és az infláció miatt boldogtalan.
Akkor leszek boldog, ha Józsi békén hagy, ha Bibi lecsendesedik, ha ....-nak jó barátja leszek, ha bejutok a Marciba (Márton Áron Gimn.), ha pilótanő lehetek, és ha sok pénzem lesz.
Én boldog akarok lenni, nem gazdag.
Általában akkor vagyok boldog, amikor azzal a személlyel vagyok, akit szeretek, mert akkor (és végül is mindig) rá figyelek.
Azokat az embereket csodálom, akik nagyon betegek, és mégis próbálnak boldogok lenni. Nekem biztos, hogy nem sikerülne.
Azt szeretném, hogy legyek elégedett azzal, amim van. Ugyanakkor mindenre legyen képességem.
Én azért vagyok boldog, mert szeretve vagyok. Mindent megkapok, azon kívül, amit akarok. Sem a mikulás, sem az angyalka nem akart számítógépet hozni. A mikulás kifogása az volt, hogy nem fért bele a bakancsba, az angyal meg nem bírta a Pentium V-öt, ezért útközben elejtette. Ja, és arról, hogy mindenki szeret engem. Ez igaz, mert csak az nem szeret, akit én szeretek.
Szakmai elismerés, anyagi siker, hírnév és hatalom kellene. Meg hogy ne érjen semmiféle betegség. Tudjak nélkülözni, ha muszáj, de akiket szeretek, azoknak tudjak vélhetőleg mindent megadni.
Körülöttem világbékesség uralkodjon.
A káros szenvedélyek kerüljenek el engem és azokat, akik közel állnak hozzám.
Életem nagy célja az lenne, hogy boldog legyek Vele, vagy valaki mással, mert ha az, akit szeretek, szeret, biztosan boldog leszek.
A boldogság nagyon jó, nagyon szép, de sajnos elég kevés boldog ember van a világon. Én megpróbálok mindennek örülni az életben, boldogítani magam, hogy ne vegyem észre, milyen szar az élet.
Sok hozzám hasonlóan viselkedő fiatalt látok, vagyis olyanokat, akik kívül nevetnek, de érződik, hogy ezek a nevetések nem szívből jönnek. Pedig még csak gyerekek vagyunk! Még annyi nehézség lehet hátra! „De nekivágunk a küzdelmes mának,/ és épít korunk egy szebb holnapot!”
Akkor leszek boldog, ha a némettanárnő kijavítja a kettesemet, mert otthon szinte kinyírtak. Ha nem jövök ki legalább kilencesre, aludhatok ezután a híd alatt.
Az okoz nekem boldogságot, ha különböző dolgokban a véleményemet kérik. Ha idegen emberekkel jól megértem magam.
A szívemhez igazán az áll közel, hogy jogász vagy közjegyző legyek, hogy az igazságot kiderítsem és megvédjem. Látva az örömöt az arcokon, amikor a bírónő kimondja az általam védett ügy igazságát, melegséggel telne el a szívem.
Nagyon bírom, amikor a barátnőim ilyeneket vágnak a fejemhez, mint pl. „Be süket vagy, hej! Há’ hülye vagy-e?” Nem tudom, miért, de jólesik. Fura, nem?! (Nekem nem.)
A most eltelt nyolc év alatt a boldogság az volt nekem, ha jól tanultam és ezzel örömet szereztem édesanyámnak.
Akkor voltam boldog, amikor az öcsém megszületett. De most nem örülök, mert már hatéves, és nagyon hamis.
Boldog akkor is leszek, ha találkozok egy igazi csajjal. Ha elérem, hogy ő legyen a feleségem, legyen kedves, megértő, hozzá legyen vagy két gyermek, jó munkahely és sok pénz.
Engem a rajzolás, festés is sok boldogsággal tölt el.
Az váltana ki belőlem boldogságot, ha tudnék segíteni az embereken, ha példaképként mutatkoznék a szemükben és felnéznének reám.
Jelenleg is boldog vagyok, mert rendes szüleim vannak, örülök, hogy mindig törődtek velem, és hogy béke van a családunkban. Ami mostanában, ahogy elnézem, nem sok családról mondható el.
Az tehetne boldoggá, ha Romániában egy nagy fejlődés jönne létre, ha
jobban vigyáznánk a környezetre a fejlődés érdekében, ha nem csak a pénz körül forogna a világ, na meg életcélok elérése.
Jól érzem magam, ha kutyáimmal a természetben vagyok.
Jelenleg a legnagyobb boldogságot az okozná, ha biztosan tudnám, hogy
nagymamám, akit melldaganattal műtöttek, teljes mértékben meggyógyul.
Ha
ez másképpen történik, hiába teljesülne minden más álmom, soha nem
lennék teljes mértékben boldog.
Régebb számomra az egyik barátom jelentette a boldogságom nagy részét.
Sajnos ezt a barátot elveszítettem, mert csináltam egy nagy hülyeséget.
Addig azt hittem, hogy létezik fiú-leány barátság, de most már nem
nagyon hiszek benne.
Főleg az ajándékok tudnak boldoggá tenni, mert kíváncsi vagyok. Néha a
pénz is boldoggá tud tenni, sajnos, de ha ennek nem lehet örülni, akkor
semminek.
Ha jobban belegondolok, talán nem is voltam boldog igazán soha. Ki
tudja, talán nincs is boldogság! Vagy ha van, úgyis mulandó, és
fájdalom
a vége! Tudom, most ez úgy jön ki, hogy szomorú embertípus vagyok, de
ez
nem igaz. Csak egy kicsit össze vagyok kavarodva. Na mindegy! Ez nem
lényeg!