• Megosztás:

Kardos M. Róbert

színművész, Kolozsvár

A rovatot 2000-2002-ben
Zsigmond Andrea vezette

Mi teszi Önt boldoggá?



Amikor előadás van, mindig úgy kell kimennem a színpadra, hogy ha nekem azzal az előadással bármilyen problémám van, azt a néző ne érezze.

A boldogság számomra egyszerű dolgok velejárója. Az öröm nálam akkor jelentkezik, ha sikerült az embereknek adnom valamit, mondjuk azzal, hogy egyik este az operánál játszom egy operettelőadást vagy a színháznál játszom egy komolyabb darabban, és érzem, hogy megfelelek valamilyen mértékben.

A hétköznapi életben is mindig azt keresem, hol tudnék segíteni. Pont mielőtt Kisvárdára mentünk, elindultam a Monostorról (ott lakom egy szolgálati garzonban), és láttam két ilyen kis kóbor kutyát, ott feküdtek a fűben. Nagyon meleg volt. Éppen jött a villamos, s én akartam szaladni a villamos után. Közben eszembe jutott, hogy csomagoltam magamnak pástétomos szendvicset, s akkor megálltam, a szendvicsemet előszedtem és odaadtam nekik.

Szükség van ilyen gesztusokra ebben a mai világban, amikor teljesen nem számít az, hogy mondjuk fekszik valaki az utcán, legyen az epilepsziás vagy hullarészeg. Senkit nem érdekel, annak az embernek mi baja. Nem jellemző erre a mai társadalomra, a színházi társadalomra főleg nem, hogy egymást segítsük vagy felkaroljuk. Nagyon sokat rágódom emiatt.

A kritika az teljesen más. Amikor rosszat írnak rólam, az persze rosszul esik, de megpróbálom megfogalmazni magamban azt, hogy vajon miért nem sikerült úgy az alakítás, ahogy akartam. Általában elolvasok minden kritikát, érdekel, amit írnak, végül is fontos. Ha egy ember, egy kritikus beül egy előadásra, és másképp látja azt, mint én, akkor azzal nincsen semmi probléma. Mondjuk ha nem is értek egyet azzal, amit ír, de megpróbálom a kritikus szemével nézni az előadást, elfogadni a véleményét, és elgondolkodom rajta.

Te, az igazság az, hogy a rendezők azok általában jönnek-mennek, de mi itt maradunk. Sok vendégrendezővel dolgozunk, valami sikerül, valami nem sikerül, de amikor előadás van, mindig úgy kell kimennem a színpadra, hogy ha nekem azzal az előadással bármilyen problémám van, azt a néző ne érezze. Ha sikerül néhány pillanatra őszinte hangon megszólalni vagy egy őszinte gesztust megtenni, azért az egyért már érdemes volt kínlódni és dolgozni. Különben is, az ember sosem nyugszik, tovább dolgozik benne a darab. Most az évadot bezárjuk, de van úgy, hogy nyáron, míg az ember szabadságon van, néha beugrik egy szövegrész, meg az, hogy hogyan is kellett volna mondani.

Úgy érzem, a nyolc év alatt, amit eddig a kolozsvári színháznál töltöttem, az előadásoknak a harminc százaléka sikerült igazán, és hatvan százalékra tehető az, ami nem. Ilyen a Csongor és Tünde, Az ember tragédiája, a Liliom... A mostani évadból Az ezeregy éjszaka nem sikerült úgy igazán jól, ez a Dybukk sem lett olyan, amilyennek szerettem volna. A sikertelenségnek általában több oka lehet. Mondjuk a rendező nem figyel eléggé a kisebb szereplőkre, s akkor az ember önerőből próbálja valahogy megoldani a helyzeteit, mert teljesen magára van hagyva. És persze hogy nem úgy sikerül az egész, ahogy kellene.

Amikor az első évben idekerültem, ’94-ben, akkor adtuk elő Bulgakovtól a Képmutatók cselszövését, na úgy érzem, hogy ott közelítettem meg azt a szintet, amire azt mondják, hogy (nem nagyon jó, de) jó. Vagy például a másik, a Victor Ioan Frunza rendezte Vízkereszt, ott is úgy érzem, hogy közel álltam a jóhoz. A három nővérben is. Vagy talán jó felé ment a dolog most a Cseresznyéskertben Jepihodovnál, amit Orbán Attilától vettem át.

Aztán van úgy, hogy az ember próbálkozik, de a játék nem sikerül. Ha egy évadban öt különböző darabot játszol, és abból egy igazán létrejön, az már nagy dolog. Kéne egy kicsit pihenni is, kéne sokat olvasni, kéne sokat járni, nézelődni... Persze ez az átka ennek a nagy mamutintézménynek, amit színháznak hívnak, hogy augusztus harmincadikán, amikor társulati évadnyitó van, felveszem a hámot, s csak júniusban teszem le, közben meg megyek előre, mint egy bika vagy egy ló, aki a szántóföldön szántja a földet. S akkor persze az ember elfárad, s nem úgy mûködik az agysejtje sem, ahogy kellene. Nem lehet minden évadban büntetlenül hat előadásban játszani.

Ami hallatlanul hiányzik, az szerintem a nagyon jó szakember. Vlad Mugur borzalmasan hiányzik. Én most nem akarom lealacsonyítani a fiatalabb generációt, szó ne essék erről, de Vlad Mugur, Harag György, ezek az igazi szakemberek fantasztikusan ismerik az életet, és a kisujjukban van a színház. Meg kell várni a következő generációt, akiknek benő annyira a feje lágya, hogy igazán tudni fogják majd a művelni a színházat.

Kevés jó előadás születik mostanság Erdély-szinten. Nekem a Cseresznyéskert tetszett igazán, meg a Hamlet, amit ugyancsak Mugur rendezett. Tompa Gábortól nagyon tetszett a Gombrovicz-féle Operett, most így utólag megnéztem videófelvételen. Láttam egy Sirályt, amit Catalina Buzoianu rendezett még ‘94-ben, láttam a III. Richardot, Iuressal a főszerepben... Nagyon nehéz egy jó előadást létrehozni, az az igazság. A Kopasz énekesnő nagyon tetszett annak idején, azt legalább tízszer láttam... Nagyon tetszett a Velencei ikrek is, amit ugyancsak Mugur rendezett ‘96-ban, nagyon tetszett a Székek.

Az egyik probléma tehát a rendezőhiány. A másik az, hogy a jó csapatszellem hiányzik a színházakból. Tehát már itthon is kezdi érezteti magát az a jelenség, Vásárhelyen, Temesváron, Nagyváradon, Szentgyörgyön is, ami a magyarországi színházakat jellemzi. Ott már régen nem arról szól a játék, hogy igazán jó színházat csináljunk. A pénzről szól már minden. A pénz határozza meg, hogy lehívnak egy-két sztárt vidékre, és akkor azzal már kész van az előadás. Nincs meg az a bizonyos csapatszellem, munkaszellem, hogy most üljünk a darabon, a szövegen, s nézzük meg, még mit lehetne, hogy lehetne... hát ezek hiányoznak. Gyorsan-gyorsan kész kell lenni, mert hogyha csúszunk egy hetet, akkor már a következő rendezőnek a munkáját, a programját kitoljuk egy héttel, de ő nem tud jönni nekem arra az időpontra stb.

A minisztériumot nem érdekli, hogy mi van a kultúrával. A romániai színjátszás ott van az első öt között a világon, és abból ő abszolút nem profitál. Megalázza a zenészeket, a színészeket, az énekeseket és még sorolhatnám. Azok, akik elvégeznek hat év festészetet itt az Andreescun, nincs hová menjenek. Tengnek-lengnek itt az utcán, vagy hatéves egyetem után eljönnek ide a színházba díszletet festeni, kétmillió lejes fizetéssel.

Nevetségesnek tartom, hogy lehet a végzős színiseknek kétmilliónál is kevesebb fizetést adni, merthogy szolgálati lakást nem kapnak, egymillió nyolcszáz lesz az albérletük, s még enni is kell... Össze sem lehet hasonlítani egy erdélyi magyar végzős diákot egy nyugati végzős diákkal. Szóval ez minősíthetetlen. Itt borzasztó problémák vannak. Tehát eltelt tizenkét év, és nem történt semmi, minden ugyanúgy van, ugyanazok az emberek, ugyanazok a helyzetek, nem, nem...


Válaszoltak még:


Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő
Vujity Tvrtko riporter
Tamás Gábor énekes
Halász Judit színész
Budapest Bár Farkas Róbert zenekarvezető
Horia Roman Patapievici filozófus
Szemerédi Endre matematikus
Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeskönyv szerzője, "hobbi irodalomtörténész"
Charly és Pitchin Dirtyphonics
Baricz Gergő énekes
Závada Péter és Havas Patrik Akkezdet Phiai
Péterfy Bori énekesnő
Mogács Dániel humorista
Mága Zoltán hegedűvirtuóz
Bangó Margit magyarnóta-énekes
Till Attila filmrendező, műsorvezető
Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági zenészek
Garaczi László író
Kőhalmi Zoltán humorista
Janklovics Péter humorista
Nádas Péter író
György Péter író, esztéta
Albu István rendező
Mezei Gabriella színésznő
Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész
Parti Nagy Lajos író, költő
Bagdy Emőke boldogságpszichológus
Sandro zenebohóc
Krasznahorkai László író
Gergely Tibor óvóbácsi
Bálint Rezső harsonaművész, zenekarvezető
Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, kultúrtörténész, író
Esterházy-Dés alkotópáros
Gyerekek, szülők, nagyszülők karácsonyról és nemcsak
Szarka Gyula és Tamás, Ghymes zenekar
Majorosi Marianna a Csík Zenekar énekesnője
László Beáta fiatal divattervező
Francis W. Scott (alias Bíró Szabolcs) szlovákiai író, énekes, optimista
Mihalkó Gyula kalapkészítő mester
Laurent Maindon rendező, költő, világutazó
Schäffer Erzsébet író, publicista
Tamaka dj, kisherceg
Angele Diabang Brener szenegáli filmrendező
Miqueu Montanaro vándorzenész
Szipál Márton fotóművész
Harry Tavitian zenész, zeneszerző
Csókolom az együttes tagjai
Muuuvi-csapat a rövidfilm-fesztivál szervezői
Goger Attila műrepülő
Hbib, Abdul, Rahma és Arabdul tunéziai kereskedők
Hubay Miklós író, műfordító
a sZempöl zenekar tagjai
Ricardo spanyol freelancer
Hot Jazz Band jazz-zenekar
Ana Bojan a macska- és irodalombarát restaurátor
Dj Vasile lemezlovas
Kiss Tibor énekes-gitáros
Max sármos és ínyenc olasz üzletember
Heinrich Böll író
Yonderboi (ifj. Fogarasi László) zenész
Keleti András és Szinovszki Márton a Colorstar zenekar tagjai
Jaime de Angulo indiánokat kutató antropológus
dr. Juan Antonio Vallejo-Nágera pszichiáter
Csáth Géza író, orvos
Desmond Morris viselkedéskutató
Kis kínai nem érti a nagy kereszténységet
Detlef B. Linke neuropszichológus
Palotai Zsolt lemezlovas
Jung a pszichológus
Dobrovits Mihály orientalista
Yilmaz akinek a szülei választottak feleséget
Kate Thurston új-zélandi utazó
Aman Sethi újságíró
Toni Morrison író
Karafiáth Orsolya költő
Bucsi Orsolya grafikus (Budapest)
Su-jin és Young-chae koreai televíziósok
Emily Bronte az Üvöltő szelek szerzője
Stanislav Lem a Kiberiáda szerzője
Szüsz-Szatmári Réka korrektor
Anna egyetemi hallgató (alias Röné Deszkártesz)
Boldogság-koktél négy világ, egy attitűd
Mihály László újságíró
Kelemen Zoltán informatikus
Kurt Vonnegut író
Karácsonyi Zsolt költő
Sarvadi Paul Kolozsvár
A hegyi beszéd részlet
Tenger Iván Budapest
Mild Zsuzsa informatikus
Sógor Csaba lelkész, RMDSZ-szenátor
Csillik Iharka csillagász
Vígh Zsuzsa diák
Szabó Márta virágárus, Kolozsvár
Áron deszkás
D. Á. képzőművész, Budapest
Thomas Bernhard író
W. SOMERSET (részlet)
Mit kérnének a gyerkőcök az angyaltól
Müller Péter író
Petri György: Mosoly (vers)
Machiavelli
Erőss Zsolt hegymászó
Lázár Ervin író
Susan Sontag: Halálkészlet (részlet)
Körvélyessyné G. Júlia édesanya, nagynéni, keresztanya
A. Gergely András filozófus
Giacomello Roberto, a Csíki Játékszín színésze
Bungie-jumpingolók 2003. augusztus 23.
Kató Béla református lelkész és civil harcos
Kovi pornófilm- rendező
Hermeczi Zsolt Krisna-hívő szerzetes
Mácsai Pál színész
Soós Róbert, filozófia szakos hallgató
Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége
László Noémi költőnő
Márkus Barbarossa János hangszerkészítő, régiségkereskedő, irodalomszervező
Egyed Emese, irodalomtörténész, költő
Douglas Adams, Galaxis Útikalauz stopposoknak
Boros Zoltán, az RTV magyar adásának volt főszerkesztője
Székely István, a romániai státusirodák vezetője, Kolozsvár
Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke
Németh Zsolt, Fidesz-es országgyűlési képviselő
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere
Kardos M. Róbert színművész, Kolozsvár
14 éves gyerekek
Farkas Beáta Amerikából
Demény Péter költő, publicista
Zsigmond Márton képzőművész, pedagógus, tanfelügyelő
Somlyó György költő, Bp.
18 éves diákok
Fodor Sándor író, publicista
Barabás Balázs ProTV-tudósító, a Számítástechnika.hu szerkesztője
Mundruczó Kornél, filmrendező, Bp.
dr. Csedő Csaba István polgármester, Csíkszereda
Detlef Linke, agysebész, neurofilozófus
Székely Melinda, bölcsészhallgató, Kolozsvár
Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtanács tanácsosa, (Csíkszereda-) Bukarest
Kovács András Ferenc, költő
Lohinszky Loránd színművész, Marosvásárhely
Kelemen Örs Csongor képzőművész, Csíkszereda
Ady Endre Absolon boldog szégyene c. verse
Mátray László színész, Sepsiszentgyörgy
Woody Allen
Jánosi Antal képzőművész, Csíkszereda
Szt. Ágoston egyházatya
Selyem Zsuzsa irodalmár
Székedi Ferenc újságíró, publicista
R. L., rendőr
Szilágyi Mihály filozófus
B. Mária, 76 éves
T. Sz. Matild néni, 73 éves
Márdirosz Ágnes színésznő, Csíkszereda
Michele (47), tébolyult
Zudor János legújabb kötetébõl
Barabás Olga színházi rendező
Szilágyi István író
Szilágyi Kinga és Csomós Tamás informatikus házaspár
Lázár István mérnök-menedzser, Csíkszereda
Jungel Klára iskolaigazgató, Csíkszereda
Jorge Luis Borges költő, esszéíró
Popper Péter pszichológus, Budapest
Komlósi Gábor sportriporter, a Komlósi Oktatási Stúdió vezetője
Kukorelly Endre költő, író, Bp.
Szabó Tibor, a Figura Színház igazgatója, Gyergyószentmiklós
Rosmer és Rebekka párbeszéde Ibsen Rosmersholm c. drámája alapján
Ficzere Gabriella gyógyszerész-hallgató, Szlovákia
10-11 éves gyerekek
Bárdos Deák (Kamondi) Ágnes énekesnő (most Ági és a fiúk), Bp.
Emile M. Cioran (A világ egyensúlya)
Friedrich Nietzsche (A boldogság tenyészete)
Cristi Marosvásárhelyről, nyugati autókkal kereskedik
Horváth Andor, irodalmár, docens, BBTE
Esterházy Péter író, Budapest
Bartha János 83 éves parasztköltő (Olasztelek)
Gáspár István énekművész (Bp.)
Kötő József színháztörténész
L.M. hajléktalan (Bp, metrólejáró)
A főszereplő Fritz Lang Dr. Mabuse, a játékos c. némafilmjéből
Kovács Levente színházi rendező
Brassói Lapok
Kántor Lajos irodalomtörténész, szerkesztő
György Attila prózaíró és szerkesztő
"A macska" folyóirat
Pascal Bruckner esszéista és regényíró
Ségercz Ferenc népzenész és hangszerkészítő
Széles Anna színésznő
Toldi Levente mozdonyvezető
Anita Garaczi László Fesd feketére c. drámájából
Gáspárik Attila, az Audio-Vizuális Tanács tagja
Bocsárdi László és B. Angi Gabriella színházi rendezõ ill. színésznõ
Dózsa Karola, a Music Pub vécésnénije
Bartalis Gabriella színésznő
Egyed Péter filozófiatörténész, író
Sas Péter művelődéstörténész
Szilágyi N. Sándor kognitív nyelvész
Klein Levente amerikai olvasónk
dr. Veress Albert pszichiáter
Farkas Zsolt irodalomkritikus, esztéta, író
Eckstein Péter szenátor
Charlie (Horváth Károly) rockénekes
Elekes András lelkipásztor
Lászlóffy Aladár költő
Gücü, alias Boda Szabolcs KMDSZ-elnök
Orbán János Dénes költő, író
Elekes Sándor programozó
Kovács Péter RMDSZ kampánystáb-elnök
Panek Kati színésznő
dr. Péntek János nyelvész







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS