Müller Péter

Természetesen nem (vagyok boldog). Ha boldog lennék, akkor Isten lennék. Ha azt kérded, hogy vannak-e a lelkemben harmonikus, szép pillanatok, vannak-e bennem mosolyok, akkor azt mondanám, hogy vannak. Sok.

Alapvetően elégedett vagy-e az életeddel, az egész életutaddal?

Nem. Nem is örülnék neki egyébként. Ha most elégedett lennék, akkor nem is akarnék tovább élni. Azért nem vagyok elégedett magammal, mert még sok dolgom van. Remélem, még sikerül ezeket ebben az életemben el is végezni. Az ember azért van itt, mert fel kell oldania a feszültséget, ki kell bogoznia a csomót, ami benne van.

Akárhány éves vagyok, még van dolgom. Másokkal is, magammal is. Ez azt jelenti, hogy egy csomó mindent harmóniába kellene még hoznom. Úgy kellene elmenni innen, hogy utólag ne gondoljak visza a túlvilágról arra, mint Liliom Molnár darabjában, hogy megbántottam valakit, és ezt jóvá kell tennem. És ne úgy gondoljak vissza, hogy nem sikerült elvégeznem azt, amire vállalkoztam. És a jelen pillanatban ez még nincs meg. Nem vagyok kész. Tehát az a könyv, aminek az a címe, hogy Müller Péter élete és halála még nincs megírva. Érted? Még nem tudom megmondani, hogy ki vagyok, mert még dolgozom rajta. Még kielégületlen érzéseim vannak.

Sokszor vagyok szomorú, sokszor vagyok kifejezetten nyomott hangulatban, sokszor élek át szorongásokat, félelmeket, aggodalmakat. Másrészt nagyon sok öröm, mérhetetlen sok boldogsághoz hasonlító érzés van bennem. De ha azt kérdezed, hogy boldog vagyok-e, erre csak azt tudom mondani, hogy attól függ, honnan felelek a kérdésre. Ha meditatív állapotba kerülök, akkor boldog vagyok. Ha akkor látnál tudnád, hogy mihez viszonyítva mondom azt, hogy nem vagyok boldog. Tehát abban a pillanatban, amikor visszajövök, és megint itt vagyok a kormány mellett, megint az életem hajóját irányítom, akkor csak a hullámokat érzékelem, és nem a boldogságommal foglalkozom. De meditálás közben elő tudok idézni magamban egy ember feletti élményt. Olyankor boldog vagyok.

Ha egyszer látnál engem meditatív pillanatban, akkor ismernél meg igazán. Oly mértékben röpülök magam fölé, hogyha akkor meghalnék, nem történne velem semmi. Olyankor mintha csak visszaemlékeznék arra, hogy én Müller Péter voltam. Semmilyen gond, semmilyen aggodalom, semmilyen félelem nincsen bennem. De még ha fájdalom van is a testemben, az is elmúlik. Halál utáni állapotba kerülök. És onnan vissza tudok nézni, látom Müller Pétert, mint egy színpadi figurát. Látom, hogy milyen hülye, látom, hogy fél, látom, hogy szorong. A válaszok, amelyeket (...) adok neked, hirtelen feljövő gondolatok, de van egy olyan állapotom, ami abszolút boldog. Zavartalanul boldog.

Müller Péter és Popper Péter: Mesterek - Beszélgetések a világról és a túlvilágról. Kérdezett: Révai Gábor, kiadó: Jonathan Miller Kft., 2003