Elég nehéz kérdés, mert hát most én is sablonos leszek: ebben az országban az apróság is, egy-egy apró öröm is boldogsággá nagyul. Az igazi boldogság szerintem az akkor volna igazi, hogy ha tudod, hogy a gyerekeid egészségesek és van jövőjük, el vannak rendezve. Nekem van gyerekem és nincs jövője ebben az országban, a harmadik egyetemet járja, de nagyon forgatja a fejében, hogy elmenjen, miután befejezi.
Milyen egyetemeket végzett a gyermeke?
Hát végzett egy maszek
managementetet, aztán filozófiát, de azt befagyasztotta és most a politechnikán harmadéves, ott van egy két éves fizetéses tanfolyam, amelyiknek a tanárai – Temesvárról, Bukarestből és Kolozsvárról – direkt Bill Gatesnél tanultak, na és az a diploma pedig kint fog érni sokat, itt szerintem nem.
És az egészség, az embernek ha van egészsége, és a mindennapi betevője, akkor már boldog, mert akkor már stressz nélkül tud élni. Szóval szerintem boldogság, ha a társaddal vagy a családoddal minden egyezség megvan, az is egy boldogság. Mert nagyon sokan vannak, akik szétmennek idő előtt, a gyerekeket otthon hagyják, a két szülő kétfelé. Szóval az boldogság, amikor az embernek a családi élete is, és az anyagi élete is rendben van szerintem, és egészséges is – szóval most már túl sokat szeretnék az élettől, azt hiszem.
Tehát az apró dolgok, amik boldogságot okoznak?
Most már az apró dolgoknak is örvendünk, örvendeni azt jelenti, hogy boldog vagy, mert az álmok vagy a megvalósíthatatlan tervek, azok tennének boldoggá, de hát itt nem tudok én se, pedig elég idős vagyok már, nem tudom elmondani magamról, hogy boldogan éltem mostanáig. Apró-cseprő boldogságaim voltak, az ötvenkét évemből ha voltam összesen, minden napot egymás mellé téve, egy olyan három vagy négy évet olyan totál boldog. Viszont a legboldogabb nap az volt, amikor a gyerekem született, annál nagyobb boldogság nincs.
Másként gondolkodott a boldogságról, amikor fiatal volt?
Természetesen, én a hippi fiatalságnak vagyok a növendéke, a hatvanas években voltam én tizenéves, és hát a rock meg a felszabadultság akkor volt, és akkor sem akartam itt maradni, de a szüleim nem engedtek. Elmehettem volna férjhez, és valószínű, hogy akkor befejezhettem volna a karrieremet. Itt jártam másfél évet egyetemre, aztán férjhez mentem s akkor abba kellett hagynom, mert a család volt előnyben. De most már bánom, mert hogy ha most lenne diplomám, akkor tudnám érvényesíteni, de Csau idejében viszont tanári állásban nem lett volna nagy fizetésem.
Román-angolra jártam és a franciát is, meg az olaszt is, meg az angolt is egyformán beszélem és olvasom és írok, de viszont maszek virágkereskedelemmel foglalkozom, úgyhogy nagyon sok külföldi, aki bejön a piacra és megszólalok, úgy csodálkoznak, hogy hát egy virágárus még külföldön sem beszél nyelveket. Akkor lettem volna boldog, ha olyan helyen dolgozhattam volna, ahol a nyelvtudásomat fitogtathattam volna, azért most ahogyan van alkalmam, mindig csillogtatni próbálom.
Valószínű, hogy boldogabb lettem volna, mert hát a stressz nélküli élet az hamarabb elvezet a boldogsághoz. Ha nincs saját magadra fordítani való időd, mikor egyfolytában a megélhetésért kell rohanni és mindenféle problémák vannak, amik szerintem – nem vagyok egy balga egyén – úgyhogy máshol, – és hallgatom a rádiót, tévét – máshol másképp élnek, máshol tényleg a boldogságnak van nagyobb jelentősége, és másképp boldogok ott kint az emberek szerintem, mint itt.
Az Ön elképzelése szerint hogyan boldogok ők?
Elsősorban, hogy ha elvégzett egy iskolát, akkor azt a munkát amit végez, azt másképp fizetik meg. Nálunk az életszínvonal nagyon alacsony és a megélhetés nincs biztosítva. Azért nem tudsz boldog lenni szerintem, mert annak idejében, Ceausescu idejében nem lehetett kapni semmit és ott kint mindent lehetett kapni, és egész más az életfelfogás és normálisak az emberek. Hát ott is vannak süsük meg mittudomén, mert nincsen erdő gaz nélkül, de egész másképp gondolkoznak az életről, a társkapcsolatról, az emberi viszonyok másak, az emberi jogok betartása sokkal régebbről be van tartva, nálunk meg csak most kezdik mondani. Szóval az életszínvonal sokkal magasabb –
És ez hozzájárul a boldogsághoz?
Természetesen, szóval, gondolj bele, nem tudom hogy neked mennyire megfizetődő az, hogy te mit csinálsz most, de hogy ha ugyanezt csinálnád kint, akkor legalább a dupláját kapnád, és ezt mondom, hogy csak legalább, de lehet, hogy sokkal többet. Mert itt elvész a lángész, elvész a tudomány, elvész a tudás, minden valami normális tudással és intelligenciával rendelkező épkézláb ember és pláne a fiatalság elmegy innen, mert nem értékelik őket úgy-ahogy...
Szóval hébe-hóba fizetik őket. Én most nagyon ragaszkodom ahhoz, hogy aki fiatal és normálisan gondolkodik, az húzzon elfele, de nagyon hamar, mert itt csak ígérgetések vannak már nem tudom mióta. Itt eltelt tizenöt év, ez írva s látva mondható: és semmi. Aki akkor volt tízéves, az most huszonnégy és már elvégezte az iskolát, és hát kéne legyen már az új nemzedéknek biztosítva a jövő, de nekik még nem lesz, csak minimum a gyerekeiknek.
Jelen pillanatban boldog-e Ön?
Minden ember törekszik a boldogságot, a boldogságát elérni, kitűz apró kis célocskákat és akkor azokat ha eléri, akkor már tapsol. Per pillanat sikerélménynek mondhatnám, nem boldogságnak, egynéhány dolgot, amik magánügyek: hogy tizenöt éve perelem a lakásomat, amit megnyertem. Nekem ez nagy kérdés, mert elveszíteni... az az életem munkája. És aztán próbálkozom.
Most totál sikerélmény a gyerek, hát a gyerek: harmincéves lesz most az idén, és ha befejezi a suliját, akkor lássam, mihez fog hozzá. Nekem most ő a boldogság, látom, hogy jól van aránylag, megy előre, halad fölfele. Magánéletem az nincs, én is itt élek a piacon, és apró boldogság, ha el tudok kapni egy-egy jó műsort a tévében vagy egy jó filmet. És a kutyám a legnagyobb boldogság, mert ő itt van, és ő határtalanul és viszonzás nélkül szeret, habár én is szeretem őt. És ennyi.
RSS
