Bucsi Orsolya

Bucsi Orsolya: Ez lányregényesen hangzik, de én végtelenül jól érzem magamat tőle.

Miben változtatta meg a szerelem és a gyermek az életed?

B. O.: Hát ilyen ég és föld különbségben mondható el a változás. Azelőtt a munka volt, ami kitöltötte minden időmet, rengeteget dolgoztam és sok öröm is ért eközben, mert ennek a tétje, hogy meg tudsz-e felelni a kihívásoknak, amelyek a tudásodat próbára teszik. De ezek a sikerélmények távolról sem közelítették meg azt a teljes boldogságot, amit most érzek. Sőt.

Ha visszanézek a korábbi életemre, riasztóan szomorúnak és magányosnak tűnik. Akkoriban nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy önálló legyek, hogy magam teremtsem meg ennek a kereteit. Az egyedüllét, akkor is, ha vannak számodra kedves lények körülötted, védekező álláspontra kényszerít, hiszen folyton meg kell erősítened magad, nincs más kiindulópont vagy érzelmi erőforrás.

A szerelem az rendkívüli dolog, legalábbis számomra, mert teljesen átrendezte a világhoz és az emberekhez való viszonyomat. Nagyon boldoggá tett, hogy létezik egy ember, aki a párom, a társam tud lenni.

Persze voltak más szerelmek is az életemben, de ez teljesen különbözött tőlük. Annyira magától értetődő volt, hogy mi ketten összetartozunk, annyira természetes. Úgy változtatott meg, hogy nyugodt lettem, megoldhatónak tűnnek a problémák, semmi nem olyan vészes. Ez egy alapos érzelmi biztonságot jelent. De a teljes boldogságról azt tudom mondani, hogy az, amikor megszületik a babád. Nyilván nem mindegy, hogy születik meg és milyen körülmények közé az a baba.


Megmondanád, milyen idős a kisfiad?

B. O.: Öt hónapos, de rohamosan növekszik.


Hogyan gondolkodtál a boldogságról mindezek előtt?

B. O.: Őszintén arra korlátozódott, hogy megtalálom a párom, de soha nem képzeltem, hogy gyerekem lesz. Gyerekellenes állásponton voltam, persze nem kegyetlenségből kifolyólag. Ha gyereket hozol a világra, vállalnod kell ennek az ellenőrizhetetlen oldalát, azt, hogy esetleg a te erőd nem képes kiterjedni arra, hogy megóvja őt a mindenféle nehézségtől, csalódástól, amit nagy valószínűséggel nem fog tudni kikerülni az életben.

Megoldhatatlanul nehéz helyzet, mert egy teljesen különálló élet felől kell döntened, tőled függ ez a lehetőség, és a teljes tudatlanság alapján kell határozni. Lehet, hogy ez furán hangzik, de morális szempontból korrektnek láttam azt, hogy nem szolgáltatok ki egy lényt a világ nehézségeinek és ocsmányságainak. Azt az elgondolásomat teljesen megváltoztatta a szerelem.

Úgy tűnik, hogy van egy pont a szerelemben, amikor vágyad támad a gyerek iránt és a korábbi ellenérvek nem csak elvesztik az erejüket, hanem fel sem merülnek. Ezek nem feltétlenül racionális döntések, vagyis ez bonyolult, mert a szerelem a racionalitást teljesen más viszonyrendszerbe helyezi át.

Mindenesetre most már nem nagyon elmélkedem ezeken, mert megszületett a gyerekem és innentől kezdve nem kérdés, hogy az a feladatom, hogy a lehető legnagyobb szeretetben neveljem, mellette álljak és segítsek neki.


Milyen állapotváltozásai vannak a boldogságnak, amiben élsz?

B. O.: Nézd, tágabban értve a boldogság nem egy pillanat érzése, hanem akárcsak az élet, ez is egy folyamat, az intenzivitása és az irányultsága tekintetében rendkívül változó valami. Most például, több év együttlét után már nem kiáltanám el magam az utcán, hogy milyen szerelmes vagyok, persze az vagyok, de sokkal nyugodtabban szemlélem ezt.

Ugyanígy a boldogság másfajta érzése az, amikor a hasadra teszik a babádat és más az, amikor napról-napra láthatod, hogyan változik, reagálja le a világot és fokozatosan tanulja meg a mozdulatokat. Egy baba születése az leírhatatlan, de tényleg nem könnyű azt az érzést megfogalmazni, amikor a hasadra teszik és végre kilenc hónap várakozás után megpillanthatod az arcát, a testét.

Ehhez képest azok a homályos képek, amiket a nőgyógyász képernyője mutat, közvetítések egy távoli világból. A különbség olyan, mint mondjuk tévében nézni a holdraszállást és valóban Holdra szállni. Nem mellesleg akkor láthatod, hogy minden rendben van és teljesen egészséges. Itt szövetség kötődik. Ettől kezdve a dolgok rendje, fontossága megváltozik.