Begördült a busz, fedélzetén a Quimby együttes zenészeivel. Nincs sok ideje, mondja Kiss Tibor, a csapat frontembere, és beletúr a hajába. A Félsziget első estéjén Ákos hangol a nagy színpadon, a zenekar testületileg egy másik koncertre siet.
Mi tesz titeket boldoggá?
– Hát valószínűleg valami olyasmi, ami minden embert: az apró és egyszerű dolgok. Szabadnak érezzük magunkat, szeretjük a munkánkat és van bennünk szeretet – egyébként semmi nem tudja boldoggá tenni az embert, ha belülről nem teszi boldoggá magát.
A színpadon a boldogság a játék öröméből fakad, az úgynevezett zenei
flow-ból, vagyis az improvizációból, abból az állapotból, amikor a jelenben tudunk úgy létezni, hogy szinte észre sem vesszük, hogy ott vagyunk. A boldogság egyik kulcsa: megfeledkezni magunkról.
Gondolkodtatok-e már valaha azon, hogy a közönséget miként szólítottátok meg zenétek által, ami hírnevet hozott nektek?
– Szerintem mi olyan zenekar vagyunk, aki nagyon sokat játszott. Közel mentünk az emberekhez, és tizenöt év alatt nagyon sok fellépésünk volt és elvittük őket mindenféle kis univerzumokba. Úgy látszik, ez tetszett a közönségünknek. Nem a média által lettünk híresek, hanem azért, mert nagyon sokat játszottunk.
Volt-e olyan pillanat a fellépéseitek során, mikor úgy éreztétek, nem tudjátok magatokkal ragadni a közönséget?
– Előfordul az ilyesmi, mint az élet minden területén, a koncertezés során is adódnak olyan pillanatok, amikor nem mindig jön össze a hangulatteremtés, úgy ahogyan mi elképzeltük. Egy ideig minden erőnkkel próbálkozunk, hogy sikerüljön túljutni a holtponton.
Aztán összehullunk, majd újra megkíséreljük feldobni a hangulatot. Néha ez erőfeszítéseink árán sem sikerül, mert annyira érzelmi s lélektani dolog ez az együtt zenélés, hogy a végeredmény nem lehet mindig a legjobb. Van, aki berúg, és így próbálja magából a legjobbat kihozni
(nevet). Ha nem megy, akkor, nincs mit tenni, ki kell várni a következő fellépést, és akkor majd remélhetőleg minden jól sikerül.
Az utóbbi időben nem adtunk rossz koncerteket, de az előfordult, hogy közepesre sikerült a fellépés. A probléma oka lehet, hogy a csapat tagjai nem koncentrálnak, de az is előfordul, hogy a technika miatt nem tudunk csúcsteljesítményt nyújtani.
Egy hete sincs, hogy Tusványoson, vagyis a tusnádfürdői diáktáborban adtatok koncertet az erdélyi közönségnek. Hogy éreztétek ott magatokat, és hogy telik itt, a Félszigeten?
– Az egész csapat jól érezte magát, mindenki a szórakozás más más formáját választotta. Az emberek kedvesek voltak hozzánk, jók voltak a kaják. Hogy itt milyen, még nem tudjuk, most érkeztünk öt perce, egyelőre valami műhóval szórták tele a hajam, azt mondják, itt ez a szokás.
RSS
