Szipál Márton

Ha a szeretetemet viszonozzák. Ha a szeretetemet és a creationömet viszonozzák. Ha tetszik nekik a creationöm, és szeretnek engem. Engem ez tesz boldoggá. Mindent föláldozok, hogy engem szeressenek, és én szeressek valakit. Mert sokszor nagyon nehéz valakit szeretni, érdekből vagy bármi más okból én nem szerettem senkit.

De általában mindenkit szeretek, és valószínűleg ezért is szeretnek engem: mindig népszerű voltam, nagyon sok barátom volt. Voltak barátaim, akik kitoltak velem, nem adtak meg pénzt meg minden, de én akkor is szerettem őket. Pech, ha nincs pénzük. Voltak nagyon kellemes barátaim. De voltak olyanok is, akiket ha nem is gyűlöltem, de nem voltam oda értük. Ez amiatt lehet, hogy a lélek elektromosság, és hullámai vannak: ha ezek a hullámok stimmelnek, akkor te szimpatikus vagy és jobban szeretlek, ha nem stimmelnek, akkor kevésbé.

Televízióban láttam a múlt héten: valakinek az agyát összekötötték a komputerrel, és csak rágondolt egy egyenes vonalra, s kijött a vonal. Rágondolt a körre, s kijött a kör. Ezek szerint az mind elektromosság, hogy mi gondolkozunk és csinálunk dolgokat. És van, akinek magasabb frekvenciája van, tehát okosabb, az előtérben van, és hamarabb megy a mennyországba.



>> Meghosszabbított nyitvatartás a Szipál Márton-kiállítás alatt a sepsiszentgyörgyi képtárban >>

Hollywood sztárfotósa 84 éves, életvidám, élénk öregúr; szívesen mesél debreceni, Los Angeles-i, majd újabban budapesti élményeiről, kifogyhatatlan tartaléka van a történetekből és anekdotákból. Ha néha nem jut eszébe hirtelen egy név vagy helyszín, megmagyarázza: az öregember agyában sokkal több információ van, mint egy középkorúéban, ezért nehezebben lehet előhívni. De az ott van valahol, hiszen nem vész el semmi, ami intelligencia és energia.

Igazi showman, aki tudja, hogyan varázsolja el közönségét, aztán pedig boldogan mosolyogva aratja le a tapsot. A következő néhány anekdota és világkép-leíró szemelvény november 14-i, árkosi közönségtalálkozóján hangzott el; Szipál beszélgetőpartnere Bogdán László író volt.

*

Partikon általában nem fényképeztem. Egyszer meg is kérdezték: hol a géped? Egy orvos volt az, s én vissza is kérdeztem: hol a sztetoszkópod? Ha festő vagy, nem viszed magaddal mindenhová az ecsetet, ha villanyszerelő, nincs a zsebedben állandóan a csavarhúzó!

*

Mindig azt mondom, én háromszor reinkarnálódtam: egyszer Magyarországon, aztán Amerikában, most ismét Magyarországon: ez a harmadik reinkarnációm. Budapesten turista vagyok már nyolc éve: minden, ami Amerikában van, annak a fordítottja, s ezt imádom. Amerikában ha valaki felveszi a telefont, azt mondja, helló, ha leteszi, azt mondja: látlak (see you, szerk. megj.). Magyarországon ha felveszik, azt mondják, majd látlak (szia, szerk. megj.), mikor leteszik, azt mondják, helló! Ezt nem tudtam megérteni, de irtóra tetszett. Az ember azért turistáskodik, hogy olyan dolgokat lásson itt, amit máshol nem. Itt is turistának érzem magam. Ez egy nagyon klassz kis ház (az árkosi kastély, szerk. megj.), és nagyon büszke vagyok, hogy itt lehettem, föl fogok vele vágni Budapesten, de itt is van ám furcsaság: az egyik kapcsoló fölfelé gyújt, a másik meg lefelé...

*

Nem szeretek politikáról beszélni; sose választottam. De azt hiszem, a kommunista rendszer maradványa Magyarországon, és valószínűleg nálatok is, hogy nagyobb osztálykülönbség van, mint a Horthy-rendszerben! Rátok tukmálták, hogy egyenlők vagyunk, egyenlők vagyunk, pedig nem, nem vagyunk, bárcsak egyenlők lennénk azzal a sok gazdag emberrel. Én nem hiszek ebben, hogy mi egyenlők vagyunk. (Hatásszünet.) Én sokkal szebb vagyok...

*

Mikor Amerikában mondtam, megyek haza, megkérdezték: hát nem ez a hazád? Magyarországon pedig beszélek az otthonról, s rákérdenek, akkor most hol a te hazád? Előfordul, hogy ahelyett: megyek haza Pestre, az csúszik ki a számon: megyek haza Los Angelesbe, és mindenki nevet. Fél évszázad szokásain nehéz változtatni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy jól beszélek magyarul. Még. Az angol nagyon jól ment, hiszen abból éltem, de az utolsó feleségem, aki amerikai volt, az nagyon cikizett velem. „Martin, mindenki jobban beszél angolul, mint te!” Kérdeztem, hát hogy beszélek? „Mintha két héttel ezelőtt szálltál volna ki a hajóból!” Nagyon erős accentem volt. Minden tehetségem a szemembe ment, a fülemnek kevesebb jutott; ha valaki falsot fog, azt talán meg tudom állapítani.

*

Mindenki megkérdi tőlem: Martin, hogy érzed magad itt Pesten? Fantasztikusan: nincs kocsim, nincs feleségem. Mi bajom lehetne?! A mostani tudomány szerint a szex az encounter, és szagra megy, mint a kutyáknál. Ezt nem lehet letagadni. Minden házasságom, ahogy a tudomány is megmondta, három évig tartott. A tankönyvek azt mondják, ha sikerül kialakítani a barátságot és a szeretetet, akkor élhetnek tovább együtt. Megmondom őszintén, három-négy évet éltünk együtt mindegyik feleségemmel; az első házasságom hét évig tartott, a második öt, de büszke vagyok arra, hogy a feleségeim is ismerték egymást, és jóban voltak egymással, s velem is. A húgom meg is kérdezte: „Martin, te hülye vagy? Minden feleségeddel összejössz?” Mindig azt mondtam, megszoktam őket, és már nem zavartak. Sőt, barátnőim is voltak, hiszen ha már négy év eltelt, akkor mindig nyitott házasságunk volt, s az volt a legjobb.

*

Amerikában ha valaki el akar kapni valakit, cikizi és balhézik vele, hogy dühbe gurítsa. Magyarországon is próbáltam lányokat cikizni, de az volt a reakció: „hogy mondhatsz ilyent nekem, én nagyon érzékeny vagyok!” Amerikában, még ha nem is akarsz valakivel ágyba bújni, csak azt akarod, hogy a másik jól érezze magát, elkezded cikizni, s akkor ők érzik: ennek a palinak én tetszem. De nem számít, kinek ki tetszik: sajnos mindig a nők választanak. Az öt házasságomból egyszer sem kértem meg valakinek a kezét. Csak valahogy összejött.

*

Fényképész-szakkönyvet én még nem olvastam ki, komolyan... azok olyan komplikáltak. Nincs igazam? Most szeretnék csinálni egy könyvet: lenne egy kép, és alatta egy mondat. Csak így lehet tanulni. Mert én nem tudnék többet elolvasni. Az vizuális dolog, azt nézni kell, nem olvasni. Milyen az: oldalakon keresztül csak betűk, és nincs egyetlen kép sem?

*

Lehet nem is tudják nagyon sokan, hogy kétféle aktfotó van. Nekem a Hustler tulajdonosa, a Flynt magyarázta ezt meg – partikon találkoztam vele –, mikor én kérdeztem, mi a csodának raktok ilyen borzalmas képeket a magazinba. A Playboy képei művésziek; a mi képeink viszont szexi képek! S ebben igaza volt. Én is, ahogy a képeimet megcsinálom, gyönyörű rajta a nő, meg minden, de a komponálás tönkreteszi a szexet. A művészet és a vicc tönkreteszi a szexet.

*

A labormunkákat mindig én csináltam. Tökéletesnek kellett lennie. Nem sajnáltam, ha valami nem volt tökéletes: téptem el, és dobtam ki. Mindenki nevetett rajtam, hogy dehát gyönyörű az a kép! De nem nekem. Nagyon fontos, hogy az ember, amit kiad a kezéből, ő maga csinálja meg. Én tudtam, hogy kell kivágni, hogy sötétebb vagy világosabb legyen, mert ezzel is, ha keményebb vagy lágyabb egy kép, lehet valakit szépíteni vagy csúnyítani. Ez nem is fényképész-, hanem director job, hogy megmagyarázd az illetőnek, hogyan akarod lefényképezni, és megértsd, milyen szerepekre vágyik.

*

Én attól lettem híres – és nem is tudtam, hogy ennek neve van: a fraktálgeometria –, hogy kompozíciókat csináltam. Én úgy tanítottam, hogy egy művészi dolognak geometriai szögben kell lennie, mert ha ránézünk egy képre, sokszor nem is tudjuk, hogy mit mondjunk róla, és azt mondjuk: gyönyörű, formadús. Ez azt jelenti, hogy rengeteg geometriai szög van rajta. Szerintem ez a művészet: a matematika. Minden matematikailag van felépítve, s a világ legjobb matematikusa az Öregúr. Az Öregúrtól mindenkiben van egy kicsi kreativitás, egy kicsi művészet – van, akiben kevesebb, van, akiben több. Én úgy tartom, hogy aki a matematikát látja, az művész. Szögben lát dolgokat. A muzsikus a matematikát hallja. A táncos is, ha tökéletes geometriai szögben ugrik föl, művész. Minden művészet a matematikával létezik együtt párhuzamosan.

*

Van egy nagy szekrényem, az tele van még képpel. Mikor hazajöttem, elhatároztam, csinálok egy albumot. De mindig azt mondom, majd a jövő hónapban.

*

Mikor hazajöttem, mindenki azt kérdezte, nem hiányzik a Rolls Royce, a nagy hollywoodi ház, Amerika? Én az egész amerikai életemet úgy képzelem el, mint egy álmot. Mintha moziban láttam volna. Semmi közöm hozzá. Csak néha elszólom magam, hogy megyek haza Los Angelesbe, pedig csak Budapestre megyek.

*

Ötszáz dollárt kértem, hogy valakit lefényképezzek, de ezért még egy darab képet sem adtam. Az óriási trükk az volt, hogy annyira beképzelt voltam, mindig azt mondtam, ha valaki bejött a műterembe: ötszáz dollár, de csak akkor kell kifizetned, ha meglátod a nyers képeket, és azt mondod, még életedben ilyen jól nem néztél ki. Akkor írsz egy ötszáz dolláros csekket, plus tax. Nagyon kevés ember volt negyven év alatt, aki nem fizette ki a képet. Hogy ezt meg tudjam csinálni, Rolls Royce-ot kellett vezessek, és a Hollywood Hillsen kellett legyen házam, és nagyon fontos társaságba kellett járnom. A húgomnak is, aki megkérdezte, mit csinálsz te ennyi pénzzel, meg tudtam magyarázni: kétharmadát arra költöm, hogy el tudjak kérni ötszáz dollárt. Az egyharmadból szerényen, de nagyon jól megéltem. Az, hogy John Wayne-t ki tudtam rakni a kirakatba, és hogy véletlenül – ez mind véletlen volt – összejöttem olyan ismerősökkel, akiket mindenki ismert, az nagyon nagy segítség volt. A Sunseten mindenki végigment, az volt a főutcája Los Angelesnek, ott voltak a legjobb divatüzletek, és én is ott voltam.

*

Hiszek a lélekben; a vallásokban nem hiszek. Amit Istennek mondanak, én az Öregúrnak hívom. Minden elektromosság. Már Einstein is megmondta: a világmindenség tágul. Én dualista vagyok: ennek a fizikai worldnek van egy counterpartja, egy második része, ami értelem, egy energia. Ha mi, gyarló emberek elektromosságot tudunk csinálni, akkor az Öregúr, aki sokkal okosabb, mint mi vagyunk, mindent meg tud oldani. Szerintem az Öregúr is kettő: van egy pozitív Öregúr, és egy negatív... A kettő balance-e tartja ezt a világot össze. A mi intelligenciánk gyárt értelmet, és ha meghalunk, nem vész el: visszamegy az Öregúrhoz.

lejegyezte: Bakk-Dávid Tímea