Bangó Margit Kossuth- és Magyar Örökség-díjas roma előadóművész augusztus 26-án fellépett az Őszi Sokadalom keretében Kézdivásárhelyen is. Fellépés előtt néhány percre lehetett csak mikrofonvégre kapni a színpad melletti öltözősátorban; körülöttünk hömpölygő tömeg, zaj, kiabálás. A magyarnóták és cigánydalok 61 éves királynőjét nagyon várták a műfaj erdélyi kedvelői. Ahhoz a generációhoz tartozik, aki így kezdi a mondókáját a mikrofonba, hogy „nagy szeretettel köszöntöm a kedves olvasókat”. És látszik, komolyan is gondolja.
– Elsősorban boldoggá tett az, hogy itt vagyunk Erdélyben, ami életem egyik nagy vágya volt. Hiszen körbejártuk a világot, de itt még nem sikerült eddig koncertezzünk különböző okok miatt.
Ami boldoggá tesz igazán, az egy dolog az életben: a színpad, és az emberek mérhetetlen szeretete, amit visszakapunk tőlük. Mert amit adunk, azt vissza is kapjuk.
A sepsiszentgyörgyi közönség olyan volt, amilyennek elképzeltük: fantasztikus (
az előadó Sepsiszentgyörgyön tartotta 40 éves jubileumi koncertjét augusztus 21-én – szerk. megj.) Vastaps, állva, nem engedtek le a színpadról. Már-már viccesen a harmadik ráadásnál bedobtam a törülközőt, hogy nem bírom tovább, de mozdulatlanul álltak és tapsoltak, vissza kellett újból mennem. Az adott erőt ismét, annak a közönségnek a mérhetetlen szeretete. Nagyon boldogan jöttem ide, és még fogok jönni, azt hiszem!
A díjakat, amit az országunkban meg lehetett kapni, én már mind megkaptam. Ezután egészséget kérek a Jóistentől, csak hogy még nagyon sokáig tudjam az embereknek a szívét boldogítani, örömórákat szerezni nekik, és örömkönnyeket tudjak a szemükből kicsalni.
Nekem az a legnagyobb fizetség, a legnagyobb ajándék, amikor az embereket boldoggá teszem egy-két órára ebben a nehéz időben, amiben élünk, és elfelejtenek minden bút és bánatot, és csak hihetetlen, igazi szórakozás és mulatás van...