Az Akkezdet Phiai (Závada Péter és Süveg Márk) hegyaljás koncertjén úgy is nagy volt a tolongás, hogy párhuzamosan az Irie Maffia koncertezett - ezt a fiúk nem is mulasztották el megköszönni a közönségnek. Péterrel és a formáció hivatalos DJ-ével a koncert után beszélgettünk.
Mi tesz titeket boldoggá?
Závada Péter (Újonc): Az, ha a szeretteimmel, a családommal minden rendben van, és ha azt csinálhatom, amit szeretek, ha szövegekkel foglalkozhatok; versekkel vagy dalszöveggel. És persze a zenekészítés, a koncertezés. Alapvetően boldognak mondhatom magam, mert azt csinálom, abból élek, amit szeretek.
Havas Patrik (DJ Frequent): Az, ha a saját utamat járhatom és nincs főnököm meg beosztott életem, hanem magamnak oszthatom be. Amíg meg tudok úgy élni, hogy nem kell máshoz alkalmazkodjak, addig egy nyugodt, szabad embernek érzem magam. A barátaim közelsége és a családom – nem is tudom, mi más adhat boldogságot. Lehetne ilyen közhelyeket mondani, hogy hú, engem a zene tesz boldoggá vagy egy borjúpaprikás – ami tényleg boldoggá tesz, mert imádok enni –, csak tényleg, inkább a többi fontosabb.
Mitől másképp boldog a költő és a dalszövegíró?
Újonc: Nem hiszem, hogy van a kettő között különbség, mert amikor az ember szövegekkel foglalkozik, akkor ez jó esetben ilyen meditáció, a külvilág megszűnik létezni, mert az ember belehelyezkedik abba a szövegbe. Ez nem egy olyan boldogság, hogy az ember mosolyog és ugrándozik, hanem nyugodt boldogság. Ezért tudom egy transzállapothoz vagy meditációhoz hasonlítani, mert az ember fókuszál, és ezáltal valahogy pihen is. Minden más, ami nyugtalanítja vagy problémát okoz, az megszűnik. Tehát úgy gondolom, hogy ez egyféle boldogság. Aztán az, hogy ezek a szövegek utána hogy ítéltetnek meg, meg milyen visszhangot kapnak, teljesen más kérdés, és ott kettéválik a visszajelzés boldogsága.
Szerinted a mainstream vagy az underground tud boldoggá tenni?
DJ Frequent: Hú de nem szeretem ezt a kérdést… Én szeretem az undergroundot és a mainstreamet is. Ez egy lerágott csont, aki mainstream, az úgyis keresztülment egyszer az undergroundon… Ha a mérlegre kellene tenni ezt a kettőt, akkor azt tudom mondani, hogy az underground zenékből több van, ami boldoggá tesz, mint a mainstreamből. De nem mondom, hogy nem imádom pl. Michael Jacksont meg a Guns’n’Rosest, ami ugye inkább populáris. De minden zenében megtalálható az underground és inkább afelé húzódok.
Újonc: A kettőnek a szellemiségében, ugye, van különbség. Előadóként azért gondolom, hogy az undergroundban az ember hosszú távon boldogabb lehet, mert nem kell olyan dolgoknak kitennie magát, ami a popularitással jár. Tehát nem kell eladnia magát – engem ez tesz boldoggá, ha nem kell olyan helyeken megjelennem, nyilatkoznom, aminek a szellemiségével nem értek egyet. Én hosszú távon inkább a kisebb popularitást, a masszív állandó közösséget szeretem a hirtelen sikerrel, hatalmas felhajtással szemben.
A versesköteted apropóján: el lehetne képzelni egy irodalmi estet hiphop/rap kísérettel?
Újonc: Attól függ, mit nevezünk irodalomnak és mit hiphopnak. Ezek eléggé képlékeny halmazok.
DJ Frequent: Ha valaki ütemre szövegel, akkor már hiphoppol.
Újonc: Igen, tehát ha egy verset felolvasol ütemre, és egy picit lendületsebben mondod, akkor az már hiphop. Szóval szerintem van átjárás a műfajok között, egyszerűen az a kérdés, hogy a közönség, meg akik csinálják, azok akarják-e az átjárást. Mindkettőnek van ritmusa, ott van a metrum, amivel lehet játszani, vannak rímek, nyilván nem kötelezően. Ha klasszikusabb értelemben vett irodalmárokról beszélünk, akik kicsit zártabban képzelik el ezt a műfajt, akkor ők valószínűleg ezt nem szívesen teszik meg. A vállalkozóbb szellemű írók meg megteszik.
És ha átjárás: hogyan kezdjen bele a hiphopba az, aki eddig nem kedvelte a műfajt?
DJ Frequent: Szerintem ez nem így működik, hogy valaki eldönti, hanem akkor nyit, ha valamit meghall, ami tetszik neki. Tehát ha valaki olvas, és meghallja, hogy Peti verseket ír, akkor attól nem fog rappet hallgatni, ezt nem lehet erőltetni.
Újonc: Azt kell megkeresni, megfogni benne, ami közös a hiphopban és abban a műfajban, amit szeret. Például a rockban és a rapben nagyon fontos a szöveg, mindkettő őszinte műfaj, vallomásos, alanyi. Ha mondjuk nem csak elektrót hallgatott, ahol a zene a fontosabb, akkor ezen az úton el lehet indulni: miért mondja így, miért akarja ritmizálni, miért erre a zenére. Aztán lehet, hogy a szubkultúra érdekli, hogy miért imádja ennyi gyerek ezt a műfajt, miért öltözködnek így. Tehát szociológiai oldalról is meg lehetne közelíteni.
kérdezett: R. T.
RSS
