Farkas Zsolt

Három-négy bagatell a boldogságról

megrendelésre


1.

A boldogság elleni világösszeesküvés egyik első, stratégiai fontosságú lépése az a mód, ahogyan megtanítják a szót a kultúrába beleszületettnek. Ami nem más, mint az a bizonyos obligát mesevégi "és boldogan éltek, amíg meg nem haltak". Ha pragmatikailag jól kezeled ezt a fordulatot, azt jelenti, hogy beleégették az agyadba, hogy: a boldogság az olyan, hogy feleségül mész a legsnájdigabb paraszthoz, értsd: a legrafkósabb és frankón ki is van gyúrva / elveszed a legrepibb macát, más néven a szép királylányt, no és azért említsük meg a fele királyságot is, és utána már a tuti van, attól kezdve csak jó neked. Meg a csajodnak/pasidnak is, nemkívánt törlendő.

Most nem is azokról az apróságokról beszélek, hogy az első, amit megtudsz, hogy mik kellenek hozzá, gazdagság, tudás(monopólium), repi szépség, nyers erő, vagyis hatalom, hanem arról, hogy úgy festik le neked, mint ami így tart. Eltart és kitart. Eltartottja és kitartottja leszel ennek a közelebbről meg nem határozott fílingnek. Csak tart és tart és még mindig tart és még mindig, indig, ndig, dig, mint az egyetlen winterfresh ízű rágógumi, esetleg a doboló rózsaszín Energizer-nyuszi ereje. Hogy elkezdődik daliás fiatalkorodban, és aztán amíg meg nem halsz, addig tart.

De van egy még trükkösebb. A legtrükkösebb dolgok egyébként rendre a szexszel kapcsolatosak. Ezért nem látszik ezen se, hogy ez is. Hú, hú. Ezzel a váratlan fordulattal próbál megzavarni benneteket, gyerekek? Ezzel a cukorfalattal próbálkozik. "Boldogság Cukorfalatok" - az eredeti Suchard-recept alapján a Nestlétől. A Shakespeare - sötét alak - próbálkozott egy kicsit közelebb vinni a populációt a problémához. Rómeóra és Júliára azért emlékszik a ressenter emberiség, mert tudja, hogy ez neki se jöhet össze, őnekik majdnem megadatott, de nyilván, még nekik se. De főleg azzal kotyogta ki szinte a globális konspiráció transzcendentális jelöltjét ez a buzi, hogy tudta, hogy meg kell halasztania őket, mert mi lesz, ha tényleg összekerülnek, kibékülnek a családok, hetedhét országra szóló lakodalmat csapnak, és
- és azután nincs kegyelem: addig kell élniük, amíg meg nem halnak. Nem, ezt, köszönjük, ezt nem.

A Pokolról már úgyis minden apró részletet tudunk, de a Mennyországról még alig hallottunk valamit. Az összes hülye mese is pont itt ér véget. Állandóan tobzódik a nehézségekben, az akadályokban, a sárkányokban, szinte tocsog a mizériában, dagonyázik a boldogtalanságban, részletezi kurvára, töviről-hegyire elmeséli azt a részt, amíg nem volt jó, és erre amikor jönne végre a boldogság, az, amire mindvégig gyúrtak, akkor a kultúra hirtelen elhallgat. A cukros bácsi azt mondja, de legyen most elég, gyerekek. A túl sok szénhidrát nem tesz jót a fejlődő szervezetnek. Ha apukád kérdezi, kitől kaptad, mondd azt, Kultúra bácsitól, de tedd hozzá, az ég szerelmére, ne gondolja, hogy ez allegória. Tépd le a szimulákrumot a szeméről. Látni fog.


2.

A boldogság az az, amikor lassításban rohantok a puha fövenyen és az ő haja is gyönyörűen lobog a szélben és a vízcsöppek ragyognak a tengerbe hanyatló aranyló naptól. Amikor ültök fenn a sziklán és átölelitek egymást és a horizonton már csak a hihetetlenül vörös felhők látszanak. Amikor nevetsz (lassítva van ez is), látszik, hogy tökéletes a fogsorod. Master of the moment, Idő a neved: magad vagy az örökkévalóság mozgó képe, Visa kártyád száma 9845 2131 9311 017. A türkiz selyem miniszoknya alól kilátszik a nájlonharisnya sötét végére kapcsolt türkiz műanyag harisnyakötő, mivel az okkersárga Lamborghini mélyesztett ülése ilyen hatást gyakorol a fenékdomborulatra. Buliba mentek. Felnyomtok egy kis kokaint. Tánc közben érzitek egymás izmait, egymás illatát, és annyira jó századszorra meglepődni, hogy mennyire simán felizgultatok a másiktól, hogy még mindig tart a varázs, hogy még mindig izgalomba hoz, hogy még mindig érdekes, hogy még mindig iszonyúan fontos neked, hogy veled érezze magát a világon a legjobban, hogy még mindig titokzatos, kiismerhetetlen és okos és szégyenlős és gátlástalan és érzelmes és mint az állat. És szellemes. Ma sokszor eszedbe jutott: boldog vagy. És elkezded pörgetni, ami most megy. Lassítva, nyilván. Megint te vagy, aki vagy: Az Örökkévalóság Mozgóképe. Te vagy, akit mindenki néz. Te vagy a sötét, te vagy a fénypászma, te vagy a vakító vászon, te vagy a tekercs a gépben, te vagy a gépész, te vagy a mozihálózat tulajdonosa, te vagy a film forgatókönyvírója, rendezője, operatőre, zeneszerzője, két főszerepének alakítója, te vagy az Ember, amilyen mindenki lenni akar, akibe mindenki szerelmes, de csak a fele szégyelli bevallani. És te, pont te, aki minden Most ura vagy, TeNeked - csak Ő létezik. Ő a teremtés értelme, de ezen te magad, a Teremtő is meglepődsz.


3.

~ szülinapot. Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag ~ új évet. A pénz nem ~ít: nincs alku - én hadd legyek ~! ~ vagyok, egész nap fagyizok. Nehéz a ~ságtól búcsút venni. Olyan szokatlan a ~talanság. ~ság, gyere haza. Honnan jössz, nem érdekel. Don't worry. Be ~. Yes, I am ~. Aber ~ bin ich nicht. ~ok a lelki szegények. ~ok, akik sírnak. ~ok a szelídek. ~ok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. ~ok az irgalmasok. ~ok, akiknek szívök tiszta. ~ok a békességre igyekezők. ~ok, akik háborúságot szenvednek az igazságért. ~ok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Mert aki éltét hazugságba veszti, a ~ságtól magát elrekeszti. ~ hazug, kinek van istene, ki rettenetes, de maga a jóság. Rimánkodik az éghez, de alattomos és szerény, suttyomban él, harangja kolomp. Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki ~, kis gyáva sunnyogó. Mi nem voltam én? ~an halok. Mondja meg nekik, hogy ~ életem volt. ~asszony. Az asszony ingatag. Minden nő ~. Mindent beleadok és belehalok. Van itt valaki, aki ~? Például heroint nem. Mást meg nem érdemes. Az örök anyag ~an halad benned. Mint telhetetlen testi mámorukban a ~ok és ~talanok. Majdcsak el~ulok vele. Legyél vele ~. Most ~ vagy? ~gá teszel. ~gá avatlak. A baseball-ütő ~abbik végével. Meg fogol, geci, ~ulni. Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer. ~gá tenne most, mert láttam a ~ságot én. Lágy volt. Szőke. És másféle mása az ideának, égiekkel játszó földi tünemény. Kimondom a ~ító igent. Rámondom a rögzítőre. Alkonyul. Lágyan. Ülnek. ~ halmok. A ruha úgy hull le rólam, mint kultúra másról a ~ szerelemben. Elra~matikus hajlamod, édes Pragmatika.


4.

A boldogság az az nekem

A boldogság a szerelem

A boldogság az, az meg az, hogy

A Boldogság vagy te nekem

A Boldogsággal kelni jó

A Boldogsággal, csirió

A Boldogsággal lefeküdni

Én Istenemre, csudajó

A boldogság és más és más

És számtalan a topikom

De mindezeknek ellenére

Ez tulajdonképpen ütemhangsúlyos, de minden sornak van egy felütése


5.

"Alfa" Holdbázis, 2009. 1976, Hőgyész, Béke u. 3. Egy csomó rejtély volt, aztán kiderült, hogy aki annak a bolygónak a felszínére lép, az abban a pillanatban a tökéletes boldogság állapotába lép, és nem akar többé onnan elmozdulni, és, mint egy növény, ott marad az idők végezetéig, ismétlem, a tökéletes boldogság állapotában. Na, hát ez a tuti, gondoltam, ez a Mennyország, amiről mindenki tud, amiről mindenki tudja, hogy micsoda. De miért van akkor mégis, hogy a hősök, akik épphogy megmenekültek a bolygó bűvköréből, elszörnyedve nézik volt kollégájukat, a boldog növényt, mint az
elgondolható határán is túlságosan szörnyű létlehetőségek egyikére. <Érzed, ahogy ellágyul, ahogy a grammatika agrammatikává olvad, Édes?>

Így néz ki az, amit nem tudunk elgondolni, annyira rossz. A Mennyország. Hogy örökké és boldogságban. És elszörnyedve nézve menekülve rémülten látod, hogy nem ezt akarod. Most sem vagy boldog. Mert sokféleképp lehetne jellemezni az eszeveszett rémülettel menekülőt, de - hol az a ripacs, aki itt meg merné kockáztatni a "boldog" adjektívuszt. Vagy éppen az ripacskodik, aki ilyen mondatokat ír, mint ez az előző? Tényleg érveljek? Mondjam azt, hogy "Hát hogyne tartozna boldogságom történetéhez annak legfontosabb, messiási pillanata, amikor megvilágosodott előttem az Igazság, miszerint eddig botorul úgy éltem valóságom, hogy annak a boldogság az igazsága, de most már tudom, mint említettem, az Igazságot, miszerint választanom kell. Igazság és Valóság között, de mivel ezt az Igazság mondta, elismerte, hogy a Valóságból nem látszik az Igazság, vagyis elismerte, hogy a Valóságban létezik boldog pillanat. Ugyanis aki nem látja az Igazságot színről színre, hiheti, hogy boldog, éppen mert nem látja az Igazságot (miszerint hiába hiszi, Igazság szerint nem boldog), de ezt csak az Igazság tudja, vagyis csak az Igazság tudja így, a Másik másképp tudja, azt hiszi legalábbis. Tehát van boldog pillanat odaát. The Truth is out there. Az Igazság nem tud minden Boldogságot magába fogadni: nemlétezővé tenni. Egy biztos: van olyan, hogy valamiben van valami, és az jó. Szinte szégyelli magát az ember, olyan egyszerű. Tulajdonképpen "komikus"-nak találja. Esetleg: "ironikus"-nak. Aha. Ez két olyan kategória, amelyek elméletileg felsorakozhatnának a gyakorlatilag létező három alapkategória - "erkölcstelen", "undorító", "unalmas" - mellé. Csak a Gyakorlatilag Létezőknek nincs ilyen humora. Aha. A humor az Elfojtott Visszatérése. A nevetés ("komikus") és mosoly ("ironikus") létlehetősége Abban Áll. Most lefékeztem.


6.

2000. július 22., Duinó. De nem elég elégikus, napok óta viharos idő van. Na várjunk csak. Eddig arról beszéltem, hogy. Hú. Csak nem arról beszéltem, hogy a boldogság az élvezet? Vigyázz. Ne hamarkodd el. Az élvezet az jouissance. Ugye-ugye? A jouissance az pedig a désir érzék(…)szerve. A désir nem élőlény. A désir fogalom. A fogalom a vágy. A vágy egy gépezet. Minél drágább egy gépezet, annál több feature-t tud, amit nem tudsz kezelni, irányítani, programozni. A boldogság a full extra. Mivel nem tudod kihasználni, gyakorlatilag középkategória, és csak onnan tudod, hogy ez a boldogság, hogy túl drága volt.

A boldogság egy deus ex machina, a god out of machine, egy nyelvezet, egy bonyodalom, egy tetőpont, egy megoldás, egy narratív struktúrában. A narratív az az, hogy hazudik. Semmi se szent neki. Mindent meghamisít. Kényére-kedvére alakítja a múltat. Ironikus. Szenvedő. Mint Dionüszosz. Igen, aztán a dionüszia jön a narratíva után, de az már egy másik narratíva, egy metanarratíva. De Ő tényleg isten. Konkrétan megjelenik a ligetben, kocsiját egy pán, egy szatír és egy pegazus repíti, és Ő a kocsin, száguldás közben, meditál. Ráncolja a homlokát, és láthatólag valami nagyon foglalkoztatja. Hihetetlen csávó ez a Dionüszosz. Sose lehet nála tudni, mi van. Mi nincs. Mi az igaz. Meg a jó. Meg a szép. Ő ezt mind tudja, te meg nem, és ezért állandóan rászed. Szívat. Lehet, hogy ő se tudja, de el tudja hitetni. Tulajdonképpen egy angyal. Egy angyal, akinek az a mániája, hogy ördögruhában inkognitózik. És végigcsinálja, amit egy rendes ördög, de csak azért, hogy: figyelj, akkor itt van még mindemellé egy angyal is pluszban. Tessék, a tiéd, fogadd el nyugodtan, a Cég ajándéka. Létezik ártatlanság ezután is, kedveseim. Íme: Ő láthatóan egy angyal.

Magunk felől nem volnánk oly biztosak, de Rajta kétséget kizáróan evidensek a jegyek, melyek azt a látszatot keltik, hogy Ő egy nyilvánvaló példánya az angyalok rendjének, vagyis, ha úgy adódik, nőies, még úgy is, hogy liheg. És reflektálatlan. Ő tudja ezt a titkot. Ignoranciát ignoranciával büntet, olykor érdeklődéssel jutalmaz, érdeklődést érdeklődéssel jutalmaz, olykor ignoranciával büntet. Mondom, hogy kiszámíthatatlan. Óvakodjatok tőle. Ő tényleg angyal, és, tudod, az angyalok szemében tükröződik az igazi arcod, miért akarnád hát arcod arcához oly közel, s oly hosszú ideig (mely szükséges ahhoz, hogy magadat illető kíváncsiságod kielégüljön) oly közel tartani? Azt hiszed, csak a felszínt nézed, ami igaz is, csakhogy most már belülről, egyre mélyülsz, bele a szemébe, míg te a szivárványhártyára vetített képet nézed, húz befelé a sötét. Hirtelen rájössz, hogy zuhansz, zuhansz befelé a sötétbe, a fényforrás úgy szűkül, mint amikor kiég a képcső. És akkor megszólal a Hang. "Remegj, amikor érzed a kísértést, és én tudom, hogy mit kell tennem." Remegjetek, és el fogtok lazulni. Remegjetek, és megadatik néktek. Boldogok, akik remegnek, mert, emlékszel még, ez volt a kiinduló kérdésünk, a mennyeknek országának nevének és életének nem az az eleje, hogy él, és nem az a vége, hogy vezet? Tulajdonképpen igennel válaszolhatunk, amennyiben felismerjük az Ördögbebújt Angyalt. Vagy fordítva? Mindegy, ne legyenek illúzióid, hogy elmenekülhetsz. Már megint elárultam magam. Nincs több titkod előttem. Én tudom, hogy angyal vagy. Én is látom, és én belülről, ami a szivárványhártyám képernyőjén megy. De én a tükörképed negatívját látom, akárha átlátszó ablaküvegen keresztül néznélek. Szép vagy, és szeretlek. Nagyon szeretlek. Teljesen elgyengülök, ahogy nézlek. Itt, az erősebb lét közelében.