Kukorelly Endre

hát nézd, nálam egy csomó minden nagyon jól áll most, így egy az egyben nem mondom mégsem, hogy hát ez valamilyen értelemben maga a boldogság, mert hülyén hangzik, de azt tudni lehet, hogy jól érzem magam a bőrömben

és azonkívül nagyon jól állnak az ügyeim, tehát például kitűnően megy a munka, jól érzem magam, amikor dolgozom, és hogy dolgozhatok, és hogy azt dolgozom, amit dolgozok, ez tényleg összeáll, s így nyilván ezek az összetevők felerősítik egymást, tehát így valami módon kulminálódnak a dolgok

hát van egy ilyen váltás az életemben, hogy elköltöztem a belvárosból, az agglomerációból, most néhány km-re lakom Pesttől -- kifejezetten ilyen már-már romantikus boldogság (használjuk ezt a szót, ha már ezt találtad ki magadnak), amit ez produkál nálam, néha hazamegyek és így ujjonganék a boldogságtól;

virágzik a cseresznye: végig a telepen (Szent István telepnek hívják) cseresznyefák vannak kétoldalt, és tavasszal virágba vannak borulva, őrült jó, kétoldalt, mintha virágernyők alatt járnál, marha jó feelinget ad, hihetetlen illata van

amúgy is bika lévén, tehát az, hogy fű meg fa, városi gyerek vagyok, de megőrülök tőle, tök boldog vagyok, hogy látom, hogy jön ki a fű, meg szagok vannak, meg vagyok így elégedve, nem is kell más, mint ülnék a kertben és hallgatni a fű növését, és mondjuk, hogy legyen ott egy könyv, az nélkülözhetetlen, mert anélkül megőrülök, de az csak úgy legyen ott, nem kell mániásan olvasnom, de már-már az is elég, hogy nő a fű, hát ezek a komponensek nagyjából, amik boldogsággal töltenek el

szoktam, így szoktuk játszani a Zsolttal, hogy mit mennyiért csinálnál, mennyiért lennél kecske mondjuk öt napig vagy valami ehhez hasonló, ez egy komoly játék, hogy milyen ellentétezésért csinálnád, amit mondjuk egyébként nem csinálnál, vagy fordítva, mi az, amiről semmiképp nem mondanál le

el lehet jutni odáig, hogy a nők vagy az írás, soha többé nő kezét nem foghatod meg vagy nem írhatsz, a többiről le tudnék mondani, de ezekről így nem, s akkor így mégis ha a kettő közül, melyikről mondanék le, hát nagyon ciki lenne, azt hiszem

ezt csak azért mondom, ha már a munkáról kérdeztél, van bennem egy munkamánia, az írás annyira fontos; ha egy mondatot sikerül rendesen összehoznom, vagy egy szót egy jobbra kicserélni egy mondatban, ez már elönt egy ilyen boldogságérzéssel, konkrét dolog most így nem jut eszembe, de azt így mondhatom, hogy gyakorlatilag állandóan javítgatok a saját szövegeimben

ha ki vannak adva könyv formájában, akkor is, kiadtam ugyan, de nincsenek befejezve, vannak olyan szövegeim, amelyekről tudom, hogy úgy jók, ahogy vannak, de általában az írásaimra így rájuk nézek, és látom a problémákat bennük, és kijavítom vagy elrontom, attól függ, simán belefér, hogy elrontom, akkor meg visszajavítom

azt szoktam mondani mindig így amikor végkirendelkezem, hogy nem az az érvényes, ami megjelent a könyvemben, hanem az, ami benne van a komputeremben, általában be szoktam menni régebbi fájlokba és belejavítok, tehát kis bagatell dolgokat, az számomra nem bagatell, ilyen kis szösz, de van, amikor bele is írok, és ez mindig nagyon erősen hozzájárul az érzéshez, amiről beszéltem

nézd, nem mondom, hogy nem voltam már boldog, szerelmes is voltam már, de nem olyan túl sokszor, egyébként ez át is csapódik, át is fordul, amikor frusztrációm van, vagy valami rosszul alakul, akkor átcsap ilyen heveny boldogtalanságba, és ez nem hiányzik,

nem mondom, nem állnék ellen, ha most hirtelen beleszeretnék valakibe, de ez óhatatlanul, bár nem éppen muszáj, előbb-utóbb átfordul egy ellenkező, egy hanyatló trendbe, ez teljesen természetes, nem kell feltétlenül zuhanni, nem zuhanás, hát egy ilyen kiegyenlítődés mindenben, és ezért aztán nem feltétlenül izmozok, nem nagyon hajtok arra, hogy jaj de jó lenne szerelmesnek lenni, nincs meg bennem

hanem ez a típusú merülés van a világba, a létezésbe, rengeteg aspektusa van, effektív az ilyen testies-lelkies-szellemies élvezetbe, ez, ami engem faszcinál, tehát ilyen sült csirkét zabálni, futballozni vagy nőket bámulni és csodálni, most csak a legtestiesebbeket mondom, jót inni, jó sört meginni, meg sült csirkét, szóval ez, komolyan, és ez nem egyszerűen csak jó érzés, hanem effektív ilyenkor egyfajta boldogságérzésem van,

ugyanis úgy érzem, hogy tulajdonképpen az van, hogy létrejön egy ilyen egyesülés, tehát ilyen kb. az egy-ség, marhára, tehát a létezés az egy, tehát én és a sült csirke kompatibilisek vagyunk, én és a futballozás kompatibilisek, én és a nő, a nő látványa az őrülten kompatibilis, és ez őrjítően jó érzés, nézni a csillagos eget mondjuk augusztusban, akkor én kompatibilis vagyok a létezéssel, az istennel vagy a természettel vagy a világgal vagy vagy ezzel az egésszel, ami van

nem beszélve most tényleg ilyen dolgokról, hogy műalkotások például, a zene az nagyon erősen hatással van rám, zenéket nem is merek hallgatni sokat, mert úgy lestrapál, leszív, és utána nem vagyok magamnál, annyira elerőtlenedem, elgyengülök, lefáradok, mert annyira óriási energiaimpulzusokat veszítek, hozzám is tesz, de el is vesz belőlem,

és ilyenkor, amikor nagy dolgok vannak, sült csirke vagy futballmeccsen valami jó gólt látok vagy valami jóban veszek részt, ilyesmi, akkor, mondom, nagyon intenzív ez az egység-feeling, van valami és én benne vagyok, tudod hát ez a kompatibilitás-érzés, hogy akkor elvegyülök, elterjedek benne, és ő elterjed bennem, egymásba terjedünk, valami ilyesmi

ki szoktak az emberek emelni egyet, kitüntetettként használják, mondjuk a szerelemet, én nem tüntetném ki ennyire, azt gondolom, az is egy ilyen aspektusa ennek a dolognak, hogy az ember bele tud oldódni valamibe, hogy közben ő maga, tehát ilyen kompakt struktúra marad, kontúrjai vannak, tehát összeáll, nem szétesik az ember, nem feloszlasz benne, hanem a te szerkezeted, a te mentális konstrukciód, testi konstrukciód vesz benne részt, tebeléd épül, meg aztán kiépül belőled, átmosódik rajtad, te átmosódsz rajta, te is hozzáteszel magadból, szóval egy ilyen dolog, és akkor erre reflektálsz valami módon, rávilágítasz, ránézel, és megállapítod, hogy ez kurva jó, nemcsak hogy megállapítod, hanem az egész szervezeteddel, az egész lényeddel

az olvasás is boldogság-cucc, tehát érzéki, azért kell műalkotást befogadni, kell, hát nem kell, azért érdemes, mert egy érzéki cucc, az érzékeidre kell hogy hasson, ha nem az érzékeidre engeded, hanem csak úgy vizsgálgatod, mint egy tudományos tárgyat, akkor félannyit se számít, azt lehet vizsgálgatni, amit látsz, tudományos szempontból, de azért mégiscsak az a lényege egy műalkotásnak, hogy amikor befogadod, műélvezel, ugye

amelyik nem ezt az érzést okozza, tudod, adott esetben azt is elolvasom vagy megnézem, de azt már inkább csak úgy kvázi szakmai szemmel, szóval így, vagy hát mondjak szerzőket? egyet mondok, egy kedvenc szerzőt, a Thomas Bernhard nevű osztrák írót, azt mondjuk így lehet olvasni, ő volt talán az egyetlen ilyen szerző, aki effektív úgy hatott rám, hogy direktbe, hogy kellett üljek a Thomas Bernharddal, kétségtelen, hogy nagyon szórakoztató szerző, és mindig leolvadok, mikor olvasom, az nagyon, jó de hát rengeteg van a világ és magyar irodalomban, aki aki