Én már a boldogság után vagyok. Ti még elôtte vagytok. Kivált ha nincs egy gyermeked: amíg nem lesz, nem tudod, a boldogság mi az.
Nehezemre esik járni, a lábamtul. Nem tudok elmozdulni a házból, ezért is kellett elköltöznöm ide a lányomhoz, a blokkba. Odahagytam a házat, az ösmerôsöket mind, és eljöttem, mert hát a portát nem tudtam már rendbe tenni, oszt a vécére is messzébb kell ott menni, a hátsó udvarra. Mert volt, hogy összeestem, és úgy kellett összeszedjenek az udvarról. Most meg nagyon hazavágyom...
Szerencsére itt van a tévé, azzal elszórakozok, olyan, mintha nem egyedül lennék. Meg a mosogatás az enyém, annál többet tenni nem tudok.
Semmit nem szeretek már, csak a halált. Mit mondjak, mit szeretek. Egészséget, hogy tudjak járni. Oszt aludni szeretnék, ha tudnék.
Hogyne, a
Barátok közt, ezt szeretem. Meg nézni a színészeket, akiket gyerekkorom óta ösmerek, mindôjüknek tudom az életét, végigkövettem a filmeken. Oszt van a Boros bácsi műsora, nóták, operett, társkeresô, minden van, amit kérnek, minden névnapra, verset is olvas fel, amit küldenek neki, oda a tévéhez. Az ATV-n. Aztat nézegetem. Délelôtt, meg délután is adják vagy két óra hosszát.
Olyan szívesen szóba áll a Boros bácsi azzal, aki felhíja, nagyon kedves, meg viccelôdik vele. Én azért haragszom rá, mikor azt mondta, próbálta ô a nôsülést már háromszor is. Úgy látom, a szôke nôk a kedvence.
És a
Dáridó, az m2-esen. Meg a
Gyerekszáj megy, azt a Friderikusz csinálja, de ritkán tudom kifogni. Úgy tudnak vitatkozni a Friderikkel, olyan kis édesek, meg ô is olyan édesen járkál köztök, és megsimogatja ôket. A gyereknél drágább nincsen, amikor olyan idétlenül valamit elôad. A múltkor egy kis hétéves megnézte a fiút, akire mutattak, és azt mondja, ô feleségül mehet ahhoz a fiúhoz, miért ne. A fiútól megkérdezték, mit csinálna egy feleséggel, s azt mondta, tízemeletes tortát csináltat neki.
A zenét szerettem mindig. De nálunk ott volt a diszkó a strandon, és hozzánkig elhallatszott a döbörgés, olyan dörgés volt, hogy az ágy is rezgett. Az én férjem sokszor azt mondta, odamegyek, és mindet leverem. Mi az, hogy ott állnak körben, és rázzák magukat. Én meg azzal nem vagyok kibékülve, hogy mi az a blues tánc. Milyen tánc az?
A fiam is, amikor kicsi volt, volt egy barátja, Peti, oszt szerették azt a számot, hogy Peti áll a ház elôtt, nagyon. Csináltak azok sokszor olyan zenét, elôvették a széket, doboltak rajta meg mindenfélén, aztán vették fel magnóra.
A Karádyt szeretem, volt annak olyan mesehangja, az a mély hang... Aztán kitaláltak róla mindenfélét, azt mondták, hogy bugyi nélkül szeretett énekelni, és az elsô sorból látszott. Én ezt nem tudom.
RSS
