Az egyik, ami boldoggá tesz, az a családom mosolya. Az, amikor találkozunk, telefonon beszélünk, amikor hallom a hangjukat. Boldoggá tesz, ha tudok másokon segíteni, és ha jót tehetek akkor is, amikor az irigyeimrõl van szó. Õket például mindig arról próbálom meggyõzni, hogy nagyon fontos levetkõzni ezeket a csúnya emberi tulajdonságokat és okosabb munkatársakként, nem riválisokként együtt tevékenykedni.
Pillanatnyilag az is boldoggá tesz, ha nyílik a muskátli, ha süt a nap, vagy ha esik az esõ. Akkor se háborgok, ha mondjuk lespriccol egy autó. Ha a másik szemszögébõl nézzük a dolgokat, lehet, hogy nem sikerült jól bemérnie az utat, és az én pechem, hogy rossz helyen álltam.
Habár életem delén vagyok már, és ezután tényleg csak az öregedés következhet, próbálom tudatosítani magamban, hogy ennek a kornak is megvan a maga varázsa, szépsége. Úgy szeretnék élni, hogy családomnak, környezemnek sok örömet szerezzek. Az életemben adódó nehézségeken, megpróbáltatásokon hitem segített át.
Meggyõzõdésem az, hogy hittel és embertársaink iránti megbecsüléssel, szeretettel nagyon sok megoldhatatlannak látszó problémát lehetne orvosolni.