"Senki sem tudott nyájasabb, érdekesebb lenni, mint Machiavelli, ha akart, de agyafúrtabb sem; így hát Pierónak sokkal több világi bölcsességre lett volna szüksége, mint amennyire életkora módot nyújtott; csak úgy ismerhette volna fel, hogy a hozzá intézett, barátságos, hanyagul odavetett kérdések arra szolgáltak, hogy felfedje magát, pőrén, ahogy született.
Piero nem volt sem félszeg, sem elfogódott, megvolt benne az ifjúság biztonsága, ezért őszintén, szellemesen válaszolt. Miközben magáról beszélt, igazán kellemesen töltötte az időt, amely kezdett már unalmassá válni. Marsilio Ficino, a híres öreg tudós, csak három évvel azelőtt halt meg: ő volt Biagio apósa, ő irányította a fiú tanulmányait. Az ő, tanácsára tett szert Piero alapos latin tudásra, és akarata ellenére is beleszimatolt a görögbe.
– Életem egyik szerencsétlensége, hogy ezt sohasem tanultam - mondta Machiavelli. – Irigyellek, hogy a görög szerzőket eredetiben olvastad.
– És ez mi hasznomra lesz?
– Megtanítanak majd, hogy a boldogság az a kincs, amelyre minden ember törekszik, és hogy azt elérd, nincs szükséged egyébre, csak jó származásra, jó barátokra, jó szerencsére, egészségre, gazdagságra, szépségre, erőre, hírnévre, becsületre és erényre.
Piero nevetésben tört ki.
– Arra is megtanít majd, hogy az élet bizonytalan és kínnal teli, ebből pedig az következik, hogy egyetlen okos dolog megragadni minden örömet, amit tudsz, addig, ameddig képes vagy élvezni.
– Ehhez nem kellett megtanulnom a görög igék ragozását – mondta Piero.
– Talán nem, de megnyugtató dolog, ha az ember tekintélyekre tud hivatkozni, miközben természetes hajlamait követi."
[Részlet Somerset Maugham Akkor és most c. regényéből ]