Erre csak prózai válaszokat tudok adni. Nos, három dolog dob fel: sok pénz, jó nő és jó kaja. A nőt, igen, egyes számban mondtam; mostanában kétségbeesett kísérleteket teszek arra, hogy monogám legyek. Jó, a nőket az utcán még megnézem, most is, ahogy jöttem, már messziről kiszemeltem egy gyönyörű nőt, nagyon szép lenge ruhában volt, és gyönyörű göndör barna haja, szinte derékig érő, és nagyon kecsesen lépkedett. Mentem egy darabig utána, gyönyörködtem benne, de amikor megelőztem és visszanéztem, akkor pfuj... Úgyhogy egy pillanatig boldog voltam, mert láttam ezt a nagyon szép nőt hátulról, és utána egy kicsit boldogtalan, merthogy láttam elölről is.
Az utcán egyébként nem szeretek járkálni; a Hajnal negyed, ahol lakom, már évek óta fel van túrva. Bécsben viszont átéreztem, milyen egy szép és tiszta, kellemes hangulatú város. Mondjuk hülyére fogom magam unni, de azért lehet benne kószálni. Tudod, most ősztől Bécsben leszek egy évig Herder ösztöndíjjal.
Most tulajdonképpen nagyon jól vagyok, merthogy most minden összejött, kaptam egy csomó díjat; tavaly decemberben a Faludi-díjat, majd a Petőfi-díj, aztán a Móriczot s a Herdert, valamint két könyv az idén, egy csomó pozitív kritika, Magyarországon majd minden lapban szövegem jelent meg; van egy jó nőm, azonkívül egy csomó pénzem: ez jó állapot, nem? Lássuk, meddig tart. Jó, ez nem az a metafizikai boldogság, hanem kispolgári, de kit érdekel?
Le se szarom az ilyen dolgokat, hogy ihlet meg mit tudom én mi, ez totál nem így működik, az embernek ötletei vannak, azokat lejegyzi, és amikor ideje van, akkor leül és csapkodja a billentyűzetet. Mondjuk kell egy kis úgymond transzcendens állapotot teremteni, általában be szoktam tenni valamilyen zenét, Jean Michel Jarre-t vagy Tangerine Dream-t vagy Cseh Tamást, szóval aminek feelingje van, éjjel és egyedül és megfelelő fénynél, tehát van egy rítusa az egésznek.
Mikor elkapok egy-egy sort, képet, amiről úgy érzem, hogy jó, akkor van egy ilyen elégedettség, meg aztán mikor kifizetik és jó sok stekszet kapok érte. Akkor jó egy vers, egy kötet, ha van svungja; mostanában a versekkel ez nem jön be, prózában fogok utazni. Majdnem mindenki azt mondja, hogy jobb prózát írok, mint verset. Végül is nem fontos, mit írnak, a kritikák, csak az anyagi oldalát erősítik az egésznek (minél többet írnak rólam, annál keresettebb leszek), a fontos az a néhány száz diák, aki nem filosz, és mégis élvezettel olvassa a könyvemet.