“Anyakomplexusa” miatt Jung házastársára mindenképpen képtelen szerep hárult, amint az ő maga is észrevette. Az anyához kötődő fiú – már ha nem lesz homoszexuális – vagy olyan nőt vesz el, aki nem ér fel imádott anyjához, vagy egy női zsarnokot, aki el tudja szakítani az anyjától.
Összegezve az elmondottakat, Jung úgy vélte, anyjához fűződő kapcsolata miatt lett belőle nőcsábász, ugyanakkor meg is vetette a feleségét, amiért nem elég erős, hogy semlegesítse Emilie vagyis az anyja hatását. Egész életében lándzsát tört a szabad szerelem mellett. Freudnak például kerek perec megírta, hogy a boldog házasság alapja a férfi hűtlenséghez való joga. Emma lehetetlen helyzetét felmérhetjük Jung további kívánalmaiból, miszerint a feleségnek ezt szótlanul és féltékenység nélkül kell eltűrnie, különben magára vonja férje nyílt megvetését. Jung szentül hitte, hogy a féltékeny nejek nem szeretik igazán hitvesüket.
Hogy Jung teóriái mást, mint boldogtalan házasságot nem szülhetnek, az a “tartalmazó” és a “tartalmazott” egymáshoz való viszonyának a felvázolásából is kiviláglik. A házasságban legtöbbször egy bonyolultabb jellem, a “tartalmazó” és egy egyszerűbb, a “tartalmazott” lép egymással szövetségre, okoskodott Jung. Ez mindkét felet boldogtalanná teszi. A tartalmazó fuldokolni fog a kapcsolatban, hiszen “az egyszerűség mindig győz a bonyolultság felett”, és el kell viselnie amikor a “lelki bonyolultságára reagálva a nő egyszerű válaszokat követel”. Ezzel szemben a tartalmazott életét teljesen kitölti a házassága, mégsem elégedett. Egyszerű természete nem ad elegendő teret a bonyolult tartalmazónak, amaz viszont túl sok teret enged neki, és ez megijeszti.
Jung úgy vélte, minél jobban kapaszkodik a “tartalmazott” a “tartalmazóba”, az annál inkább eltávolodik tőle; ráébred, hogy a házasság nem minden, és másutt kezdi keresni a boldogságát.
Frank McLynn: C.G. Jung élete és munkássága