Mennyi örömet, szenvedést, az összes complexek izgalmait, amelyek egy diszszonáns akkordban csendültek föl: házasság?.,, existencia? jövő?... becsület?... karrier?... szerelem?... lemondás más nőkről?... Lemondás! Úgy éreztem, hogy könnyen le tudok érte mondani az összes nőkről, akiket csak a sors még számomra tartogat. A Barcsa utca végén áthajtva egy kis vendéglőnél szálltunk le, hogy némi ételt vegyünk magunkhoz. Zsíros levest. Zsíros disznóhúst vagy effélét ettünk. Én teljesen étvágytalan voltam, és mégis el akartam vetni az evés gondját, hogy azután csak a szerelemnek élhessünk. Folyton őt néztem, csókoltam édes arcát, szemeit, nyakát, puha, tiszta szagú kezecskéit, és simogattam hátát, erősen lefűzött, szép, nagy combjait, bokáit a vékony, áttört harisnyán keresztül. (…) Előző nap 0,014 P-t vettem magamhoz. Annak hatása már teljesen elmúlott, úgyhogy a gyenge és nem kínzó P-éhség hatalmas harmonikus kéjvágyban olvadt fel.
(...) A kitörő boldogság és megelégedettség érzésével üdvözöltem a napfényben úszó, kedves szobát. Mindketten olyan gyorsan vetkőztünk, ahogy csak tudtunk. Azután egy Vaginol kúpot helyeztem az édes pinácskájába, és 5 perc letelte múltán kíméletlen, hatalmas kéjjel, kis batisztingét felemelve behatoltam a dús, fekete szőrök közt. Alig fél perc alatt elértük a boldogság netovábbját. Még ki se bontakoztunk az ezt követő elragadtatott csókok közül, már a második roham következett. Ezt csődör és kanca pozícióban, oldalt fekve végeztük. Édességben még felülmúlta az elsőt, így feküdtünk, majdnem elalélva a boldogságtól egészen este 112 6-ig, csókolózva, ölelkezve, dicsérve és kölcsönös vallomásokkal árasztva el egymást, mialatt a lángok még kétszer csaptak fel. Olga tökéletes Örömét csak az csökkentette, hogy az elhasznált 4 db Vaginol kúp irritálta drága kis kelyhét. Közben ozsonnáztunk, cigarettáztunk, és meztelenül a zongorához ültem, hogy Wagnerből és a pesti orfeumok repertoárjából az ily alkalmakkor használt zenedarabokat felelevenítsem. Wotan búcsúja, Paraguay, Palkó Pali stb. Felöltözve a Kálvin térig kísértem Olgámat. Megegyeztünk, hogy nem megyek föl hozzájuk, nehogy a holnapi délelőtt örömeit kockáztassuk, s atyja kombinációinak utat nyissunk. Elbúcsúztunk, és én a trafikba mentem bevásárolni, parfümöt venni, mellyel a kedves lányt kívántam megajándékozni, „Chypre Coty", továbbá a műszerésznél volt némely elintéznivalóm. A vörös répáról sem feledkeztem meg. Erre okvetlen szükségem volt a fürdőn.
Miután így mindent rendbe hoztam, kellemes aléltságban, mint egy londoni gavallér, aki bejött a yorki grófságból, hogy Ágnesével egy gyönyörű délutánt töltsön el, kocsiztam haza a meleg vörös-fekete poros (ködös) nyári estében. Itthon már Gyula és Sándor vártak, és a háztetőn nagyszerű vacsorát csaptunk, vidám csevegésbe merülve. A jó barátok kedvessége, őszinte szimpátiája, odaadása és boldogságom miatti igaz örömük teljessé tette megelégedésemet, és a szép, csillagos ég alatt az enyhe estében, amely az algíri éjszakák képzetét keltette föl, az ifjúság, a szerelem, az egészség érzése töltötte meg a szívemet. Minden méreg nélkül, pompásan aludtam. Másnap együtt reggeliztünk. Kitűnő dojeunert rendeztem, és a gyönyörű, napsugaras reggelben a gyenge bágyadtság is, amely a tegnapi ütközetek természetes következménye volt, külön öröm forrásává vált számomra. 1/2 11 tájban megérkezett kis Olgám. Hamarosan levetkőztettem. Batisztingecskéje most is megragadó hatással volt reám, úgyhogy equinus pozícióban hamarosan egy áldozat következett. Ezután felöltöztem, és le mentem az osztályra, hogy a professzort köszöntsem. Hosszabban elbeszélgettem vele, úgyhogy csak 3/4 XII tájban kerültem újra drágám karjai közé. Ez alkalommal is óriási erectióm volt, de az ejaculatio, miután Sándor telefonálása (csengetés) megzavart bennünket - késett. Annál nagyobb öröme lehetett benne az édes lánynak, ki tyúkhelyzetben egész szerelmének, egész odaadásának, kedvességének legszebb bizonyítványát szolgáltatta. Ily módon 24 óra alatt 6-szor ürítettem ki az élvezetek kelyhét. Utána tökéletesen kielégítve, lassan felöltöztünk, Rebekka felterített, és megebédeltünk. Valami nagy étvágyunk nem volt - mert az élvezetek túlmentek azon a határon, hogy a többi functiókat ne zavarták volna -, de azért jólesett az étel. Kevés bort ittunk, és Olga közben rosszul lett. Egy Pantopon ínj.-t vagy Dionin port adtam neki, és hamarosan jelentette, hogy jól van. Az idő ezalatt elborult, és mikor a pályaudvarra hajtottunk, már csepergett is egy kevéssé az eső.
Szegény kis Olgám szontyolodottan, könnyes szemekkel intett nekem búcsút. Én pedig bevonultam újságjaimmal egy coupet-ba, 0,02 P-t vettem magamhoz, és nyugodt olvasásba kezdtem.
Ily módon az utazás gyorsan telt el. Sokkal gyorsabban, mint a Pestre utazás. Egyébként azonban hetekig a hatása alatt álltam az isteni találkozásnak, és mindketten elragadtatott levelekben emlegettük az élvezett gyönyöröket. Tizenegy napig ezután méreg nélkül meg tudtam akadályozni a nemi vágyak elhatalmasodását, akkor azonban egy reggel Olgára gondolva onaniát követtem el. (Az évben már a 4-iket.) Másnap tehát ismét Terézt kaptam le a 10 körméről, mert tisztában voltam vele, hogy Olga is inkább ebbe egyezne bele, mint hogy a rút onaniát - bár reá gondolva - űzzem. A kéjérzések csekélyek voltak, de mégis nyugalmat és jobb munkakedvet teremtettek.
Ekkorában történt egy napon, vasárnap, hogy szklenói bába leánya, Paula bejött rendelésemre. Már régebben kezeltem, de először történt, hogy egyedül keresett föl. Megvizsgáltam. Kacérul mosolygott rám. Rózsaszínű, kis kemény mellecskéi majd kiszúrták vastag parasztingét. Emellett vastag, piros ajkai voltak, és kissé duzzad héjú, tyúkszerű, zöldeskék szemei. Mikor a mezítelen, hófehér hátán hallgatóztam, azon vettem magam észre, hogy egyszerre csak megcsókoltam a hátát, majd a mellét, és végül a száját. Mohón átölelt, és viszonozta csókjaimat. Aznap el voltam keseredve Olga ellen, valami kellemetlen, kicsinyes csínyt követett el ellenem levélben. Bántott, hogy ennyi fáradozás után még mindig nem sikerült őt megtanítanom rá, hogy mit nem szabad mondani, mik azok a női fogások, amiket nálam mellőznie kellene. - Nem bántott hát a lelkiismeret. Jó 1 1/2 órát töltöttem el Paulával, ölelkezve, csókolózva. Közben meggyőződtem arról is, hogy a lány szűz, de csak egy gyenge támadást intéztem erénye ellen, s miután ellenállt, lemondtam róla, hogy nagyobb fortélyt és erőt alkalmazzak. Mint gyakran, most is bámultam rajta, hogy milyen expressz gyorsasággal rontható el egy nő és tehető asszonnyá, legalábbis lélekben. Miután megelégeltem a mulatságot, és a rendelőóra ideje is közeledett, megparancsoltam a lánynak, hogy öltözzék fel. Szemei égtek, ajkai lihegtek, feje fájt, amikor kitámolygott a szobából, én pedig kiszellőztem.
forrás: Csáth Géza: Napló 1912-1913 (Babits Kiadó, 1989)