„Mindig a szépet és a jót kell nézni az életben, és az boldoggá teszi az embert – itt gondolok a családomra és a munkámra, a gyerekek boldogulására és a sajátunkra” - fogalmazza meg szinte gondolkodás nélkül
Mihalkó Gyula. Két felnőttkorú gyerekéből egyiknek sem fő szakmája a kalapkészítés (fia szeszfőzdét vezet, lánya könyvtáros), de mindketten tevékenykednek a műhelyben is: fia a fejfedők készítéséhez, lánya a díszítéshez ért.
A Mihalkó család a 19. század eleje óta foglalkozik kalapkészítéssel a Hajdú-Bihar megyei Balmazújvárosban: Mihalkó Gyula a negyedik nemzedékhez tartozik, amely továbbviszi a mesterséget. Magyarországon ő az egyetlen kalapkészítő, aki alapanyagként merinógyapjút használ. Műhelye berendezése kétszáz év alatt keveset változott – a legszembetűnőbb, hogy az inas már nem alszik a munkaasztal felhajtható fedele alatt.
A kalap őse a süveg, mai formájában a 17. században jött divatba ez a fejfedő, amikor rájöttek, hogy a süveg felhajtott széle leszakadva árnyékot ad – meséli Mihalkó Gyula. Hozzáteszi, a csikós számára
a kalap egyszerre esernyő és napernyő.
Az 1880-as években rendelet mondta ki, hogy a kalap karimája ne legyen szélesebb nyolc hüvelyknél, a bajuszt, szakállt, bundát és széles karimájú kalapot viselő férfiakat ugyanis lehetetlen volt beazonsítani.
A kalapkészítés első lépéseként a mester szálakra szedi szét a finom merinógyapjút a fakpóna nevű eszközzel. „Régen a cigányzenészek sorban álltak, hogy mikor szakad el a fakpóna juhbélhúrja, amelyet aztán a nagybőgőre szereltek húrnak” - meséli Mihalkó Gyula. A fellazított gyapjúhalom vastagságának követnie kell a kalap formáját – a mester szerint a kalapkészítésnek ezt a részét a legnehezebb megtanulni.
A kisimított gyapjúrétegek a forró kályhalapra kerülnek, ahol a sálak kis fűrészfogacskái egymásba akadnak – ez adja később a fejfedő vízhatlanságát. Az összenemezelődött, a kalap formájára távolról már emlékeztető gyapjút vízben gyúrja másfél-két óráig, majd megfesti a mester, ám addigra az mintegy felére megy össze. Az utolsó lépés a formázás, amelyhez a nemeznek forrónak és nedvesnek kell lennie. A művelet kesztyűben történik, és
nem kis fizikai erőfeszítést igényel.
Utána a végleges formáját elnyert kalap a napra kerül száradni, és utolsó lépésként rákerül a díszítés: a pántlika, esetleg a toll. A ledrágább fejfedő: a csikóskalap 35 euróba kerül Mihalkó Gyula műhelyében – a fejfedőkre akár rá is állhat a tulajdonosuk anélkül, hogy a kalapjának baja esnék.
Az általa készített kalapokat elsősorban pásztorok vásárolják meg, de többek között filmekben is felhasználják jelmezként, és Sólyom László magyarországi köztársasági elnök is vásárolt már tőle kalapot. A műhely jelenlegi épülete Sapard-pályázatból épült, az emeleten pedig három vendégszoba is működik: ezekben szállhat meg az, aki legalább egy pár napig ismerkedni szeretne a kalapkészítés mesterségével.