Mi teszi önt boldoggá?
– Ha elkerülhetem az ilyen kérdéseket.
Miért?
– Ez már a második kérdés.
Kicsit bővebben nem lehetne mégis? Vagy nagyon kényelmetlen kérdés?
– Ez a harmadik... (nevet) Olyan mértékben távol áll tőlem, amire ez a kérdés vonatkozik, hogy egészen máshol és hosszan kellene beszélnem erről, hogy bárki is megértse. Én nem vagyok egy boldog ember, én egy boldogtalan ember vagyok, tehát nem tudok semmit a boldogságról mondani. Nem is értem a boldogságot. Nem tudok mit kezdeni vele. Ez olyan, mint az öröm, az örömmel sem tudok mit kezdeni. Pillanatnyi, elröppen... de azért távolról csodálom.
Akkor miért jó boldogtalannak lenni?
– De hát, ez már a negyedik kérdés... Egyáltalán nem jó. Ez szörnyű, boldogtalannak lenni. Jó boldognak lenni.
És akkor miért nem lehet mit kezdeni az örömmel?
– Nem tudom, így születtem. A győztessel se tudok mit kezdeni, és még sorolhatnám a szinonimákat, az összefüggő dolgokat egymás után. Én a vesztessel tudok mit kezdeni, a szomorúsággal, a vereséggel, a bukással, és azokkal az emberekkel, akik ezeknek az alanyai. Valahogy mindig így alakult, hogy odahúztam.