A szokásos választ fogom adni: a család tesz igazán boldoggá. Most például a legkisebb lányomtól várunk unokát. Természetesen a matematika is boldoggá tesz, ha sikerül eredményeket elérnem. Persze örülünk a díjaknak meg a kitüntetéseknek is, de az akkor érzett öröm eltörpül amellett, amit akkor érez az ember, ha sok munka után rájön egy probléma megoldására, esetleg új módszert sikerül találnia. De boldoggá tesz az is, ha a csapatom nyer. Teniszben annak örülök, ha
Nadal nyer, mert én neki szurkolok. Vagy a Forma 1-ben, ha
Vettel győz, mert én, ellentétben a legtöbb magyarral, neki szurkolok. De annak is örülök, ha süt a nap.
Az emberek többségét Ön szerint miért nem teszi boldoggá a matematika?
Egyszerűen nem tanították meg őket arra, hogy mi az a matematika. Ebből kifolyólag nem látják a szépséget. Nem juthatnak sikerélményhez, mivel rendszerint olyan módon találkoznak a matematikával, hogy automatikusan egyenleteket kell megoldani, és nem a megoldáson gondolkodni. A szöveges példa már egy kicsit jobb.
Amikor én gimnazista voltam, minden diák örült annak, ha egy szöveges feladatot meg tudott oldani. Ha valamilyen intellektuális teljesítmény volt a megoldás mögött, akkor igenis örültek neki a diák, még ha négyest
(nyolcast/kilencest a romániai rendszer szerint - szerk.) is kapott a dolgozatra. Inkább az oktatás hibája, hogy a diákok nagy többsége nem örül a matematikának.
A matematikának csak akkor lehet örülni, ha valaki megért összefüggéseket, ha megold valamit, legyen az akár csak egy nagyon egyszerű feladat is.
Az előadásában pár mondat erejéig a művészetek haszontalanságáról is beszélt. Nemrég készítettem egy interjút egy tehetséges fiatal kolozsvári matematikussal, aki azt nyilatkozta, szerinte a matematika is művészet. Önnek mi a véleménye erről, végül is a matematika hasznosságáról tartott előadást?
Az csak egy provokatív kijelentés volt. Párhuzamot akartam vonni, hogyha őket nem vonják felelősségre, akkor minket se vonjanak.
Van egy barátom, akinek az a vágya, elképzelése, hogy a jövőben matematikai bizonyításokat fognak előadni színházban, telt ház előtt. Természetesen ő is művészetnek tartja a matematikát. Egyelőre ilyesmiről még nem tudok.
Bár én nem igazán értek sem a festészethez, sem a zenéhez, szerintem a matematikában is hasonló dologról van szó, hasonló folyamat megy végbe. Vannak ugye az egyes részek, például az akkordok, amelyek egyszer csak harmóniába állnak össze a zenében. Vagy a festészetben a különböző formák és színek állnak össze, amikor a művész elkészíti a festményét. Hasonló megy végbe a matematikában is, amikor a matematikus keresi a probléma megoldását.
Valamilyen értelemben párhuzamos tevékenység, de nehéz ezt kifejteni és pontosan megfogalmazni.
Ön több amerikai egyetemen is volt vendégtanár. Véleménye szerint a boldogság mennyire helyhez kötött? Szükség van egy helyre, ahol boldognak érezheti magát?
Szükség van. Mi itthon érezzük boldognak magunkat. Anyagi okok miatt mentünk ki 1990-ben Amerikába, állandó állásért. Bár a munka még mindig megvan, 2001-ben hazajöttünk. Most csak három hónapra megyünk ki, és kilenc hónapot töltök Magyarországon. Annak ellenére, hogy azt el kell ismernem, hogy én is és a feleségem is nagyon sokat köszönhetünk Amerikának, itthon érezzük jól magunkat. És ez még akkor is így van, ha látjuk, hogy nagyon-nagyon sok gond van.