Mi teszi Önt boldoggá?
Engem?
(nevet) A boldogságnak az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy az ember sosem tudja magáról, hogy boldog. És mindig csak visszasírja azokat a perceket vagy időket, amikor boldog volt. Azt hiszem, ilyen ostoba minden ember.
Én azt hiszem, hogy engem sok minden boldoggá tesz, főleg az, hogyha azt csinálhatom, amit akarok és azokkal, akikkel szeretném.
Visszagondolva melyek voltak életének a boldog pillanatai?
Nekem ehhez egy visszaemlékezést kellene írnom, hogy végiggondoljam az egészet, és el tudjam mondani. Nyilván sok volt.
Vannak dolgok, amiről az embere csak érzi, hogy lekéste, nem tudja már pótolni, nem tudja újrateremteni azt a helyzetet, amit elmulasztott. Én például nagyon sok mindent megkérdeznék a nagymamáimtól és a szüleimtől, amit ma már nyilván nem tudok megtenni. Amikor megkérdezhettem volna, valahogy nem érdekelt, nem figyeltem erre. Most pedig attól félek, hogy az én unokáim sem figyelnek arra, amit elmondunk nekik.
Ha az unokája feltenne Önnek egy olyan kérdést, amit Ön is feltett volna a nagyszüleinek, az boldoggá tenné?
Őszintén, igen. Mert azt érezném, hogy érdeklik őt a gyökerei. Az embernek ugyanis ismernie kell a gyökereit. Aki nem tudja, honnan jött, egy elveszett ember.
A budapesti Vígszínház társulata Eszenyi Enikő rendezésében Hanoch Levin Átutazók című drámáját játszotta Kolozsváron, a művésznőt a vendégelőadás próbája közben kérdeztük.