Mik azok, amik boldoggá tesznek? Ezt talán úgy fogalmaznám meg (Panek Zoltán szavaival), hogy sikerült -- remélem, sikerült -- úgy élnem, hogy ne csak sűrűbb legyen velem az emberiség, hanem több is. Tehát sikerült valami többletet hozzáadnom, úgy családi, mint szakmai vonalon. Meg általában az önmegvalósítás vonalán.
Egy másik mondását is lejegyeztem, amit szintén találónak érzek a lelki alkatomra: hogy "a tűzhányót nem lehet takarékon működtetni". Dinamizmusom és nagyon sűrű, párhuzamosan egyszerre több szinten mozgó életvitelem miatt érzem ezt magaménak.
Egy örök boldog vagyok (mondhatni), egy örök bohém, egy örök vidám. Ezeket az állapotokat persze tarkítják időszakos bosszankodások, néha csalódások, frusztrációk; ezek -- úgy gondolom -- bármely embernél elkerülhetetlenek. Nagy előnyömnek találom azt, hogy általában könnyen sikerül felülkerekedni ezeken az intermezzókon.
Depressziós állapotban -- ezt nevezzük boldogtalanságnak -- a betegségek könnyebben jelentkeznek. Ezeket pszichoszomatikusoknak nevezzük, tehát pszichés alapon jelentkező szomatikus betegségek. Közismert közülük a stresszfekély, stresszinfarktus. Nem beszélve arról, hogy a depressziósnak az immunválasza is gyengül, tehát fogékonyabb a fertőző betegségekre, vagyis azokra az elváltozásokra, melyek hátterében az immunrendszer gyengülése áll.
Ez a viszony fordítottan is érvényes: a betegség is előidézheti a boldogtalanság érzését. Itt a derűlátó-borúlátó ellentétpárra vonatkoztathatunk. A derűlátó, ugye, általában a pozitív oldalát, a tele részét látja a félig telt üvegnek, ezért elégedett, jó a pszichés tónusa. A borúlátó ezzel ellentétben az üveg üres része felett siránkozik, s emiatt nincs meg az életereje, életkedve, ami egy könnyedebb, problémamentesebb életvitelt eredményezne.