Szilágyi N. Sándorkognitív nyelvész
A rovatot 2000-2002-ben Zsigmond Andrea vezette Mi teszi Önt boldoggá?Tudja, nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek a normalitásra sokkal fogékonyabbak, mint a hülyeségre, az erőszakra. A szakma? Nem, a tudományt nem szabad túlbecsülni, az nem valami szentséges, nagy dolog, hogy az ember attól tegye függővé a boldogságát. Az embernek nagyon sokféle más elégtétele van. Teszem azt, megjavít egy villanykapcsolót. Ezzel a világ is jobb lett, mert az is benne volt a világban, hogy rossz a villanykapcsoló. Vagy ha én valakinek meg tudtam tanítani valamit, amit addig nem tudott, azzal is jobb lett a világ. Érti... Része vagyunk egy nagy kalandnak: van egy valamilyen világunk, kérdés, hogy hogyan lehet ezen javítani. Végül is, ha az ember úgy fekszik le, hogy tudja: ami ma rajta múlt, hogy ez a világ jobb legyen, az el van végezve, már jól van. Mert körülötte mindenki egy jobb világban fog élni. És ez nem nagy bölcsesség. Érti... Nem szoktunk erről így beszélni, mert azt hisszük, hogy a fontos dolgok bonyolultak. Az elmélet túl komplikált szokott lenni ahhoz, hogy az ember nagyon könnyen el ne rontsa. Van úgy, hogy attól, hogy keresi a boldogságát, az ember nem ér rá olyasmit csinálni, amitől boldog lehetne. Ezek nem nagy dolgok, tudja. De a nagy dolgok sokszor a jelentéktelennek tűnő dolgokban vannak. Ott volt például Martin Luther King és a Civil Rights Movement - mert ne gondolja, hogy Amerikában mindig ilyen fenenagy demokrácia volt; én hallottam 56-ból egyik állam kormányzójának olyan beszédét, hogy Funar elmehetne hozzá óvodásnak. Martin Luther King úgy gondolta, hogy tűrhetetlen, milyen rosszul bánnak a négerekkel, s akkor a polgári mozgalom élén azzal kezdte, hogy nevelni kezdte a négereket. Megmondta, hogy ahhoz, hogy őket elfogadják, mindenben nagy embernek kell lenniük. Ha valaki nagy ember, az nem azt jelenti, hogy valahol valami pozíciója van, nem. Hanem ha valaki utcaseprő, legyen a legjobb utcaseprő. Magának is csak ezt tudom mondani: akármivel foglalkozik, abban maga legyen a legjobb, ha boldog akar lenni. És nem kell az valami nagy dolog legyen. Minden nagy változás úgy történik, hogy akad egy ember, aki azt mondja, hogy mától kezdve ezt az általánosan elfogadott rossz dolgot nem fogom csinálni. Mert hiába várjuk, hogy mindenki egyszerre lépjen. A Civil Rights Movement például egy Rosa Parks nevű néger asszonnyal kezdődött, aki leült az autóbuszban a fehéreknek fenntartott helyre, mert nagyon fájt a lába, és máshol már nem volt hely. Nagy botrány lett ebből, hiszen érvényben volt a szegregációs törvény. Elkezdődött az alabamai autóbusz-bojkott: a feketék nem vették többé igénybe a buszokat, gyalogoltak, 384 napig (megszervezték: ha valakinek volt autója, a szomszédait is elvitte a munkahelyükre). Teljesen erőszakmentes akció volt. Több mint egy évig gyalogoltak. Azt mondták, a fehérekért teszik, hogy megmutassák nekik, milyen szörnyű világban is éltek eddig, ahol Isten ugyanolyan teremtményeit, mint ők, ennyire megalázzák. Egyre több fehér ember jött el a tüntetésekre, végül már ők voltak többségben. A szövetségi alkotmányt megváltoztatták. Gyönyörű mozgalom volt. Mindenki a maga helyén megpróbált egy kicsit javítani a világon. És Amerika e nélkül ma nem lenne az, ami. Martin Luther King sokat tanult Mahátma Gandhitól és az Evangéliumból. (Az egész mozgalom az amerikai baptista egyház támogatásával folyt.) A mozgalom végén a feketék kézzel másolták és adták tovább egymásnak azt a tizenegynéhány pontból álló felhívást, mely a mozgalom szépségét volt hivatott megőrizni. A szöveg felszólította a feketéket arra, hogy ne viselkedjenek kihívóan; ha van máshol hely a buszban, ne fehér ember mellé üljenek. Tudatosította bennük azt is, hogy ez közös amerikai győzelem, hiszen a fehérek támogatása nélkül ez az akció sohasem sikerült volna. Az utolsó pont pedig felkéri azokat, akikben nem fér a győzelem tudata, hogy gyalogoljanak még néhány napig, amíg a mozgalom szépségéhez méltó szelídséggel tudnak majd viselkedni. Tudja, nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek a normalitásra sokkal fogékonyabbak, mint a hülyeségre, az erőszakra. Az ember már biológiai determináltságánál fogva széles szociális viselkedésre van berendezkedve. Az emberek együtt tudnak hatékonyak lenni, ha ki-ki csinálja a maga dolgát, a többiekre való tekintettel. Az emberek nagyon sokféleképpen boldogtalanná tudják tenni magukat. Ma nem divat boldognak lenni, főként ha az ember filosz: a szocializációjához hozzátartozik, hogy megtanulja, hogy a világ szörnyű és semminek nincs értelme. (Milyen jó, addig se kell semmit csinálni.) És ebben főként az irodalomtanárok a hibásak, akik, hogy fontosnak tüntessék fel a tantárgyukat, azt tanítják, hogy a világ olyan, amilyennek az irodalom mutatja. Pedig a kettő nem ugyanaz, az irodalom nem arra való, hogy az ember beleköltözzék, és benne lakjon. Ha valaki meg akarja tudni, milyen a világ, menjen ki az utcára és nézzen széjjel. Mert ha az irodalminak elfogadott mélabús és világfájdalmas verseken keresztül nézi a világot, az régen rossz. S azokon a műveken keresztül, melyek sosem végződhetnek happy end-del, mert az már ugye nem lenne szépirodalom. Így történhetett meg, hogy valamelyik évben egy sepsiszentgyörgyi középiskolás fiú öngyilkos lett, miután elolvasta Schopenhauer műveit. Ez megengedhetetlen. És mi van, ha valaki nem érzi jól magát ebben a légkörben? Volt egy tanítványom, akit egyszer magamhoz hívattam, mert láttam a dolgozatán, hogy valami bántja. És valóban, kiderült, hogy nem találja a helyét, fél, hogy mi lesz vele, és nagyon szomorú. Elbeszélgettünk, mondtam neki, hogy nézze meg, az élet, a világ milyen szép. Néhány év múlva kaptam tőle két fényképet. Az egyiken egy virág, a másikon egy csiga volt. Nem írt a borítékra semmit, de tudtam, hogy tőle jött. És tudtam, hogy most már rendbejött. Na látja, ez a dolog akkor nagyon boldoggá tudott tenni. A művészi alkotás elsősorban jobb agyféltekés munkát jelent, szemben a matematikai, deduktív műveletekkel, melyek bal agyféltekések. E két féltekének nagyon különböző a hangoltsága. Az ember tarkójában van két vérér, s az egyikbe adott injekcióval el lehet altatni csak az egyik agyféltekét, míg a másik ébren van. Amikor csak a jobb agyfélteke működik, akkor valami iszonyatos depresszió, szorongás, félelem jön elő, a másik agyfélteke meg indokolatlanul, a helyzethez képest aránytalanul eufórikus, feldobott állapotot idéz elő. Hajlamosak vagyunk a kultúrát egyértelműen pozitívnak tekinteni, pedig az olyan, mint az internet, ott is vannak hasznos dolgok, de tele van szeméttel, mert minden belefér. A boldogtalanságnak egy abszolút bevált receptje az, hogy az ember költözzön bele az irodalomba, és az egész világot az illető szerző/mű szemszögén keresztül próbálja nézni. Mert a magyartanár úgy tanította, hogy az irodalom az, ami a valóságot a maga valójában kifejezi. Ilyent mondani ebben az épületben (BBTE, Bölcsészkar) felér a botránnyal. De engem nagyon zavar, hogy a filológusok szocializációja úgy történik, hogy megpróbálják őket felvértezni azzal a tudással, amit ő majd érvrendszerként fog tudni hasznosítani saját fontosságának az alátámasztására. És engem ez nagyon bosszant. Mert engem sokkal jobban érdekel, hogy ha maga ezt az egyetemet elvégzi, hogyan fogja érezni magát a világban, mint hogy milyen formában tudja a saját fontosságát nem helytálló érvekkel alátámasztani. Attól tart, hogyha egyszer mást mond, mint amit szoktak, akkor azt fogják mondani, hogy maga nem is igazi. De ha van az embernek egy jól megalapozott világnézete, akkor azzal jól el tud boldogulni. Más kérdés, hogy a konfliktusait hogyan oldja meg. A konfliktus mindig valaminek a tünete. Megmutatja, hol rossz a világ, hol kell javítani rajta. Ám konfliktus-megoldásainkban sokszor összetévesztjük az egyetértést a megértéssel. Nem kell egyetérteni a másikkal, csak megérteni, hogy ő mit miért tesz és gondol. Az értékkonfliktusok nem alkudhatóak. Az érdekkonfliktus esetében lehet keresni egy köztes megoldást, amely mindkét fél érdekét figyelembe veszi. Ez lehetőleg ne kompromisszumos, hanem konszenzusos megoldás legyen, mely két nyertessel végződik. A kettőnek más a kimunkálási folyamata, és más az emberek hozzáállása: a másik kedvéért változtatom meg az álláspontomat, és nem kényszerből. Az ember jó erőtartalékait könnyebb mozgósítani, mint a rosszakat, még ha az újságokból az ellenkezője tetszik is ki. Lám, mennyi energiát belefektetnek abba, hogy a magyarokat és a románokat egymásnak uszítsák, és mégsem verték még szét egymást. Pedig a békítésért semmit sem tettünk. Miért csodálkozik, hogy ismét Funar lett a polgármester? Mikor a románok tájékoztatását rábíztuk a Nagy Románia Pártra. A sajtó már 90-ben is igen értett hozzá, hogyan kell az embereket boldogtalanná tenni. Akkor Radu Ciontea, a Nagy Románia Párt tulajdonképpeni megalapítója volt a fő vezérszónok, és az újságban mindennap benne volt, hogy megint mit mondott Ciontea a magyarok ellen. Általános levertség, elkeseredés lett úrrá az embereken, szörnyű volt látni. Megbeszéltük Bányai Péterrel, aki a bukaresti tévé magyar adásánál dolgozott (akkor ezt nagyon nézték az emberek, a Duna Tévé nem volt még), hogy tenni kell valamit, hogy az emberek ne legyenek ennyire szomorúak. Nem állhattam ki oda a román-magyar kérdésről papolni, így hát interjú formában csináltuk meg, négy részben, hogy az embereknek legyen idejük feldolgozni a hallottakat. Ott elmondtam, hogy inkább sajnálni kellene Cionteát, hogy ennyire veszélyeztetve, frusztrálva érzi magát általunk, biztosan nem egy boldog ember. Haragvás helyett kívánjuk inkább, hogy ne bántsa ez a kérdés annyira ezt a szegény embert, legyen toleránsabb, hogy élete könnyebb, nyugodtabb lehessen. Értetlenkedő reakciók is érkeztek, de sokan meg is köszönték nekem az emberséges szavakat. Egy néni megállított az utcán, és elmondta, hogy imádkozott a Ciontea lelkéért. Nem tudni, hogy ő maga látta-e az adást vagy hallott-e róla, de tény, hogy magyarellenes kifakadásaival nemsokára eltűnt a színről, és azóta se nagyon lehet hallani róla. Válaszoltak még:Berecz András mesemondó, népmesegyűjtő Vujity Tvrtko riporter Tamás Gábor énekes Halász Judit színész Budapest Bár Farkas Róbert zenekarvezető Horia Roman Patapievici filozófus Szemerédi Endre matematikus Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeskönyv szerzője, "hobbi irodalomtörténész" Charly és Pitchin Dirtyphonics Baricz Gergő énekes Závada Péter és Havas Patrik Akkezdet Phiai Péterfy Bori énekesnő Mogács Dániel humorista Mága Zoltán hegedűvirtuóz Bangó Margit magyarnóta-énekes Till Attila filmrendező, műsorvezető Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági zenészek Garaczi László író Kőhalmi Zoltán humorista Janklovics Péter humorista Nádas Péter író György Péter író, esztéta Albu István rendező Mezei Gabriella színésznő Szilasi László író, kritikus, irodalomtörténész Parti Nagy Lajos író, költő Bagdy Emőke boldogságpszichológus Sandro zenebohóc Krasznahorkai László író Gergely Tibor óvóbácsi Bálint Rezső harsonaművész, zenekarvezető Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, kultúrtörténész, író Esterházy-Dés alkotópáros Gyerekek, szülők, nagyszülők karácsonyról és nemcsak Szarka Gyula és Tamás, Ghymes zenekar Majorosi Marianna a Csík Zenekar énekesnője László Beáta fiatal divattervező Francis W. Scott (alias Bíró Szabolcs) szlovákiai író, énekes, optimista Mihalkó Gyula kalapkészítő mester Laurent Maindon rendező, költő, világutazó Schäffer Erzsébet író, publicista Tamaka dj, kisherceg Angele Diabang Brener szenegáli filmrendező Miqueu Montanaro vándorzenész Szipál Márton fotóművész Harry Tavitian zenész, zeneszerző Csókolom az együttes tagjai Muuuvi-csapat a rövidfilm-fesztivál szervezői Goger Attila műrepülő Hbib, Abdul, Rahma és Arabdul tunéziai kereskedők Hubay Miklós író, műfordító a sZempöl zenekar tagjai Ricardo spanyol freelancer Hot Jazz Band jazz-zenekar Ana Bojan a macska- és irodalombarát restaurátor Dj Vasile lemezlovas Kiss Tibor énekes-gitáros Max sármos és ínyenc olasz üzletember Heinrich Böll író Yonderboi (ifj. Fogarasi László) zenész Keleti András és Szinovszki Márton a Colorstar zenekar tagjai Jaime de Angulo indiánokat kutató antropológus dr. Juan Antonio Vallejo-Nágera pszichiáter Csáth Géza író, orvos Desmond Morris viselkedéskutató Kis kínai nem érti a nagy kereszténységet Detlef B. Linke neuropszichológus Palotai Zsolt lemezlovas Jung a pszichológus Dobrovits Mihály orientalista Yilmaz akinek a szülei választottak feleséget Kate Thurston új-zélandi utazó Aman Sethi újságíró Toni Morrison író Karafiáth Orsolya költő Bucsi Orsolya grafikus (Budapest) Su-jin és Young-chae koreai televíziósok Emily Bronte az Üvöltő szelek szerzője Stanislav Lem a Kiberiáda szerzője Szüsz-Szatmári Réka korrektor Anna egyetemi hallgató (alias Röné Deszkártesz) Boldogság-koktél négy világ, egy attitűd Mihály László újságíró Kelemen Zoltán informatikus Kurt Vonnegut író Karácsonyi Zsolt költő Sarvadi Paul Kolozsvár A hegyi beszéd részlet Tenger Iván Budapest Mild Zsuzsa informatikus Sógor Csaba lelkész, RMDSZ-szenátor Csillik Iharka csillagász Vígh Zsuzsa diák Szabó Márta virágárus, Kolozsvár Áron deszkás D. Á. képzőművész, Budapest Thomas Bernhard író W. SOMERSET (részlet) Mit kérnének a gyerkőcök az angyaltól Müller Péter író Petri György: Mosoly (vers) Machiavelli Erőss Zsolt hegymászó Lázár Ervin író Susan Sontag: Halálkészlet (részlet) Körvélyessyné G. Júlia édesanya, nagynéni, keresztanya A. Gergely András filozófus Giacomello Roberto, a Csíki Játékszín színésze Bungie-jumpingolók 2003. augusztus 23. Kató Béla református lelkész és civil harcos Kovi pornófilm- rendező Hermeczi Zsolt Krisna-hívő szerzetes Mácsai Pál színész Soós Róbert, filozófia szakos hallgató Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége László Noémi költőnő Márkus Barbarossa János hangszerkészítő, régiségkereskedő, irodalomszervező Egyed Emese, irodalomtörténész, költő Douglas Adams, Galaxis Útikalauz stopposoknak Boros Zoltán, az RTV magyar adásának volt főszerkesztője Székely István, a romániai státusirodák vezetője, Kolozsvár Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselő, a Reform Tömörülés alelnöke Németh Zsolt, Fidesz-es országgyűlési képviselő Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere Kardos M. Róbert színművész, Kolozsvár 14 éves gyerekek Farkas Beáta Amerikából Demény Péter költő, publicista Zsigmond Márton képzőművész, pedagógus, tanfelügyelő Somlyó György költő, Bp. 18 éves diákok Fodor Sándor író, publicista Barabás Balázs ProTV-tudósító, a Számítástechnika.hu szerkesztője Mundruczó Kornél, filmrendező, Bp. dr. Csedő Csaba István polgármester, Csíkszereda Detlef Linke, agysebész, neurofilozófus Székely Melinda, bölcsészhallgató, Kolozsvár Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtanács tanácsosa, (Csíkszereda-) Bukarest Kovács András Ferenc, költő Lohinszky Loránd színművész, Marosvásárhely Kelemen Örs Csongor képzőművész, Csíkszereda Ady Endre Absolon boldog szégyene c. verse Mátray László színész, Sepsiszentgyörgy Woody Allen Jánosi Antal képzőművész, Csíkszereda Szt. Ágoston egyházatya Selyem Zsuzsa irodalmár Székedi Ferenc újságíró, publicista R. L., rendőr Szilágyi Mihály filozófus B. Mária, 76 éves T. Sz. Matild néni, 73 éves Márdirosz Ágnes színésznő, Csíkszereda Michele (47), tébolyult Zudor János legújabb kötetébõl Barabás Olga színházi rendező Szilágyi István író Szilágyi Kinga és Csomós Tamás informatikus házaspár Lázár István mérnök-menedzser, Csíkszereda Jungel Klára iskolaigazgató, Csíkszereda Jorge Luis Borges költő, esszéíró Popper Péter pszichológus, Budapest Komlósi Gábor sportriporter, a Komlósi Oktatási Stúdió vezetője Kukorelly Endre költő, író, Bp. Szabó Tibor, a Figura Színház igazgatója, Gyergyószentmiklós Rosmer és Rebekka párbeszéde Ibsen Rosmersholm c. drámája alapján Ficzere Gabriella gyógyszerész-hallgató, Szlovákia 10-11 éves gyerekek Bárdos Deák (Kamondi) Ágnes énekesnő (most Ági és a fiúk), Bp. Emile M. Cioran (A világ egyensúlya) Friedrich Nietzsche (A boldogság tenyészete) Cristi Marosvásárhelyről, nyugati autókkal kereskedik Horváth Andor, irodalmár, docens, BBTE Esterházy Péter író, Budapest Bartha János 83 éves parasztköltő (Olasztelek) Gáspár István énekművész (Bp.) Kötő József színháztörténész L.M. hajléktalan (Bp, metrólejáró) A főszereplő Fritz Lang Dr. Mabuse, a játékos c. némafilmjéből Kovács Levente színházi rendező Brassói Lapok Kántor Lajos irodalomtörténész, szerkesztő György Attila prózaíró és szerkesztő "A macska" folyóirat Pascal Bruckner esszéista és regényíró Ségercz Ferenc népzenész és hangszerkészítő Széles Anna színésznő Toldi Levente mozdonyvezető Anita Garaczi László Fesd feketére c. drámájából Gáspárik Attila, az Audio-Vizuális Tanács tagja Bocsárdi László és B. Angi Gabriella színházi rendezõ ill. színésznõ Dózsa Karola, a Music Pub vécésnénije Bartalis Gabriella színésznő Egyed Péter filozófiatörténész, író Sas Péter művelődéstörténész Szilágyi N. Sándor kognitív nyelvész Klein Levente amerikai olvasónk dr. Veress Albert pszichiáter Farkas Zsolt irodalomkritikus, esztéta, író Eckstein Péter szenátor Charlie (Horváth Károly) rockénekes Elekes András lelkipásztor Lászlóffy Aladár költő Gücü, alias Boda Szabolcs KMDSZ-elnök Orbán János Dénes költő, író Elekes Sándor programozó Kovács Péter RMDSZ kampánystáb-elnök Panek Kati színésznő dr. Péntek János nyelvész |
|