A boldogság augusztus 15-én reggel, valamikor hat óra előtt pár perccel a napfelkelte. Azután egy pohár bor, egy kutya, melyet megsimogatunk, és valaki mellettünk, akit szeretünk. És ez, éveken át.
(Nem, a változatosság nem hiányzik. Ebben mindennek értelme van. Augusztus 15-e a születésnapom, olyankor felmegyek Somlyón a hegyre, és megvárom a napfelkeltét, ahogy a csángók teszik pünkösdkor. Elüldögélek ott, megiszom egy pohár bort a remetével, majd hazamegyek, s otthon is koccintok a kedvesemmel, ha éppen van kedvesem.)