Ha sorbaállítjuk a fogalmakat, amelyeket magammal vinnék mindig, mindenhová, lenne kettő vagy három, amit sose dobnék el. Az első az egészség. Ez alatt nemcsak az én, hanem a környezetem egészségét, a gondolatok egészségét is értem -- és az egészséges ember gondolkodik egészségesen. Mert ha csak átmeneti bajom van, mondjuk, el van törve az ujjam, a gondolataim egy része a betegségemre figyel, nem tudok koncentrálni a kitűzött tevékenységeimre, csökken a teherbírásom. Ha viszont az egészség adott, minden mást meg lehet valósítani.
A következő: szeretetet adni és kapni. Ez valahol állandó egyensúlyban kell legyen, és nem is igen választható el egymástól. Minden egyéb e kettő következménye, függvénye. Ha valakinél működnek, vagyis ha úgy él, ahogy szívből szeretné, és egészségesen, a többi könnyen megy. Ezek után következhet minden egyéb földi boldogság: pénz, autó, lakás, nyaralás.
Általában az egészségesen gondolkodók közelségét keresem . Talán a politika adhatja a legszemléletesebb példát arra, hogyan lehet így, vagy ellenkezőleg, egészségtelenül gondolkodni. Én távol tartom magam a politikától, de olyan szférában élek és dolgozom, ahol a politika "mellékhatásai" mégiscsak érintenek, gazdasági vonalon.
Egyszer láttam ezen a Transindexen Vadim Tudort, és eszembe jutott, hogy na, ő nem gondolkodik egészségesen. Én az ilyen emberektől távol tartom magam. Ha mégis találkozásra kerül sor, egy értelmetlen vita vagy egy értelmes hallgatás szintjéig el lehet menni velük -- az emberi kapcsolatokat sosem szoktam elkerülni. Ennyi. De hogyan gondolkozik ő? Azt mondja, hogy én nem gondolkodom egészségesen. Ez ennyire relatív, az ő szempontjából teljesen másképp néz ki a dolog, mint az enyémből.
Ami boldoggá tesz, az élet-mérföldkőként megmarad az ember memóriájában. Ilyen volt például volt az esküvőm, markáns élmény, meg ami előtte is volt: az egy igazi eufóriás periódus. Vagy a gyerekek születése, elég nagy korkülönbséggel születtek. Aztán a szakma, az, amikor megkaptam a brevetet (a bizonylatot, hogy nyilvántartott feltaláló lettem), az üzleti kapcsolatok...
De a kifejezetten mérföldkő jellegű dolgok a családhoz kapcsolódnak, nemcsak a mostanihoz, a gyerekkorihoz is. Nagyon fontos élmény volt akkor -- én református vagyok -- a konfirmálás. Nagy feneket kerítettek neki, nagy dolog volt, főleg hogy abban az időben papnak készültem. De hát nem váltam be, ugye...
Még tudnék beszélni néhány dologról, de nem szívesen teszem a nyilvánosság előtt, mert az intim szférához tartoznak.