K.: Elmondom, mi teszi Tamást boldoggá: a kiegyensúlyozott élet. Hogy tudja, mi meddig tart, mettől merre megy, hogy lássa a dolognak, ha nem is a végét, de az értelmét. Ugye? Jól ismerlek?
T.: Igen, tudnom kell legalább az irányt.
K.: Meg a kicsi apró boldogságok, a happy endek.
T.: Igen, a kis dolgokat is meg kell csinálni, mert felgyűlnek, s hamar nagyok lesznek belőlük.
K.: Hogy minden rendben legyen körülötted. Ugyanakkor nagyon el tudod ragadtatni magad, nagyon nem érdekel más, csak az az egy dolog, amire figyelsz, a tenger például, nem is olyan rég. Nagyon szeretted, milyen tiszta, és hogy mozog... Vagy amikor görkorcsolyázol: teljesen arra figyelsz, az összes energiáddal annak élsz.
T.: Kingának... neked az a jó, ha lehetőleg minden lehetőségről tudsz valamit. Ha egy adott helyzetben az összeset végiggondolod. Biztonságérzetet ad, hogy tudod, mik a lehetőségek, s csak azután választasz. Én csak néhányat gondolok végig, máris döntök, hogy na, az úgy kábé jó. De Kinga nem...
K.: S még, még?
T.: Jó kikapcsolódás, hogyha tudunk valamit csinálni ketten, közösen. Egyre több ilyen akad: egymáshoz csiszolódunk lassan. Tíz hónapos házasok vagyunk, s még jön tíz év...
K.: Az a jó még, amikor hazaérünk a munkából, fáradtan, este, és egy jót birkózunk. Azt játsszuk, hogy én keresem a Tamás ördögbordáját, és ki akarom húzni.
T.: Kinga mindig szeretné tudni, ki mit gondol egy bizonyos problémáról, legyen az mondjuk a boldogság, ki hogyan keresi, miben találja meg, s azután a maga álláspontján is változtat, ha úgy látja jónak.
K.: Te nem, te megelégszel azzal, ahogyan te élsz, a saját örömeiddel. A mások boldogsága nem érdekel.
T.: Hát persze, azok más emberek, más dolgoknak örülnek, másképpen ... Ha megtaláltam azt, amitől én jól érzem magam, az nekem elég.