Lehet, hogy nem tudom, mi is a boldogság! De biztosan a nagyobb örömökhöz van köze, azoknak köszönhetoen vesszük észre.
Amit eloször megneveznék, a szakmámhoz kötodoen is, az a táncházzal való kapcsolatom. Nagy élmény volt, amikor eloször megérintett...Azóta is kísér annak az öröme, hogy népdalokat énekelhetek. Ezáltal mindent ki tudok adni magamból, minden érzést, bánatot, örömet. Azt hiszem, a boldogság maga az, hogy ezt megélhettem, hogy kapcsolatba kerülhettem ezzel a kinccsel.
A színpadon, boldogság? Nem biztos, hogy valaki a kollégáim közül ezt átéli. Számomra két eloadás okozott boldogságot: az egyéni musorom (Szép Fehér Annácska) és a Részegek.
Az elso azért, mert sohasem történt még úgy, hogy ne lett volna kedvem hozzá, mindig örömet okoz, ha játszhatom. Csángó nyelven van, mégis elragadja azokat a nézoket is, akik a szöveget nem értik, Bukarestben sírt a közönség, amikor eloadtam. Magyarországon is értették, szívvel, ahogy ezt kell.
A Részegeket azért emlegetem, mert ez idáig -- igaz, nem régóta vagyok a pályán -- nem nagyon érte el még rendezo számunkra azt, amit Galgoţiu elért ezzel az eloadással. Bár abban, hogy a Lázár feltámadását olyan hittel tudtam mondani (nekem azt kellett eloadnom), az is közrejátszott, hogy azelott volt egy balesetem, amely miatt szinte levágták a lábam. Az újjászületés élményét tehát magam is frissen megéltem.
Néha úgy tunik, kézben tudom tartani az életem, máskor meg az bizonyosodik be, hogy nem. De olyankor utólag pozitív formában visszaköszön valahogyan, amit megszenvedtem. Lám, a baleset hozzásegített ahhoz, hogy Galgoţiu eloadásában ihletett alakítást nyújtsak, vagy legalább a magam számára katarzisélmény teremtodjék.
Most sem vagyok valójában boldog. Bár látszólag mulatok, nevetek, de még nem tudtam túltenni magam egy csalódáson. Érdekes módon ez meg ahhoz segített hozzá, hogy legutóbbi eloadásunkban, a Turandotban ki tudjam hozni magamból azt a férfigyulöletet, amire a figurához szükség volt. Kedvenc jelenetem, amikor püfölöm azt a fentrol leengedett rongybábut, szerintem ennek köszönheti erejét.
Szoktam figyelni az emberek viselkedését, gesztusait, ezeket talán jobban tudom dekódolni, mint azok, akik nem színészek. Gyakran elszomorít, amit így észreveszek, máskor meg nagy gyönyöruségben van részem.
Láttam például egy terhes francia not (nomád volt, lovasszekerekkel közlekedtek a világban) aki nem volt szép, de gyönyöruvé tette az, hogy gyereke lesz. Nem rejtette nagy pulóverek alá a terhességét. Fehér csipkés inge a melle alatt volt összefogva, szoknyája a hasa alatt kezdodött, így épp a domborodó has maradt szabadon. Hihetetlenül szép volt.
Élmény volt részt vennem például a nemrég megrendezett Barozda népzene együttes évfordulóján. Tiszta lelku emberekkel lehetett ott találkozni, akik figyeltek rád, ha veled beszélgettek, és noként figyeltek rád, de tisztelettel, nem pedig azzal a gondolattal, hogy ágyba vigyenek.
A szépséggel lépten-nyomon lehet találkozni. Itt most ha kinézünk az ablakon, látjuk, milyen szépen csillognak a fényben a hópelyhek. Ahol sötét van, ott nincsenek, ahol túl sok a fény, ott megint nem látszanak. Nézted már alulról a havazást, amikor olyan nagy, nehéz pelyhek hullnak? Úgy a legszebb.