Leginkább a szabadság tesz boldoggá. De nem tudom megmondani, hogy pontosan mit is érzek, amikor szabad vagyok. Talán éppen akkor vagyok szabad -- és boldog is egyben --, amikor nem gondolok arra, hogy most mi van, vagy mi nincs.
Minden és bármi boldogít, ugyanakkor semmi sem. Nem próbálok senkit sem megtanítani arra, hogy ő mitől legyen boldog, és ezáltal éppen abban az állapotban hagyom, amiben én magam szoktam boldog lenni: amikor ugyanis senki sem akar boldoggá tenni.
Két bölcs barátom mondásából sokat tanultam. Egyikük azt mondta, hogy a boldogság nem állapot, hanem képesség.
A másik azt mondta, hogy a pénz nem boldogtalanít. Bár voltam már boldogtalan viszonylag sok pénzzel a zsebemben, és voltam boldog, elég csórón is.
Jóllehet mindkettőből tanultam, mégsem hiszem, hogy le tudom általuk írni a saját boldogságomat. Ugyanis akkor vagyok a legboldogabb, amikor semmit sem akarok leírni. Most is azért írok, mert csak közepesen vagyok boldog.
Szilágyi Mihály: hol Budapesten, hol Kolozsváron, hol másutt -- hol boldogan, hol nem.