1. Dagadó vitorla
szélben, alattam
a boldogság tátong.
Lenézek,
egy lépés,
zuhanok, lezuhanok,
vissza, magamba,
álmomba látok.
Egy egér rág alattam,
a padló alatt.
Kályhámba begyújtok.
/Keményen nézek a jövőmbe, mert keményen álltam a múltamat.
Fel vagyok készülve az ilyen kis ütésekre, mint boldogság (könnyen kettétörhetnek az ilyen kemény legények) -- igyekszem egy kis mosolyt belopni a jelenembe. Csak az a kár, hogy még mindig a múltban élek.
Ezért igyekszem magam felé, hogy elérjem jelenemet, hátha túlélem magamat./